Mózes László
Noha politikai színjátéknak is tekinthető a szociáldemokraták és a liberálisok közötti csörte – ez a forgatókönyv abban az esetben valós, amennyiben a választások után mindkét politikai alakulat „elássa a csatabárdot” és az RMDSZ kizárásával közösen folytatja a kormányzást –, e konfrontáció meghatározó elemei sokasodnak.
Nagy port kavar ugyanis annak a bukaresti villának az ügye, ahová híresztelések szerint Klaus Iohannis készül beköltözni, miután utódjának átadja az államfői székét. A helyzetet tisztázandó a szociáldemokraták egy olyan parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezték, amely górcső alá venné az elnöki hivatal és más állami intézmények ama kiadásait, amelyek Iohannis személyes érdekeit szolgálták volna. Érdemes azonban óvatosan bizakodni: egy, a hazai demokráciával szinte azonos korú megállapítás szerint, ha a bukaresti parlament el akar ásni egy ügyet, akkor annak kivizsgálására első és utolsó lépésként a honatyák létrehoznak egy bizottságot...
Iohannis nagyvonalú, némiképp öncélú és közpénzeket felemésztő költekezése már régi téma. Ezt valamelyest megvilágítandó, a PSD politikusai most léptek egyet: a képviselőház és a szenátus összevont házbizottságának benyújtottak egy, az elnöki költekezéssel kapcsolatos határozattervezetet. Kezdeményezésüket azzal indokolták, hogy a „jogos közérdeklődés ellenére” az elnöki hivatal nem hozta nyilvánosságra a kiadásaival kapcsolatos adatokat, így e nagy sötétségben kizárólag a parlamenti vizsgálóbizottság hozhat megvilágosodást.
Választási csatazajban mindez nem kifejezetten fontos kérdés, hiszen nem a rendkívüli gondok megoldásáról szól, hanem múltbéli szégyenfoltok tisztázásáról. Enélkül persze nehéz tovább lépni, ám mindez a változtatás csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. Kampánytémaként viszont jól fog a szociáldemokratáknak, mert hangzatos, a liberálisoknak viszont ártalmas, hiszen a szavazók e párt teljhatalmú uraként azonosítják Iohannist. Nem vezetőjeként – hiszen államfőként az nem is lehetett –, hanem a szálak örökös huzigálójaként.
Miután tehát az újságírók megszellőztették, hogy az állami protokollalap tulajdonában lévő, az Aviatorilor sugárút 86. szám alatti ingatlan felújítására kilencmillió euró közpénzt fordítottak – e költekezésre 2022-ben a Nicolae Ciucă vezette kormány bólintott rá, s kormányhatározatban azt is rögzítették, hogy a luxusvillába kizárólagosan az ország volt elnöke költözhet –, Marcel Ciolacu miniszterelnök is nekilendült. Előbb kérte a kormányfőtitkártól, hogy kezdeményezze a szóban forgó villa felújítási költségeire vonatkozó titkosítás feloldását, most pedig következik a bizottság. Valamiféle lavinát elindítottak, s hírek szerint a majdani jelentésnek arra is ki kellene térnie, hogy mennyibe kerültek az elnök belföldi és külföldi utazásai, a luxusszállások, a magánrepülők használata, a sívakációk, a Vila Lac 3 golfpályái, valamint a Neptun villa korszerűsítése és egyéb lényeges beruházások...
Az előbbi jegyzék szégyenteljes. Mely társítható az ismert tényekkel: a Klaus Iohannis nagy, oktatásra és tanulásra vonatkozó terveiből szinte semmi sem valósult meg, esetleges német kapcsolatrendszere nem sokat lendített az országon. Mi több, elnökként a köztudatban az ódivatú pompa és fényűzés örök kedvelőjeként marad meg, s ma talán már a liberálisok nyakán is kolonc. És ez bizony silány teljesítmény. Neki valójában már mindegy, ő hamarosan elsomfordál, magyarázkodó pártkatonái pedig viselik a következményeket...
Klaus Iohannis bukaresti zenészeket köszönt. Fotó: Facebook / Klaus Iohannis
