A szellemautó nemrég, egy még nem annyira borongós októberi napon jelent meg a környéken, ott, ahol a dombra kaptató két utca kis terecskét alkot. Autóval elsuhanva mellette jólesett látványa, nem tagadom, a régi vasak szerelmese vagyok. Furcsálltam is ugyanakkor hirtelen előbukkanását, hiszen nemcsak szeretem, de magam is űzöm a veteránozást, néhány esztendőnyi intenzív kiállításra járás után az ember azt gondolná, már minden öreg autót ismer a környéken. De ez nem igaz, állandóan kerülnek elő újabb relikviák, úgynevezett garázsleletek, a napokban járt a hír a szakberkekben, hogy egy-két megyével odébb egy igazi autóritkaságot találtak, valami kúszónövény annyira benőtte közel fél évszázad alatt, hogy a telek tulajdonosa sem tudott arról, a dús növényzet alatt micsoda kincs rejtőzik. Igaz, a kincs meghatározása is relatív, ami az egyiknek szemét, az a másiknak lehet érték, és persze a tétel fordítva is áll. Valahogy így történt a szellemautóval is.

Azon a még nem annyira borongós októberi napon tehát szemem sarkával rögzítettem a látványt, talán épp siettem valahová, azért nem fotóztam le akkor a szürke masinát. A pillanatnyi észlelet azt sugallta, a járművel épp megállt valaki virágot vásárolni, esetleg a rendelőbe vitte beteg házi kedvencét, messziről és futtában használatban levő autónak tűnt, ugyan nem sok ilyen futkározik már a környéken, de azért akad még. Aztán késő délután, már szürkületkor, amikor hazavetődtem, a szellemautó még mindig ugyanott állt. És ez már gyanús volt.

Közelről csak másnap vettem szemügyre, és bizony kiderült, a látszatról szóló közmondás ezúttal is igaz. Mert az egykor jobb napokat látott jármű, hát, hogy is fogalmazzak, meglehetősen legatyásodott állapotban árválkodik a járdaszegély mellett: ütött-kopott szegény, alsó részeit vígan csócsálja a rozsda, abroncsai ráncosra repedeztek az öregségtől. Ez bizony nem futkározós autó, állapítottam meg rögvest, sokat pihenhetett az utóbbi években, s még sok időnek el kell telnie, mire visszakerülhet az utakra. Mert afelől kétségem sem volt, hogy valamelyik szomszéd felújítási szándékkal hozta ide, talán épp nem volt hely az udvarán, azért pihenteti ideiglenesen az utcán, aztán majd bekerül a garázsba, ahol ízekre szedik, minden darabkáját figyelmesen átnézik, amit meg lehet javítani, azt megjavítanak, amit pótolni kell, azt pótolnak – így zajlik egy restaurálás, nekem három és fél évbe került. Ugyan nem tudtam arról, hogy a terecskét övező házakban élők közül az enyémhez hasonló hobbit űzne bárki is, de a veteránozás olyan, hogy bármikor meg lehet fertőződni vele, aztán a vírustól már sosem lehet megszabadulni. Érdeklődni kezdtem hát.

De nem, senki sem vált hirtelen a régi autók szerelmesévé, még azt sem tudták a szomszédok, hogyan került oda a molyrágta jószág. És ha valami ennyire titokzatos, újságíró nem tehet mást, mint hogy utánajár a rejtélynek, elvégre térfigyelő kamerák is léteznek a világon. És ez buktatta le a szellemautót.

Röviden a történet: X., akinek az udvarán állt a testvére (Y.) tulajdonában levő jármű, megunta, hogy kerülgetnie kell a kupacnyi ócskavasat. Y. külföldön dolgozik, a tragacstalanításra vonatkozó kérésnek nem tett eleget, talán némi testvérek közti egyet nem értés is közrejátszott a dologban, lényeg, hogy X. felbérelt egy autószállítóst, vinné el portájáról a szemetet. Tréler be, autó fel, adott helyen szállítmány le, tréler el. Hogy miért épp ott szabadult meg terhétől a szállító, az nem derült ki, de hogy ki volt, az igen, ugyanis pontosan a térfigyelő kamera oszlopának tövében ürítette le az utánfutót. Innen tovább egyszerű volt felgöngyölíteni az ügyet, azóta már a közterület felszabadítására vonatkozó felszólítás is megjelent az elhagyott jármű szélvédőjén, ha addig nem viszi el tulajdonosa (Y.) vagy aki kivitette oda (X.), jövő héten elszállíttatja a város. Aztán majd állja valaki a cechet, hogy X. vagy Y., azt eldöntik egymás közt.

Hogy mi ebből az esetből a tanulság? Bármi más, csak az nem, hogy a számára felesleges dolgoktól törvénytelen módon megszabadulni akaró atyánkfia, mielőtt kinézi a helyet szemete leürítésére, azelőtt tájékozódjon a térfigyelő kamerák környékbeli elhelyezéséről.

A szerző felvétele