Kancák, szegett sörényű bambák,
ti roggyant térdűek!;
tomporra hullt bikák, rózsás kismalacok
tinók és tehenek — katángos abrakon,
légykoszorús ünők!,
csak bólogassatok.
S kutyák, kutyák, a Holdra, hű ebek,
vonítsatok!: — a Gazda fél,
nem alhatik!;
pamut-puha macskák és almaszagú
egerek,
vinnyogjátok körül szétzüllött álmait; —
s kosok, berbécsek, ájtatos juhok,
harmadfűn-nőtt szelíd önkéntesek,
ostort csördítek, lószőrből fonott
ostort az alázat felett.
Fölzúg a pajta,
s egymás véknyába marva
a nyárba kitör
millió, ember-arcba öltözött
emlős
az emlősök között —
1970
