Jakabffy Elemér jogász volt képzettsége szerint, de igazi politikus is, a legjelesebbek egyike, kisebbségtörténész, művelődés- és közösségszervező, lapszerkesztő, a világháborúk közötti legjelesebb erdélyi magyar sajtóteljesítmény, a Magyar Kisebbség és társlapjai (Glasul minorităţilor, Die Stimme de Minderheiten, La Voix des Minorités) kiadója és szerkesztője 1922 és 1942 között folyamatosan. Tudományos szempontból kiemelkedő munkája, A bánsági magyarság húsz éve Romániában (társszerző Páll György) 1939-ben jelent meg, azt követően, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban külső tagjai közé választotta. Sokan úgy tudják, hogy MTA-tagságától „az 1960-as akadémiai tagrevízió során indoklás vagy magyarázat nélkül megfosztották”. 

Érdemes elidőzni ennél a kérdésnél. Történt, hogy 2023-ban a Jakabffy munkásságának is szentelt szatmárnémeti konferencia résztvevői alulírott kezdeményezésére levélben fordultunk az MTA elnökéhez, és tisztelettel kértük Jakabffy Elemér MTA-tagságának a visszaállítását. Levelünkben a következőképpen fogalmaztunk: „Az 1938-ban számára megítélt MTA-tagság egy sokrétű és nemzetközi szinten is ismert és elismert munkásságot igazolt vissza. Jakabffy székfoglalónak szánt előadását (A Népszövetség népkisebbségi védelmének bírálata című dolgozatát) Nagy Miklós akadémikus olvasta fel az MTA 1939. március 17-i gyűlésén. Tagsága megszűnéséről A Magyar Tudományos Akadémia tagjai I–III. monumentális munka rá vonatkozó szócikke mindössze ennyit közöl: Jakabffy Elemér (1881–1963) romániai magyar politikus, publicista (k. 1938; tagsága megszűnt 1960). 1960-ban elhatározták a külső tagok revízióját, ugyanis az MTA 1949. évi politikai átszervezésekor a külső (vagyis külföldi) tagokkal nem foglalkoztak. 1960-ban 27 olyan külső tagja volt az akadémiának, akik 1949 előtt nyerték el ezt a címet. A 27 fő között csak két határon túli magyar tudós volt. 17 főnek nem erősítették meg a tagságát, köztük volt Jakabffy Elemér. Érdekes a megfogalmazás: nem erősítették meg. A Jakabffy Elemér további státuszára vonatkozó nem erősítették meg megfogalmazás csak úgy értelmezhető, hogy őt nem zárták ki, nem vonták vissza a címet, azaz: a tagsági viszonya a továbbiakban egyszerűen nem élt. Nem alaptalan azt feltételeznünk, hogy a korabeli tudománypolitika Jakabffyt éppen kisebbségpolitikusi elkötelezettsége miatt nem vállalta.”

A levelet kezdeményezőkként aláírta Bodó Barna, Muzsnay Árpád, a Jakabffy-konferenciák szervezője és Péntek János, Erdély nagy tekintélyű nyelvészprofesszora. Támogatták a kezdeményezést a konferencián részt vett Jakabffy-leszármazottak, a város és a megye elöljárói, a szatmári megyés püspök és a konferencia mintegy harminc főből álló jeles résztvevői csoportja. 

Levelünkre Freund Tamás elnök megbízásából Morvai Tünde, az MTA Határon Túli Titkárságának a vezetője válaszolt. Leveléből megtudtuk, hogy az MTA Elnöksége 1989/39-es határozatával „érvénytelenítette az egyes tiszteleti tagok kizárására vonatkozó korábbi elnökségi határozatokat, köztük Jakabffy Elemér akadémiai tagságának meg nem erősítését is”. A válaszlevél melléklete tartalmazta a hivatkozott elnökségi határozat szövegét, ennek egyik mondata a következő: „Az Elnökség elrendelte, hogy a 1989/39. sz. határozatot belső határozatként kell kezelni.”

Ez lehet a magyarázata annak, hogy az igazságot szolgáltató döntés nem kapott szélesebb nyilvánosságot. Ugyanakkor ez nem indokolja az egyes hírforrások adatszolgáltatását, vagyis ezzel nem igazolható az, hogy a Wikipédia és társportáljai Jakabffy MTA-tagságának a visszaállításáról nem tájékoztatnak, de nem szerepel az információ a Magyar Életrajzi Lexikon frissített, átdolgozott kiadásában sem, miképpen az erdélyi hírforrások (ezer100.ro, kriterion.ro) sem közlik a számunkra fontos (negyedfél évtizedes) információt.

Bodó Barna