A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem angol–német szakának elvégzése után öt esztendővel, 1978-ban egy római menekülttáboron keresztül emigrált Amerikába, beiratkozott a Pennsylvaniai Állami Egyetemre, és itt szerzett doktori címet irodalom és kulturális antropológia szakon. Ezen az egyetemen, majd harmincnyolc évig, idei nyugdíjazásáig a Georgiai Egyetemen tanított, évente vannak előadásai a kolozsvári BBTE pszichológia szakán. Legismertebb és elismertebb kutatói erdeménye a Tajvan délkeleti partvidékén lévő Irala (Orchidea)-sziget lakóinak, a yami törzs eltűnőfélben lévő kultúrájának megismerése és megismertetése.

Benedek Dezső előadásában elmondta, tizennyolc nyelven beszél, ezeket azért volt viszonylag könnyű elsajátítania, mert gyermekkorában a magyar és a román mellett megtanulta a németet és az oroszt, ezáltal később a latin, a germán és a szláv nyelcsaládokba tartozó nyelvekhez könnyebb volt az út. Beszélt kalandos kínai, afrikai, ázsiai útjairól, óceánjárásáról egy olajszállító tankhajón, amelynek sokszínű legénységét arra kérte, meséljenek történeteket. Készültek a jegyzetek, a több százezer fényképfelvétel, és eközben Benedek Dezső megerősödött abban, hogy minden embernek hinnie kell valamiben.

Lapunk kérdésére, hogy a két világ – a fizikai túlélésért küzdő őslakosok szigete és a 21. századi Európa és Amerika – között járva, azok nagyon különböző szintű civilizációját látva, szerinte mi az a három dolog, amit minden rendszerben feltétlenül meg kell tanítanunk gyermekeinknek, Benedek Dezső a következőket említette: a szülők iránti tisztelet, az, hogy mindenkinek kell hinnie valamiben, és úgy élni, végezni dolgainkat, hogy hozzájáruljunk egy teljesen funkcionális közösség létrehozásához, megmaradásához. Minden kultúrának van egy bizonyos megtartó ereje, ezt meg kell éreznünk és részévé válnunk, ezt ellenben nem magyarázzuk el eléggé a gyermekeinknek – mondotta. Éljünk aszerint,  úgy legyen nekünk jó, hogy az másnak is jó legyen – fogalmazott a 75 éves professzor.