Az Európai Politikai Közösség Európa és benne az Európai Unió stratégiai kérdéseit taglaló budapesti csúcstalálkozója ismét a tervezés, a gazdasági kérdések homlokterébe helyezte a konnektivitást, vagyis az összekapcsoltságon alapuló gazdasági stratégiák fontosságát. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója által Magyarország vonatkozásában kidolgozott elképzelés a Huszárvágás című könyvében jelent meg, melyben az elmúlt időszak gazdasági folyamatainak elemzésére támaszkodva részletesen kifejti a stratégia lényegét. Ha egészében nem is, de a megállapítások egy része érvényes a globális gazdasági versenyben teret veszítő Európára és az Európai Unióra is, hiszen a legfontosabb célkitűzés a kontinens versenyképességének erősítése. A továbbiakban a konnektivitás, illetve a Budapesti nyilatkozat néhány elemét igyekszünk röviden összefoglalni a szerző könyve, a nemrégiben a Mandinerben megjelent írása és az említett dokumentum alapján.
Összetett konnektivitás
A konnektivitás technológiai értelemben a kommunikációs hálózatokat jelenti, ám egyre több szó esik az összekapcsoltság mélyreható emberi dimenzióról, beleértve a gazdasági kapcsolatokat/kapcsolódásokat is.
A globalizáció elmúlt évtizedekben működő modellje az Egyesült Államok által vezetett és gyakran általa is uralt, neoliberális elvek mentén szerveződő egypólusú világrendre épül, amelyben lényegében a piaci szereplők saját belátásuk szerint, az állami ellenőrzéstől mentesen építenek kapcsolatot – fogalmaz a szerző. Ebben a modellben a gazdasági kérdéseket illető érdemi szabályozás és az állami ellenőrzés hiánya kiiktatja a biztonsági mechanizmusokat. Ezt a gyengeséget a 2008-as gazdasági válság egyértelműen kidomborította: az erős állam hiányában nem volt olyan szereplő, mely képes lett volna enyhíteni a válság gyors terjedését vagy kezelni tudta volna annak kiváltó okait. Ráadásul a neoliberális doktrína, amely az ipari termelés helyett a szolgáltatási szektorra és a nyereségességre helyezte a hangsúlyt, azt eredményezte, hogy számos nyugati ország már meglévő ipari kapacitásait kiszervezve igyekezett növekedni, így a válság hatásai még élesebben érvényesültek, miközben az ázsiai országok – különösen Kína – megerősödtek – állapítja meg Orbán Balázs.
A folyamat azóta is tart, mi több, egy sor esemény – köztük a migrációs válság, a Brexit, a globális világjárványra adott válaszlépések – a neoliberális rend megingását eredményezte. Az Egyesült Államok vezetésével a Nyugat válasza a hidegháborúból jól ismert tömbösödést eredményezte – véli a szerző –, ami az unió, de főként a perifériáján lévő államok gazdasága számára a fejlődés megtorpanását jelentette.
Az alapvető probléma az, hogy egy blokkrendszerben az államoknak ki kell jelölniük egy központot, amelyen keresztül kizárólagosan tartják a kapcsolatot a többi országgal vagy országok csoportjával, vagyis alárendelt szerepbe kényszeríti azokat. Az orosz–ukrán háború miatt alkalmazott gazdasági szankciók például elzárják a kelet–nyugati kereskedelmi útvonalakat.
Tizenkét pont
Korántsem véletlen, hogy Orbán Balázs könyvében tizenkét pontban fogalmazza meg a magyar konnektivitás előnyeit, egyben felette szükséges voltát. Ez a legutóbbi fejlemények tükrében, ha nem is egészében, de az unióra, sőt, egész Európára érvényes stratégiának tűnik.
