Ezt pedig populizmussal igyekszik ellensúlyozni. A közigazgatási átszervezésre vonatkozó legújabb tervezetük is inkább egy kétségbeesett figyelemkeltési kísérlet, amely (Traian Băsescu ötlete alapján) alakítaná hét megamegyévé az eleve rosszul összetákolt fejlesztési régiókat a takarékosság nevében. És meg is emeli a tétet a saját korábbi (Tudor Benga képviselő által kidolgozott) tervezetükhöz képest, amely még 12 óriásmegyét körvonalazott (nyilván Székelyföld szétvágásával: minden eddigi elképzelésnek ez volt az egyetlen közös vonása), és tízezer főben szabta meg a városok létszámát. Ha átmegy az USR új javaslata – a húszezres küszöb –, Háromszéken Sepsiszentgyörgy marad az egyetlen város; Kézdivásárhely, Kovászna, Barót és Bodzaforduló községgé fokozódik le, és a községek száma is hasonlóan megcsappan. Ráadásul a megamegyék intézményei és a községházák a lakosság nagy részétől kerülnek jóval távolabb, így hát ez a spórolási ötlet csak áthárítja a költségeket az államról az emberekre, mégpedig az amúgy is rosszabbul élő vidékiekre, akiknek hosszú, olykor több száz kilométeres utakat kell majd megtenniük a hivatalokig.

A különböző helyzetű, sajátosságú térségek költségvetési okokból való összevonása amúgy eleve elhibázott megközelítés. Az átszervezés előtt szét kellene nézni, hogy mi működik jól Európában és a világban, és tanulni belőle. Vegyük a gazdag Svájcot: 26 kantonja közül a legnagyobb Zürich, amelynek lakossága 1,3 millió fő, a legkisebb pedig Appenzell Innerrhoden, amely 16 ezren aluli lélekszámával Romániában a városi státust sem érdemelné az USR szerint, mégis 6 önkormányzata, saját parlamentje és saját kormánya van, bő 500 éve. És senkinek esze ágában sincs beolvasztani a szomszédos Appenzell Ausserrhoden kantonba (53 ezer lakos, 20 önkormányzat) vagy a mindkettejüket teljesen körülvevő Sankt Gallen kantonba (471 ezer lakos, 86 önkormányzat), habár mindháromban német nyelvű többség él. A helybeliek döntése szerint (amelyet semmilyen berni „reformer” nem próbál felülírni) különálló tartomány mindkettő, még ha ez többe is kerül nekik, mint ha egyetlen közös parlamentjük és kormányuk lenne. Arányaiban egyébként aligha drágább a kantoni önállóság, mint amennyibe Romániának a kétkamarás parlament, a 200 államtitkáros kormány, a túlduzzasztott és túlfizetett központi apparátus kerül, illetve a pártjai, amelyek apanázsa nyolc év alatt huszonhatszorosára (!), 14,5 millió lejről 380 millióra nőtt, ám ezekhez a nagy pénznyelőkhöz az USR nem nyúlna, csak az önkormányzatokhoz.

Tervezete így kampányfogássá silányul, de annak is komolytalan, mert Elena Lasconi pártelnök és államfőjelölt egy nappal korábban erősítette meg, hogy szívesen kormányozna az (efféle átszervezést ellenző) RMDSZ-szel. Ezt a mézesmadzagot a PSD és a PNL államfőjelöltjei is meglobogtatták már, az USR ajánlata csak annak jele, hogy beállt a sorba. Kár azokért a román választókért, akik felelős politikusokat és jobb országot akarnak.

Az USR átszervezési terve távolabb helyezné a döntést az emberektől. Fotó: Facebook / Antal Árpád