A világbékepárti jelölt meggyőző sikerével zárult az amerikai elnökválasztás. Tanulságos volt maga a kampány és a vártnál sokkal egyértelműbb végeredmény is.
Mint ahogyan sok tanulsággal szolgáltak a grúz és a moldovai választások is. A kaukázusi országban a győztes Grúz Álom nevű kormánypárt kampányának középpontjába azt tette, hogy az ország ne jusson Ukrajna sorsára, mármint, hogy ne bonyolódjanak háborúba Oroszországgal. Olyan kampányfilmmel győzték meg a választók többségét, melyben a békés, fejlődő grúz városokat állították szembe a ruszkik által szétlőtt, lepusztult és elnéptelenedett ukrán településekkel. Emiatt az ukrán külügyminisztérium még tiltakozását is kifejezte. Az eredmény ismert: a grúzok a békére szavaztak!
Moldova példája is elgondolkodtató, másmilyen módon. Ott egy olyan elnök vezetheti továbbra is az országot, aki saját hazájában voltaképp elbukta a választásokat. Merthogy csak a nyugati diaszpórában élők szavazatai segítették győzelemhez. (Azt hiszem – moldáv példára –, az országhatárokon túl élők szavazatainak megfelelő célú becsartonázása módszereit már Kijevben is alaposan tanulmányozzák.)
Tehát választások... Ennek apropóján az emberfia közben azon morfondíroz: vajon nálunk mikor lesz végre egy igazán ukránbarát vezetés? Merthogy 2014-ig az orosz befolyás érvényesült, az Euromajdan hozta fordulat után Brüsszel és Washington akarata uralkodik. És mikor fog az ukrán nép érdeke győzni? Hogy ne csak egy kapca legyünk a nagyhatalmak kezében... Súlyos, életbevágóan fontos kérdések. Ám ahhoz, hogy erre legalább valamiféle esély adódjék, minimum két, szorosan összefonódó alapfeltétel szükségeltetik. Véget kellene érnie a háborúnak, hogy választásokat lehessen tartani. Jelenleg egyikre sincs nagy esély. Hacsak az új amerikai elnök nem tartja be egyik leghangosabb választási ígéretét. Nem lesz könnyű dolga.
De csak azért is: legyen béke!
Dunda György
