Jelentős politikai fejlemény, hogy a Nyugat-barát Maia Sandu 55,41–44,59 arányban megnyerte a vasárnapi elnökválasztást a szomszédos Moldovai Köztársaságban, maga mögött hagyva Alexandru Stoianoglo korábbi főügyészt, oroszpártiként emlegetett jelöltet.
A moldovai szavazók többsége az európai irányt választotta, ez az opció a mai geopolitikai viszonyok közepette azért is lényeges, mert Moldova számos olyan gazdasági, társadalmi és politikai nehézséggel szembesül, amelyet a romániai polgárok is jól ismernek. Korrupció, munkanélküliség, szegénység, nehezen körvonalazható jövő. Némiképp megrázó is, hogy Moldova mintegy hárommillió főre becsült lakosságának közel egyharmada, hozzávetőlegesen 1,2 millióan külföldön, európai országokban keresik a megélhetést, ugyanakkor a lakosság egy részének még mindig létező orosz kötődését igazolja, hogy több százezren Oroszországban dolgoznak. Mindemellett nagy úr a nosztalgia, a régi, szovjet idők emlékezete, amikor sokak szerint minden más és jobb volt, hiszen ezt a térséget is szocialista és központosított „jólét” jellemezte, nyilvánvalóan a diktatúra keretei között. Természetesen a nosztalgikusok tábora megnyilvánul szavazatok tekintetében, nem is kell őket feltétlenül megvásárolni, voksolnak ők önként az évtizedek során megszépült múltra. És az egykori birodalmi befolyás mellett Moldova két, erőteljes orosz befolyással bíró problémás térséggel is rendelkezik: Transznisztriával és Gagauziával, maga Stoianoglo is gagauz származású. Míg Stoianoglut 2021-ben felfüggesztették hivatalából, illetve le is tartóztatták korrupciós vádakkal, addig a rokonszenves Maia Sandu egy román határ menti falucskából került az Egyesült Államokba, ott cseperedett, még a Harvardon is tanult.
Egyértelmű tehát, hogy Moldova ütközőzónát is jelent Nyugat és Kelet között, így érthető, hogy mind az európai, mind a romániai politikusok lelkesen gratulálnak Maia Sandu régi-új elnökasszonynak, hiszen az ország nyugati irányultságához erős geopolitikai érdekek fűződnek. Ehhez persze a moldovaiak hosszú távú elkötelezettsége is szükséges, hiszen az átmenet továbbra is nehéz lesz, s illúzió azt hinni, hogy az orosz befolyásolási szándék megszűnik. Erre is utalnak Marcel Ciolacu miniszterelnök köszöntő szavai, ő ugyanis azt is megjegyezte, hogy a szavazópolgárok „elszántan harcoltak az Oroszország által létrehozott pokoli mechanizmus ellen, amely a demokrácia aláaknázására törekedett a nagyszabású szavazatvásárlással”. Ennél beszédesebbek Maia Sandu megjegyzései, győzelmét követően ismételten ellenséges, bűnös erők próbálkozásáról beszélt.
Másrészt a romániai gratuláció természetes is, hiszen a moldovaiak jelentős része román ajkú, nemzettársaikat támogatják tehát. Ezentúl, ha némelyek kifogásolják, hogy Budapest miért is támogatja az erdélyi magyarokat, érvként az is elegendő, pontosan azért, amiért Bukarest is felkarolja a Moldovában élőket. Napnál világosabb...
Maia Sandu a moldovai elnökválasztás vasárnapi, második fordulóján. Fotó: Facebook / Maia Sandu