Hozzátette: nyolc évtized után ki kell mondani, hogy nem lehet senkit bűnösnek tekinteni sehol, csak azért, mert egy nemzethez tartozik, csak azért, mert éppen magyarnak született. Emlékeztetett arra, hogy 1944-ben Csúrogon, Mozsoron és Zsablyán a szerb partizánok kiűzték az embereket a házaikból és meggyilkolták őket. Egyetlenegy bűnük volt, az, hogy magyarok voltak – húzta alá, és rámutatott, hogy a történtek után évtizedekig senki nem beszélt ezekről az eseményekről.

A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3–4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlóakcióiban a becslések szerint legkevesebb 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották, a túlélők pedig soha nem térhettek vissza otthonaikba.

Szili Katalin kiemelte, hogy megálljt kellett parancsolni a folyamatnak, és ki kellett mondani, hogy a kollektív bűnösséget el kell törölni. Ez Szerbiában megtörtént, és 2013-ban a történelmi megbékélésre is sor került. Az eseményeket elfelejteni nem lehet, az viszont fontos kérdés, hogy meg lehet-e bocsátani a történteket. Hozzátette ugyanakkor, hogy önmagában a megbékélési folyamat a fontos, és azok állhatatossága, akik a tiltások ellenére is keresztet állítottak a meggyilkoltak emlékére, és akiknek köszönhetően megindulhatott a megbékélési folyamat.

A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a most élő nemzedékeknek az a feladatuk, hogy átadják ezt a tudást a következő generációknak, hogy a XXI. században ne következhessen be az, hogy bárki is egy másik közösséget bűnösnek tekintsen, vagy ártatlan emberek életét azért vegye el, mert úgy gondolja, hogy a kollektív bűnösség létezik.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében rámutatott, hogy Kárpát-medencei szinten egyedülálló, amit a Vajdaságban sikerült elérni a történelmi megbékélés szempontjából, a tiszteletadással pedig tartoztunk a leszármazottaknak és az ártatlan áldozatoknak. Hozzátette: a történelmi megbékélés elsősorban azoknak köszönhető, akik évtizedeken keresztül nem hagyták feledésbe merülni az ártatlan áldozatok emlékét, hiszen ezek az emberek mind a fejükkel játszottak. Másodsorban azoknak tartozunk hálával és köszönettel, akik szintén a saját személyes szabadságukat, életüket, állásukat, karrierjüket veszélyeztették azáltal, hogy kutatták ezeket az eseményeket történészként, helytörténészként, leszármazottként, hiszen ők is az életükkel játszottak – tette hozzá.

A Csúrogon és környékén történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot. Az áldozatoknak Csúrogon 2013-ban állítottak emlékművet, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt. Ezt a történelmi megbékélést szintén közös főhajtással erősítette meg Sulyok Tamás magyar és Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök idén október 28-án.