Eleve abszurd, hogy a parlamenti választások teljesen háttérbe szorultak, mindenki az elnökjelöltekre figyel, pedig Románia jövőjét, sorsát sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a majdani parlament, a megválasztott többség által adott kormány, mint az első embernek kikiáltott államfő. Félprezidenciális köztársaságban élünk, ahol az elnök hatásköre igencsak korlátozott, a külpolitikáért felel, ő vezeti a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot (CSAT), nevesíthet miniszterelnököket, de a kormányt, annak programját a parlamentnek kell megszavaznia. Az elmúlt három és fél évtizedben voltak aktívabb államfők, akik mindenbe megpróbáltak beleszólni, és háttérben tevékenykedők, akik jóformán semmit nem tettek, de láthattuk, a parlamenti többség uralása nélkül a legelszántabbak is tehetetlenek voltak. A román államelnök egyetlen aduja, hogy ő a legtöbb szavazattal megválasztott politikus, ám ehhez képest hatalma mégis csekély és képlékeny. Furcsa tehát, hogy mégis mindenki csak az ő megválasztásával foglalkozik.

Az elnök majdani feladatainak, hatáskörének tükrében azon sem csodálkozhatunk, hogy a választási kampány nem tartalmasabb. Hisz hiába szónokol egy jelölt külpolitikai terveiről, keveseket érdekel, országprogramot vázolhatna, de minek, annak megvalósítása úgysem rajta áll. Annak idején Traian Băsescu jobb élet ígéretével lett elnök, Iohannis pedig a jól végzett munka és a normális Románia jelszavával. Egyikből sem vált valóra semmi. Ambíciójuk volt ugyan, de nem voltak, nem lehettek jelentős hatással az ország fejlődésére. Akadtak nagyívű programjaik – Traian Băsescu például elítélte a kommunizmus bűntetteit, Iohannis megszövegezte a Tanult Romániát –, ám ezek inkább csak papíron valósultak meg, hatásuk a társadalomra csekély volt. Harmincöt év és négy elnök munkája mutatja, mit, mennyit tehet a tisztség elnyerője: ha nem áll mellette a végrehajtó hatalom (a kormány, amelyről a parlament dönt), béna kacsaként evickél csupán a honi mocsárban.

Ilyen körülmények között nem kell csodálkoznunk azon, hogy keveset hallunk a jelöltek terveiről, programjáról. Ehelyett egymás lejáratására összpontosítanak, sokkal színesebb, érdekesebb arról beszélni, kik az orosz kémek, milyen módon befolyásolják egyesek „trollgyárakkal” a közösségi média üzeneteit. Lehet lubickolni a különböző házakra, utazásokra elköltött pénzek fertőjében, gyanús vállalkozások, rokonok által megkötött üzletek, lehívott uniós vagy román állami pénzek forgatagában. Vádaskodni, hárítani, ellentámadásba lendülni. Nagyjából ebben ki is merül a román elnökválasztási kampány, úgy tűnik, a jelöltek és kampánystábjuk fantáziája határtalan, az amerikai filmeken nevelkedett választók megnyerésére minden eszközt bevetnek.

Ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben a moziban. Mintha a jó fiúk nem is lennének, csak rosszak, akik lövik egymást rendületlenül. Kérdés, marad még valaki talpon a végén, és mi, rendkívül alábecsült nézők átlátunk-e szemfényvesztésükön? Mert nem olyan nagy a tétje, hogy ki lesz az elnök, annál inkább, hogy milyen lesz a parlament, a kormány. És az első forduló eredményei nagy mértékben kihatnak az egy héttel későbbi, jelenleg szinte láthatatlan parlamenti választásokra. Ott dől el, hogy ebből a kínos filmből milyen valóságra ébredünk.

A szerző felvétele