A magyar labdarúgás napjára

2024. november 27., szerda, Jegyzet

A focihoz mindenki ért – szoktuk mondani tréfásan, bár valahol tudjuk, ez korántsem így van. Bosszankodunk vagy sajnálkozunk olykor kedvenc csapatunk vereségén, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a foci azért több a pályán való labdakergetésnél, egy kicsit tudomány, egy kicsit művészet és még sok minden más is, amiért szeretni lehet és szeretni is érdemes.

Hogy valóban mi a labdarúgás, azt igazán a magyar Aranycsapat tagjai tudhatták, akik 71 évvel ezelőtt, 1953. november 25-én aratták világraszóló, történelmi 6–3-as győzelmüket az angolok felett Londonban, az évszázad mérkőzésén. Ennek a meccsnek az emlékére november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánították, amikor érdemes elidőzni egy kicsit a múlt emlékein, elgondolkodni és reménykedni is ugyanakkor, hogy ami az Aranycsapatnak akkor sikerült, talán megismételhető lesz egyszer.

A magyar Aranycsapat mai ésszel szinte felfoghatatlan, elképzelhetetlen rekordokat állított fel a világ labdarúgásában. Ez idáig még senki sem tudta megelőzni például Magyarországnak az 1954-es svájci világbajnokságon nyújtott teljesítményét, amikor a magyar válogatott összesen 27 gólt szerzett, vagy Kocsis Sándort, aki ugyanezen a világbajnokságon minden idők legjobb gólátlagát érte el: 11 gólt lőtt öt mérkőzésen.

De hogy sikerült mindez nekik, mit tudhattak ezek a fiúk, amit azóta soha senki??

Egyértelmű válasz a kérdésre nincsen, annyi azonban biztos, hogy a magyar edzők az ötvenes években forradalmi újításokat vezettek be a labdarúgásban, akartak és mertek is változtatni a játék stílusán, próbálkozásaikat pedig siker koronázta. Nem csupán szerencse kérdése volt a siker, hanem bebizonyosodott, mint a történelemben már oly sokszor, hogy a siker azoké, akik mernek új utakat választani, akik el mernek indulni a megszokottól eltérő új utak, új ösvények felé. Ezt tették a magyar szakvezetők is, ezáltal aranybetűkkel vésve be a magyar nevet a világ emlékezetébe.

Seneca ókori római filozófus mondta, hogy „nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük”. A magyar Aranycsapatra, a londoni 6–3-ra emlékezve a foci örömein túl gondoljunk e napon mai, mindennapi életünkre is, az előttünk álló kihívásokra: mi lenne az, amin változtatnunk, újítanunk kellene, hogy magunk is valami emlékezeteset, legalább egy 6–3-as győzelmet hagyjunk hátra életünkből?

 

Fotó: Wikimedia Commons / Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?









eredmények
szavazatok száma 110
szavazógép
2024-11-27: Közélet - Fekete Réka:

Minden gyermek megérdemli a törődést (Délutáni oktatás a Diakóniával)

Nagyszabású rendezvénnyel emlékezett meg a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány a meleg ebéddel járó délutáni oktatás kezdeteiről és a program háromszéki kiterjesztésének tíz évéről. A gyermekek jogainak világnapja alkalmából az Orchidea Events rendezvényteremben tartott eseményen a programban tanító pedagógusok, iskolavezetők, vállalkozók, a Diakónia munkatársai és a Nők a gyermekekért támogatói közösség tagjai vettek részt.
2024-11-27: Közélet - Bartos Lóránt:

Macskaetetőket szerelnek Kézdivásárhelyen

Régebbi terve a Benji Állatvédő Egyesületnek, hogy úgynevezett cica-lakokat helyez ki Kézdivásárhelyen a tömbháznegyedekben, hogy civilizált körülmények között történhessen a kóbor macskák etetése. Az első macskaetetőt felszerelték, a kézdivásárhelyieknek nagyon tetszik, özönlenek a kérések Forró Bélához, a kézdivásárhelyi állatmenhely vezetőjéhez.