Noha ez utóbbinak különösebb tétje nincs, mégis jelzés értékű az, hogy az amerikai szavazók többsége Trump mellett tette le voksát, ez pedig növeli az elnök legitimitását.

Hogy mi vezetett a régi-új elnök hatalmas győzelméhez, arról sokat fognak még beszélni az elemzők, de kétségkívül szerepet játszott benne, hogy az amerikaiak többsége úgy érzi, rosszabbul él most, mint a korábbi Trump-ciklus idején, az elszabadult infláció és a tartósan magas kamatok komoly nehézségeket okoztak az átlagembereknek – leginkább ezzel magyarázható, hogy a republikánus jelölt olyan társadalmi rétegekben is messze jobban szerepelt a várakozásoknál, amelyek hagyományosan demokrata szavazónak számítanak, mint a színes bőrűek, a latinók, a munkásemberek.

Számunkra azonban az okoknál fontosabbak a következmények: mit hoz a világ, és benne Európa számára az újabb Trump-éra, milyen hatása lesz visszatérésének a jelenleg zajló háborúkra. Jósolni azért is lehetetlen, mert külpolitikai elképzeléseiről túl sok konkrétumot nem osztott meg a kampányban Trump, azt azonban mindvégig hangoztatta, és tegnapi győzelmi beszédében megismételte, hogy véget kíván vetni a háborúknak. Némi fogódzót e kijelentése, no meg a múltbeli tapasztalataink és a jelen válságai jelenthetnek. Ugyanis némi előzetes tudása mindenkinek van arról, hogy milyen az, amikor Trump az amerikai elnök: 2016 és 2020 között ugyanis ő állt a világ legerősebb államának élén. És az alatt a 4 év alatt minden kétséget kizáróan békésebb hely volt a világ. Ez lehet konjunktúra is, ugyanakkor az mégiscsak tény, hogy számos elődjével szemben nem indított háborút, mégis a lehető legerőteljesebben lépett fel Irán ellen, ami az Izrael és több arab állam közt létrejött ún. Ábrahám-megállapodásokkal együtt nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy valamelyest normalizálódjék a helyzet a Közel-Keleten. Ugyanúgy erőt demonstrálva, de a tárgyalástól nem elzárkózva kezelte azt a válságot, amikor Észak-Korea nukleáris fenyegetése okozott aggodalmat világszerte. S bár a „mi lett volna, ha...” típusú érvelés zsákutcába vezet, talán nem érdektelen eljátszani a gondolattal: meg merte volna-e támadni Ukrajnát Putyin, ha Amerika élén egy olyan karakán, hatalmával élni tudó, kissé talán kiszámíthatatlan vezető áll, mint Trump. Válasz erre nincs, nem is lehet – de az már a tények birodalmába tartozik, hogy a Biden-éra a szégyenteljes afganisztáni kivonulással kezdődött, az ukrajnai háborúval folytatódott, majd a közel-keleti harcok kiújulásával ér véget, miközben a kínai viszony is egyre terheltebbé vált, összességében tehát a világ kiszámíthatatlanabbá, konfliktusokkal terheltebbé vált, és Amerika tekintélye folyamatosan csorbult.

Amikor ezért Trump győzelmének lehetséges következményeit próbáljuk számba venni a háborúk lezárásáról szóló ígéretei mellett legalább olyan fontos a jelölt kampányszlogenje, a Tegyük újra naggyá Amerikát! felhívás is. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem lehet vitás, hogy békésebb a világ akkor, amikor Amerika kellően erős. Illúzióink ne legyenek: Trump hivatalba lépésével nem köszönt majd be a világbéke kora, de ha a régi-új elnöknek Amerika megtépázott nimbuszát sikerülne valamelyest helyreállítania, az alighanem segítené a rend helyreállítását a Közel-Keleten és a fegyvernyugvást Ukrajnában.

Fotó: Facebook / Donald J. Trump