Nagy D. István
Választási kampányok egyik visszatérő témái közé tartozik a túlzottan felfújt állami apparátus, valamint a közszféra által felemésztett pénz. Gyakorta emlegetett elképzelés, hogy csökkenteni kell a közszférában dolgozók számát, karcsúsítani az intézményrendszert, illetve párhuzamosan egyszerűsíteni az ügyintézést is. Kétségtelen, a jelenlegi rendszer bírálóinak több tekintetben is igazuk van, és a román közigazgatás bőven megérett a reformra, nagy kár viszont, hogy rosszabbnál rosszabb elképzeléseket láthatunk.
Pedig a hivatalos forrásokból származó adatok is kapaszkodókat adhatnának. Ilyen a pénzügyminisztérium által a napokban közzétett adatsor, mely szerint szeptemberben 1,3 millió körül volt a közalkalmazottak száma az országban, és 63 százalékuk a központi közigazgatásban dolgozik. A közszféra hatékonyságán, észszerűsítésén gondolkodók számára az utóbbi tény kiemelt fontosságú kellene hogy legyen. Jól mutatja ugyanis, hogy az ország továbbra sem tudott kilépni a központosítás, a Bukarest-központúság csapdájából. Hiába állították sorozatosan az egymást követő kormányok, hatalomra ácsingózó politikusok, hogy a decentralizáció elsődleges számukra, az említett adat is egyértelművé teszi, hogy ebből igen kevés valósult meg. Tényleges és mélyreható decentralizáció esetén egyrészt látványosan csökkennie kellett volna az állami forrásokból fizetett közhivatalnokok számának, a helyi közigazgatásban dolgozók aránya jóval magasabb kellene hogy legyen, eltűnt volna a párhuzamos (állami és önkormányzati) intézmények anomáliája, és nem utolsósorban a források elosztásának is gyökeresen meg kellett volna változnia.
Sajnos, mindezekből egyelőre igen keveset tapasztalhatunk, annál több átmeneti, inkább csak tűzoltómódszerrel bedobott intézkedést. Ide tartoznak a helyi közigazgatásban és egyes kulcságazatokban (egészségügy) káoszt, fennakadásokat előidéző átgondolatlan létszámstopok, az intézményi költekezés állítólagos visszafogását célzó, igazából elenyésző megtakarítást eredményező lépések, vagy a további központosítást hozó, a rendszert még kuszábbá tevő átszervezések (lásd a döntések, ügyintézés regionális szintre vitele). Párhuzamosan pedig érkeznek a hajmeresztő, közigazgatási átszervezésekről szóló tervek, melyek nagy valószínűséggel általános zűrzavart és működésképtelenséget eredményeznének. Szomorú, de minden jel arra utal, hogy a román döntéshozók egyszerűen nem hajlandóak a legegyszerűbb és legészszerűbb megoldást választani, amit röviden úgy lehetne jellemezni: kipukkasztani a bukaresti gömböcöt. Mely mindent felfal, és egyre csak enni kér.
Fotó: Pixabay.com
