A tölcsérpereszkék azonban (Lepista génusz – mert kizárólag róluk lesz szó a következőkben) kissé kilógnak a sorból. Pereszkefoguk vagy inkább „pereszketejfoguk”, csökevényes vagy teljesen hiányzik. Tölcséresedő kalapjukkal, valamint többé-kevésbé tönkre futó lemezeikkel valahova a pereszkék és a tölcsérgombák közé sorolhatók. Ezért hívják őket tölcsérpereszkéknek. Rendszertani helyük egyelőre bizonytalan, az utóbbi időben több tagjukat átnevezték és más nemzetségbe helyezték.

A Lepista génusz tagjai kivétel nélkül korhadékbontók. Megtalálhatjuk őket az erdő vastag avarjában (lila, halványlila pereszke stb.), a nyílt mezőn, csiperkék és a szegfűgombák társaságában (lila tönkű, márványos pereszke stb.), de alkalmanként az emberközeli, bolygatott helyeken is. Legtöbbjük ehető, vastag húsú, gyakori faj.

Jól bírják az őszutó hűvös, ködös reggeleit. Egészen a tartós fagyokig lehet rájuk számítani. Ha enyhébb az időjárás, még decemberben is felbukkannak. A sepsiszentgyörgyiek kedvencei közé tartoznak, a csapadékban gazdag őszi hónapokban a várost övező legelőkön, erdőkben, erdőszéleken gyakran tömegesen teremnek, egy részük olykor a városba is belátogat.

Lila pereszke (Lepista nuda)

Inkább közepes, mint nagy méretű gomba, kalapjának átmérője ritkán haladja meg a 10 cm-t. Kalapbőre csupasz (nuda – meztelen), fiatalon élénk kékeslila, ibolyás, idősen kifakul. Ibolyás lemezei sűrűek, különböző hosszúak, többnyire kis foggal futnak rá a tönkre. Tönkje bunkós vagy hengeres, általában a kalapnál halványabb színű, fehéren szálas. Húsa a kalapban viszonylag vastag, lilásfehéres, kellemes, fűszeres illatú, jóízű.

Lomb- és fenyőerdők avartakarójában, késő ősszel, néha májusban termő korhadékbontó. A városban nagyon ritka, ahogy tapasztaltam a bolygatást kerüli. Egy alkalommal találtam meg Sepsiszentgyörgy területén, 8–10 egyedet számláló kis csoportjára 2020 őszén bukkantam a dohánygyár parkosított udvarának egyik sarkában. Valószínű, hogy termőhelyére a gyár 2010-es bezárása óta ember alig tette lábát, így az ide ültetett hársak, lucok és simafenyők háborítatlanul halmozták leveleiket, kedvére való, takaros avarszőnyeget formázva az évek során (megjegyzem, miután az önkormányzat megvásárolta az ingatlant, a dús avarszőnyeget eltakarították). A településen kívül azonban nem ritka, bármelyik erdőrészen belebotolhatunk, ha az időjárás kedvez termőre fordulásához.  

Nemhiába emlegetik a pereszkék királynőjeként, mert azon kevés gombák közé tartozik, amelyeknél a gyógyhatás (vérnyomáscsökkentő, rákellenes, antibakteriális, antioxidáns) igen kellemes aromával társul. A helyi gombászok egyik közismert és nagyra értékelt gombája. Olykor a piacon is árulják. Termesztésével Magyarországon is kísérleteztek, egyelőre azonban nem sikerült gazdaságossá tenni. Hátrányt jelent a hosszú tenyészidő, valamint az alacsony terméshozam a komposzt, a táptalaj tömegéhez viszonyítva.

A figyelmetlen gyűjtő összetévesztheti a fogyasztásra nem ajánlott lilás árnyalatú pókhálósgombákkal (pl. a kék pókhálósgombával, Cortinarius caerulescens). A város gombái közül valamennyire hasonlít rá a kisebb termetű szürkéslila pereszke (L. sordida).

Farkas János