A PSD-sek Marcel Ciolacu reklámozására 37 millió lejt költöttek, kétszer annyit, mint amennyit az egész kampány alatt 2019-ben az akkori elnökjelöltre, Viorica Dăncilăra. (Látták, hogy az nem elég a nyeréshez.) Ha valaki parlamenti képviselő szeretne lenni, akkor pénzzel saját maga is beszállhat a kampányába, mégpedig 60 bruttó minimálbér értékéig. Magánember is adományozhat kedvenc pártjának 600 000 lejt, és reménykedhet abban, hogy ha az (vagy pártfogoltja) győz, akkor busásan megtérül neki. (Jó állással vagy állami szerződésekkel.)

És a „kampányszínpadon” a nagy cirkuszban szereplő jelöltek egyre-másra mutatkoznak be jobbnál jobb produkciókkal. Vannak, akik csak szavalnak, és olyanok is, akik mutatványokkal állnak elő. Legutóbb láthattuk, amikor az általunk jól ismert Dan Tanasă cirkuszolt Brassó korábbi polgármesterével, Allen Colibannal. Tanasă azt ordibálta: „Maffiózó vagy, egy tolvaj! Pénzt loptál! Hazudtál a brassóiaknak!” „Nem, ez nem igaz, nem állította a számvevőszék, hogy pénzt loptam” –  replikázott Colliban. Aztán lökdösődtek, egymásnak mentek, mint két kakas a szemétdombon.

Békésebb előadásokat tartott Ludovic Orban, aki nemrég gitározott és dalra is fakadt. (Gyakorolt, hogy ha nem nyer a választáson, vándormuzsikusként legyen miből megélnie?) Aztán fejre állt, mint a bakancsszeg, és azt mondta, hogy az ország állt a feje tetejére, „a falu bolondja átvette az irányítást”, a hatalmon levők a pedig a lábukkal kormányoznak. (Biztosan most ő akarja átvenni a vezetést a falu vagy az ország bolondjaként.) Másik nagy mutatványa volt, hogy léggömbökre felírt mindenféle rosszat, olyanokat, hogy: drogkereskedők, korrupt politikusok, emberkereskedők stb., majd, mint mondta, megtalálta a tűt a szénakazalban, amellyel sorra kipukkasztgatta a lufikat (ezzel jelezvén, hogy ő kiszúrja és megoldja ezeket a problémákat).

A televíziókban is mindenki mutogatni szereti magát. Hívatlan vendégként megjelent az Antena 3-nál George Simion, az AUR elnökjelöltje, reklamálva, hogy hazugság, amit állítanak, mert ő nem orosz ügynök. Szegény Simiont kitiltották a Moldovai Köztársaságból, mert azt egyesíteni akarta volna Romániával, és most még a tévéstúdióban is nemkívánatos személy lett.

Marcel Ciolacu viszont látva, hogy a Moldovai Köztársaságban nem az ottani, hanem a külföldön (a diaszpórában) élők döntötték el, hogy Maia Sandu legyen az elnök, elment a Nagy-Britanniában élő románok közösségét megfőzni, hogy rá szavazzanak. Azt mondta, olyan elnököt szeretne, aki függetlenül attól, hogy minek hívják, vagy hogy jobb- vagy baloldali, nem osztja meg a románokat jókra és rosszakra, falusiakra, városiakra, romániaiakra és diaszpórában élőkre, hanem aki végre egyesítené a népet. Szerény, mert azt nem mondta, hogy erre bizony ő és csakis ő képes.

A liberálisok elnökjelöltje, Nicolae Ciucă azzal dicsekedett, hogy amíg ő volt a miniszterelnök, a diaszpóra 11,3 milliárd eurót küldött haza. (Nem tudni, hogy abból mennyi ment el könyve kiadására.) Szerinte a PSD megpróbálja őt Iohannishoz ragasztani. Ez ma már, látva Iohannis végnapjait, nem nagy haszon, ugyebár. Felvetődött, hogy ha nyer, Iohannist kinevezheti miniszterelnöknek. (Amilyen jó elnök volt, megérdemelné, ha már nem kapott semmi funkciót sem a NATO-ban, sem Brüsszelben.) Ciucă errefel azt mondta: „Iohannis nem Putyin, és én nem vagyok Medvegyev.” (Pedig ő is szeretne elnök lenni, mint Putyin.) Azzal fenyegeti Ciolacut (aki állítólag azt szeretné, ha George Simionnal kerülne a második fordulóba), hogy akkor Simion nyerhet. „Ciolacunak meg kell értenie, hogy Simion nem Vadim Tudor, aki nyugodjon békében” – mondta Ciucă. (Ciolacu meg nyughasson!)

Elena Lasconi rúghat még esetleg labdába és belénk a nagy újramegyésítéssel.

Szerencsére nekünk, magyaroknak az első fordulóban van, akire szavaznunk: Kelemen Hunor. Aztán a másodikban szavazhatunk arra, akit kevésbé rossznak tartunk. Az meg betarthat nekünk, szokás szerint. 

Fotó: Facebook / Kelemen Hunor