A múlt héten a legfontosabb kérdés és a legnagyobb gond az volt, hogy az egyik jelölt, aki különben a legnagyobb hazaffy, az AUR-os George Simion, orosz kém-e vagy sem, mert állítólag találkozott valami orosz titkosszolgatisztekkel, és ezért kitiltották Ukrajnából is, miután korábban már a Moldovai Köztársaságban sem volt kívánatos. kuti
Szerinte ez a vád csak ellenfelei untig ismételgetett hazugsága. Erről aztán elvitatkoztak néhány napig, mígnem Ukrajából küldtek egy átiratot, amely szerint Simion „rendszeres ukránellenes tevékenységet művelt”. Azok Ukrajna hiteltelenítését szolgálták, unionista elveket hirdettek és nem ismerték el Ukrajna határait.
Simion szerint csak azért mondják, hogy ő veszélyt jelent Ukrajnára (és Moldovára), mert ő a románok egyesülését szeretné elérni. Rareș Bogdan erre fel azt mondta, hogy a miniszterelnök Marcel Ciolacu azért mutatta meg ezt a papírt, mert ezzel Simiont akarja mentegetni a (kémkedési) vádak alól, hogy a második fordulóban vele kerülhessen szembe, mert az egyetlen jelölt, akit ott le tudna győzni, az Simion.
Milyen jó, hogy az elnök- és képviselőjelölteknek azzal már nem is kell törődniük, hogy mi történik a választások után, pedig a szakemberek ugyancsak nyugtalanok a gazdasági helyzet kilátásai miatt, és kongatják a vészharangot. Mi legalább az új parlament kenyérbe eséséig és az új kormány megalakulásáig maradhassunk nyugton. Úgy néz ki tehát, hogy a karácsonyt békében, a szilvesztert vidámságban tudjuk tölteni. A fekete leves majd csak azután következik.
A nemzeti bank kormányzója, Mugur Isărescu nem éppen rózsaszín képet festett gazdasági-pénzügyi helyzetünkről. De hát ez az ő gondja, azért szakember, hogy foglalkozzék vele. Azt mondja, hogy ezek a problémák nem szerepelnek a választási kampány témái között. (Biztosan azért, mert a jelöltek attól félnek, hogy emészthetetlen és kissé ijesztő lenne a fogyasztóknak, illetve a választóknak.)
Azt mondja, hogy „a fizetésemelések mellett vagyunk, de ha azok jelentősen elmaradnak a termelékenység növekedésétől, akkor nagyobb inflációt okoznak”. (No és? Mi már egész jól megszoktuk az inflációt, s egy nagyobbacska meg sem kottyan, amikor az, ami most van, eleve a legnagyobb az unióban.) „Bármilyen korrekció, akármilyen kiigazítás valahol nadrágszíjmeghúzást jelent” – mondja. (Reggeli helyett húznak egyet az emberek a nadrágszíjon, egyet ebédidőben, és máris azt hiszik, hogy tele a hasuk. Vacsorázni meg eleve nem egészséges, így legjobb lesz azt mellőzni.) Aztán biztat, hogy „nem minden nadrágszíjmeghúzás fájdalmas”. Egészséges diétával (mikor lötyög rajtad a nadrág?) a fájdalom kisebb. „Az ország át kell menjen egy diétán – figyelmeztet. Ezt nem magyarázza meg, de tudjuk, XIV Lajos azt mondta: az állam én vagyok, mi meg tudjuk: az ország mi vagyunk. Ezek szerint mindenki gondolkodhat a fogyókúrán. A kisnyugdíjasok, kis fizetésből élők jó, ha elviszik a nadrágszíjaikat, és fúratnak rá pluszban egy-két lyukat a csat felől.
Van, aki ennél is sötétebbnek látja a jövőt. A gazdasági elemző Adrian Negrescu egyenesen azzal rémítget, hogy erőszakos fogyókúrára szorulunk, pénzügyi, költségvetési operációra, az adminisztrációs költségek levágására, új adó- és illetékinfúziókra. Szerinte Isărescu úr lehet, hogy a kezelést költségvetési-sebészeti akcióra kell átalakítsa, mégpedig a Nemzetközi Valutalaap „sebészeinek” döntéseivel.
Aztán olyasmiket mond, amit minden politikus valószínűleg sejt, de nem ildomos mondani, főleg ilyenkor, kampány idején. Hogy csökkenteni kell a kiadásokat, növelni az adókat, illetékeket és nemcsak fogyókúrázni kell, hanem intenzív terápiás kezelés is szükséges. De ha kapunk még 16 milliárd eurót az uniótól, ha 15 milliárddal többet inkasszál az államkassza (no vajon honnan?), és ha dübörögni fog az a gazdaság, még minden jóra fordulhat. Az, hogy nagy lesz az infláció, majdnem biztos, és az euró is 5 lejnél drágább lehet.
Szép kilátások.
Infláció a láthatáron. Fotó: Pixabay.com