A film a shakespeare-i királydrámák és politikai thrillerek ötvözete, ezek a toposzok az első résznek is sajátjai voltak, de most mintha mindenből több lenne, kegyetlenebb és drámaibb a második Gladiátor-film. Árulás, hatalomvágy, bosszú és a múlt dicsőségének illúziója szövi át a történetet, ahol minden szereplő valamilyen belső gyengeség áldozata.

A főhős szerepében Paul Mescal brillírozik, aki a folytatás központi alakjaként méltó örököse Maximus legendájának. Mescal alakítása árnyalt és szenvedélyes, miközben olyan erőteljes ellenfelekkel néz szembe, mint a Joseph Quinn által megformált, kiszámíthatatlanul félelmetes karakter, valamint Fred Hechinger, akinek alakítása a nézőkben egyaránt kelt megvetést és együttérzést. Mindemellett Denzel Washington Macrinusa uralja a vásznat: változékony személyisége és domináns jelenléte minden megjelenésével az első rész ikonikus pillanatait idézi. Washington alakítása nem csupán karizmatikus, hanem rétegzett is, a hataloméhes szenátor egyszerre taszító és lenyűgöző. Itt nincsenek egyszerű jók vagy rosszak, csak emberek, akik a körülmények és saját motivációik hálójában vergődnek.

A történelmi tabló hitelességét tovább fokozzák a részletgazdag római városképek, amelyek soha nem voltak ennyire élethűek. A modern technológia segítségével a nézők szinte testközelből tapasztalhatják meg az ókori világot. A látványvilág lenyűgöző: a díszletek, jelmezek és vizuális effektek egy grandiózus nagyopera részeivé válnak. A film elején látható festmény-animáció, amely az első rész eseményeire reflektál, szimbolikusan megerősíti a Gladiátor legendáját és új alapot ad a folytatásnak.

Ridley Scott rendezői pályafutását olyan epikus alkotások fémjelzik, mint a Gladiátor, a Robin Hood vagy a Mennyei királyság. A Gladiátor II. ebben a sorban is különleges helyet foglal el, hiszen egyszerre történelmi tabló és mélyen filozofikus alkotás. A veterán rendező biztos kézzel vezeti a filmet, amely túlmutat önmagán: igazolja Hollywood létjogosultságát és a stúdiórendszer erejét, amely ilyen nagyszabású projektek számára biztosítja a keretet.

Apróbb hibái ellenére monumentális történelmi nagyopera, amely a drámai mélység és a látványos szórakoztatás tökéletes elegyét kínálja, nagy részben David Scarpa remek forgatókönyvének köszönhetően, aki egy vele készült riportban megjegyzi: „azt hiszem, a közönség tudja, mikor akarnak csak a kedvükre tenni, de jobban tisztelnek téged, ha ezt nem csinálod.”

Mondjuk ki: a Gladiátor II. az év egyik legnagyobb filmes élménye, amely egyszerre szól a széles közönséghez és a műértőkhöz. Az év akcióorgiája ez. Afféle bulimozi, ahol a nézőt a székhez szögezi a látvány. Egy olyan alkotás, amely a mozi varázsát és örökségét ünnepli. Megtekinthető a sepsiszentgyörgyi Művész moziban.

A streamingkínálatból

A Király visszatér: Elvis Presley bukása és felemelkedése című zenés dokumentumfilm a Netflixen elkalauzol minket 1968-ba, ahol tanúi lehetünk a Király nagy visszatérésének. A film bemutatja, hogyan bizonyította be Elvis a világnak, hogy még mindig ő a rock and roll királya.

Az Egy majdnem karácsonyi történet című animációs film a Disney+ kínálatában kapott helyet. A történet középpontjában Moon, a fiatal bagoly áll, aki csapdába esik egy karácsonyfán, amelyet a New York-i Rockefeller Plazára szántak. Miközben a városból próbál menekülni, Moon összebarátkozik egy elveszett kislánnyal, Lunával, és együtt indulnak egy izgalmas kalandra.

UHD blu-ray premier

Mifelénk már nem divat, hogy eredeti hordozón vásároljunk filmeket, de a világ nyugati felén máig nagy érdeklődés övezi, ha egy klasszikus megjelenik blu-ray lemezen, különösen a mai trendeknek megfelelő 4K felbontásban. Ilyenkor kisebbfajta ceremónia kíséri a blu-ray premierjét, és ez idén sem volt másként az éppen negyvenéves Terminátor – A halálosztó első részének esetében. A filmet gyönyörűen felújították, a mai kor követelményeihez igazítva a hangot is, így a technikai elvárásoknak maximálisan megfelel. A lenyűgözően élethű, eddig soha nem látott színek és a kontrasztos kép valódi élménnyé teszik ezt az örökzöld klasszikust.

Pál Vendel