„Ne add fel értékeidet, hanem építs rájuk!” – a megfogalmazás aligha szorul magyarázatra. Hiszen egy nép, de egy térség (lásd a sokat emlegetett európai értékek) előtérbe helyezése nem csupán kulturális tett, hanem egy megvalósítható gazdasági modell egyik alapvetése is. De mindez csak akkor lehet sikeres, ha – és ez a konnektivitás második pontja – működő koalíciók révén lehet érvényesíteni, vagyis él a széles körű együttműködés. A gazdasági fejlődés másik fontos eleme a befektetések vonzása, így a minél nagyobb mértékű tőkebeáramlás rendkívül fontos. De mindezt úgy, hogy a meghatározó hazai gazdasági szereplőknek – az úgynevezett „bajnokok”-nak, ahogy a negyedik pont fogalmaz – lehetőségük legyen egy egészséges egyensúly kialakítására és fenntartására. A megteremtendő feltételek közül nem hiányozhat a kitörési pontokat szolgáló szektorok meghatározása. Továbbá elengedhetetlen a teljes körű és fejlett infrastruktúra, a regionális együttműködés, amelyben vezető szerepet kell vállalni. Mindez csak akkor lehet sikeres, ha a következő nemzedékre építve tervezünk, vagyis az oktatásra és a tehetséggondozásra helyezzük a hangsúlyt, mint ahogy az ország (illetve a régió) találkozási hellyé tétele (itt a legkülönbözőbb tudományos, kulturális, politikai, sport- és gazdasági rendezvények szervezéséről van szó) is fontos tényező. Továbbá a biztonság megteremtése (az erősödő kihívások között található egyebek mellett a háború, a migráció, a politikai instabilitás, a közrend biztostása), a nemzeti érdeket szolgáló külpolitika és természetesen a béke támogatása szerepel a tizenkét pontban.
Budapesti nyilatkozat
Ennek fényében röviden hadd szemlézzük az Európai Politikai Közösség hét végén elfogadott dokumentumát, amelynek címe: Budapesti nyilatkozat az új európai versenyképességi megállapodásról, és amely – talán nem véletlenül – szintén tizenkét pontban rögzíti a teendőket.
„A teljes körűen működő egységes piac biztosítására” kell koncentrálni – áll az első pontban –, hiszen „ez az egységes piac az innováció, a beruházások, a konvergencia, a növekedés, a konnektivitás és a gazdasági reziliencia egyik fő hajtóereje”. Mindennek a tőkepiaci unió, a ténylegesen integrált európai tőkepiacok érdekében kell megvalósulnia, amely nem csak támogatja a gazdaság szereplőinek hozzáférését, hanem segíti az ipari megújulást, a dekarbonizációt, azt, hogy az EU ipari és technológiai nagyhatalom maradjon.
A negyedik pont szerint egyszerűsítési forradalmat kell elindítani a túlzott szabályozás elkerülése érdekében, elsősorban a jelentéstételi követelmények csökkentése révén. Fontos továbbá Európa védelmi készültségének és képességeinek növelése (védelmi technológia és ipar), illetve Európa élvonalba helyezése a kutatás és az innováció terén. A hetedik pont a stratégiai energetikai szuverenitás megteremtését szorgalmazza, illetve azt, hogy 2050-re a kontinens klímasemlegessé váljon (energiaunió, dekarbonizáció, energiaárak mérséklése). Ehhez kapcsolódik az úgynevezett körforgásosabb és erőforrás-hatékonyabb gazdaság létrehozása, valamint integrált piac kialakítása a másodlagos anyagok, különösen a kritikus fontosságú nyersanyagok számára.
Az EU technológiai képességeinek megerősítése, a digitális transzformáció felgyorsítása minden ágazatban, az adatgazdaságban rejlő lehetőségek megragadása, gondoskodva egyúttal a magánélet védelméről és a biztonságról, az Európában fellelhető tehetségpotenciál kiaknázása, ambiciózus, szilárd, nyitott és fenntartható kereskedelempolitika folytatása a további pontok tartalma. Végül, de nem utolsósorban a versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági ágazat létrehozása, stabil és kiszámítható keret biztosítása a mezőgazdasági termelők számára, az élelmiszer-ellátási láncon belüli pozíciójuk megerősítése, valamint tisztességes verseny biztosítása globálisan és a belső piacon.
