Úgy tűnik, hogy az ukrán kormány zöld utat kapott az Egyesült Államoktól a nagy hatótávolságú rakétarendszerek orosz területen történő bevetésére. Számomra sok minden nem világos: hány eszköz áll rendelkezésre, pontosan mi/hol lehet célpont és mi nem, és mennyire készültek fel az oroszok – hiszen a vita sok hónapos. Ezek azok a részletek, amelyeket nagyon kevesen látnak, de döntőek.
A döntés mögött álló okok komplexek, a teljes fronton történő általános orosz előrenyomulás, Kurszkban az észak-koreai katonák „bevetése” (jelenlétük egyelőre nem igazolt, de valami van, az nem kérdés).
Nem kétséges, hogy az ukrán fegyveres erők mostantól kezdve mélyen orosz területre irányuló támadásokat fognak indítani. Orosz válasz azonban nem a nyugati országok ellen lesz. Ez jelenleg kizárt, a fenyegetés és retorika meglesz, de az oroszok pontosan tudják, hogy ők a gyengébbek az USA-hoz képest. Az nem kérdés, hogy lesznek sikeres csapások. A nagy hatótávolságú rakéták használata növelni fogja az orosz áldozatok számát, ahogyan a HIMARS tette 2022-ben. De akkor sikerült meglepetést elérni – sok száz orosz halt meg mélységi csapásokban, és Herszont is nagyrészt a HIMARS miatt vesztették el, azok tették tönkre a hidakat. Ilyen nagy logisztikai sebezhetőség most nincsen.
A helyzet az, hogy Ukrajna lesz az, amely a leginkább szenvedni fog ettől a döntéstől, mivel az oroszok még tudják eszkalálni az energetikai infrastruktúra elleni támadásokat. Ha tovább korlátozzák az ukrán atomerőművek és vízi erőművek működését, még sötétebb tele lesz az ukránoknak. És most lehet mondani, hogy ezt mindenképpen meglépték volna – nem biztos. Kurszk előtt Katarban folytak a tárgyalások a Financial Times, a Washington Post és más nyugati lapok szerint is a két ország között, hogy ne támadják egymás energetikai infrastruktúráját. Kinek lett volna ez jó? A kitettebb félnek: Ukrajnának.
Az ATACMS és a Storm Shadow nem változtat lényegileg a két fél közötti hatalmas szakadékon. Oroszország egész Ukrajnát tudja támadni, Ukrajna meg most egy 17 millió négyzetkilométeres országból egy picit többet. Semmiféle paritás nem lesz ezzel. Azon sem változtat, hogy Oroszország lassan, de halad előre. Lehet sorolni az orosz veszteségeket, komolyak – de ugyanezek az oldalak nem hozzák le az ukrán veszteségeket, ami minimum megtévesztés. Mindkettő kiemelkedően nagy az elmúlt pár hónapban.
Az nem kérdés, hogy ez a döntés egy újabb lépés a konfliktus eszkalációjában – de ettől még nem tör ki a harmadik világháború, nem kell aggódni. Ahhoz a nagy orosz vereségek idején voltunk a legközelebb, 2022 őszén, ma már ez számos visszaemlékezésből kiderül – pl. Bob Woodward War című kötete. Ettől a lépéstől nincs ilyen orosz vereség a láthatáron, és nem is látok olyan segélycsomagot, amely átbillentené az ukránok javára a helyzetet, még ha Trump odaadna is „mindent”.
Demkó Attila
(A szerző író, biztonságpolitikai elemző)
