Boldog békeidő az, amikor nem kiképzésre váró vagy lövészárokba készülő katonákat, hanem választópolgárokat számlálnak – de azért számlálás folyik. Isteni áldás az, hogy nem csatajelentést várunk vasárnap késő este, hanem exit poll felméréseket vagy részleges eredményeket – de azért valamilyen eredményt mégiscsak hirdetnek.

Elrugaszkodottnak tűnhet e párhuzam 2024. november 21-én Romániában, pedig a velünk szomszédos országban éppen most durvul tovább a háború, miután a támadó orosz hadsereg lendületet vett a fronton, a távozni készülő amerikai elnök engedélyt adott Ukrajnának, hogy nagy hatótávolságú rakétákat vessenek be Oroszországban is, Moszkva pedig afféle – nem is túl finom – jelzés gyanánt módosította nukleáris doktrínáját. Pár száz kilométerrel odább tehát valóság az, ami itt még meredek felvetésnek tűnik: a szomszédban tényleg nem a jelöltek múltjában piszkálódnak és ideológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem az orosz drónok és rakéták mechanizmusát tanulmányozzák. Nem fenyeget bennünket a háború réme – egyelőre legalábbis –, de éppen ezért drága kincsként kell óvnunk a békét, s mindazt, ami élteti, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy többé-kevésbé normálisan működő országban élhessünk. Ezért érdemes megbecsülnünk a demokráciát is, ezért kell élnünk szavazati jogunkkal, és ezért jó határozottan állást foglalnunk, hogy milyen országot, milyen jövőt szeretnénk, milyen közösséghez akarunk tartozni.

Vasárnap tartják a romániai elnökválasztás első fordulóját. Nem háború, de komoly téttel bíró megmérettetés ez, hiszen az ország, életterünk, szülőföldünk jövőjéről, sorsáról szól. Nem katonai egyenruhában zajlik a megmérettetés, hanem a szavazóurnáknál, az erőt pedig nem a rakéták hatótávolsága, hanem a leadott szavazatok száma mutatja. De az tényleg mutatja, és az alapján dől el, milyen irányba megy tovább az ország – és a magyar közösség sorsát is ez határozza meg.

A távolmaradás azt jelentené, hogy kimaradunk e számlálásból, az alacsony részvétel azt sugallná, hogy nem érdekel bennünket szülőföldünk sorsa, az érdektelenség azt üzenné, hogy nem értékeljük azt a békét, biztonságot, viszonylagos jólétet, amit ez a hol jól, hol rosszul, de mégiscsak működő demokrácia nyújt számunkra. Ha azt látják Bukarestben, hogy nincs elég nagy támogatottsága a magyar jelöltnek, akkor azt a következtetést vonhatják le, hogy egyszerűen nem kell számolni velünk, nem kell tárgyalni képviselőinkkel, nincs, amiért bármit ígérniük, bármilyen gesztust tenniük felénk.

Ha viszont kellően nagy számban veszünk részt a választáson, akkor azzal azt üzenjük: elkötelezettek vagyunk a demokrácia iránt, van elképzelésünk és bele akarunk szólni abba, hogy milyen irányba halad az ország, erős a magyar közösség, összezár, nem lehet semmibe venni véleményünket, igényeinket, jogainkat. A kampány során kiderült, és román elemzők, véleményformálók is elismerték: Kelemen Hunor felkészült, jó jelölt, alkalmas lenne államelnöknek. Üzenetét, közös üzenetünket azonban csak sok százezer szavazattal lehet felerősíteni. Ezért oly fontos hát, hogy a Csillagok háborújából ismert kifejezés valósággá váljék számunkra, és vasárnap – akárcsak egy hét múlva, december elsején, a parlamenti választások napján – az erő legyen velünk.

Fotó: Albert Levente