Tíz év után először láthattunk elnökjelölti vitát Romániában, s ha ez nem is volt teljes, jó néhány sötét pontra rávilágított.
Legelőször arra, hogy éppen a kormánykoalíciót vezető politikusok félnek a nyílt párbeszédtől: Marcel Ciolacu kormányfő és Nicolae Ciucă szenátusi elnök másutt keresett magának elfoglaltságot aznapra. A korábbi egyetértést látszólag felrúgó Nicu & Marcel külön-külön tévéinterjúkat adott (ahol a riporterek a kezükre játszottak), és valószínűleg egyikük sem gondolt arra, hogy ez a hatalmába zárkózott, arrogáns gesztusaival népszerűségét lépésről lépésre eljátszó Klaus Iohannist juttatja a választók eszébe. És nem csupán az ő bábjának tekintett Ciucă jár így (tőle amúgy sem várt el senki egyebet), hanem a formális ellenfél Ciolacu is, akiről ráadásul nemrég derült ki, hogy ő sem veti meg a luxus-repülőgépes utazásokat, sőt, az sem okozott fennakadást neki, hogy mindezt egy csalásból meggazdagodott társaságtól fogadja el. Pedig mennyire igyekezett a nép egyszerű fiának mutatkozni, kerülni a feszültségeket és az embereket mindig felbosszantó arrogáns megnyilvánulásokat!
Arroganciában egyébként más elnökjelöltek sem szűkölködnek: a hétfő esti vitán Mircea Geoană többször is lekezelő, kioktató hangot ütött meg (különösen az egyetlen hölgy, Elena Lasconi irányában), és George Simion udvariassága is eléggé csikorgott. De alapvetően mindenki hozta a maga formáját: Geoană főleg a NATO-főtitkárhelyettesi tisztségével próbált imponálni, Simion a határozottságával, Cristian Diaconescu szintén a diplomáciai múltjával; feltűnő és némiképpen aggasztó az volt, hogy a két független és az AUR-os jelölt nem támadta egymást, ellenkezőleg, kölcsönösen elismerő kijelentéseket tettek. A legkevésbé felkészültnek Elena Lasconi látszott, aki előbb (Kelemen Hunor kérdésére válaszolva) kihátrált az USR nyolc megamegyés közigazgatási törvénytervezete mögül, később azonban (nézői kérdésre) ismét az önkormányzatok összevonása és a nyolc régió mellett foglalt állást. A tapasztalt, ám politikai téren már alig számító Ludovic Orban mégis az USR, nem a PNL jelöltjének javára lépett vissza, és ez (bár aligha önzetlen gesztus) elég erős üzenet a jobboldali választóknak.
Az sem újdonság, hogy az ország valódi problémáira Kelemen Hunor mutatott rá, és életképes megoldásokat is ő ajánlott leginkább. Kár, hogy az esélytelenek közé sorolják, illetve az, hogy az esélyesnek tekintett jelöltek egyike sem állt legalább ilyen szinten.
A helyzet mégsem reménytelen. Már az jó jel, hogy egy egyetem (nem is akármelyik, hanem az ország legjobb hírnevű felsőoktatási intézménye) szervez ilyen vitát, amelyet a meghívottak zöme nem néz le, és amelyen az olykor kényelmetlen kérdések és nézetkülönbségek dacára civilizált maradt a hangnem. Tanulhatnak ebből a bujkáló vitézek is. Ha mást nem, a választók iránti tiszteletet.
A nyílt vitát vállaló elnökjelöltek: Mircea Geoană, Ludovic Orban, Kelemen Hunor, Elena Lasconi, George Simion, Cristian Diaconescu. Fotó: Facebook / Kelemen Hunor