De azért nagyszerű, hogy most már nem olyan véres a farsang, mint akkor. Bár ezek a vértelen farsangok sem kevésbé veszélytelenek, mint az akkori véresek. Ránk nézve lehetnek pusztító következményeik. Most, ebben az időszakban világszerte karneválok zajlanak. Ott van a riói karnevál. Ott szambát tanulnak a tanulni vágyók. Nálunk románt tanulhatnak azok is, akik nem vágynak rá. Aztán ott van a velencei karnevál, vagy a nizzai. Oda a világ minden tájáról sereglenek a turisták. Nálunk is mintha karnevál lenne. Hozzánk is sereglenek a fontosabbnál fontosabb emberek. Kezdetben jöve az elnök és az ő ígéretei. Infrastruktúra és autonómiatortúra. Aztán a székelyek várták a pénzt, amit ígért az elnök. Ennek ellenére nem harminc ezüst pénzt, hanem három minisztert kaptunk. Ezek megmondták ápertén, hogy annyit kapunk, mint más megyék. De ez kivétel, mert igazság szerint nekünk annyi nem járna. De ez se semmi. Illetve több a semminél. Olyan nagy ilyenkor, farsang végén az idegenforgalom, hogy meg lehetne szervezni a székelyföldi karnevált. Itt máris mindenki álarcot visel. Csak az a baj, nem lehet tudni, hogy kin mikor van álorca, és mikor nincs. Álarcosokból, álorcásokból, alakoskodókból nincs hiány. A mi elöljáróink most alakították éppen a hős autonómiaharcosokat, akik értünk halált és elnököt megvető elszántsággal küzdenek. Vajon ez is csak álarc? Azt is láttuk, amikor elnökünk álarca alól kimutatta foga fehérjét. Erről lehetett felismerni. De vajon melyik orcája az igazi arca? A tavalyi-e, a mosolygós autonómiatoleránsabb, vagy az idei? Lehet, hogy az idén nem is jött ide, hanem valaki más jött helyette, álorcában? Azt is beszélik, hogy Boc, a miniszterelnök valójában nem is Boc, hanem Băsescu álorcában, amint éppen Bocot alakít. A legmegbízhatóbbak ilyen szempontból a rablók, betörők és mindenféle bűnözők, valamint a kommandósok. Azokon legalább látszik, mikor van rajtuk álarc, és mikor nincs. Miután az elnök elment, megérkezett az ő tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter. Most azt sem tudom, ő volt-e, vagy valaki más álszakállal, álruhában. Mert én, kérem, mostanig azt hittem, hogy az elnöki tanácsos az elnöknek ad tanácsokat. Óriási tévedés! Ő nekünk ad tanácsokat. Fantasztikus megjegyzései vannak. Azt mondja, hogy mindkét oldalon nagyon nagy az érzékenység. Meg vagyok hatódva, és el vagyok érzékenyülve. Most csak attól félek, hogy farsang után jön a böjt. De addig is vigadjunk és mulassunk! Csak túlzásba ne vigyük, mint Nagy-Britannia egykori külügyminisztere, George Brown, aki egy fogadáson Peruban fel akart kérni egy lila ruhás hölgyet. Az visszautasította. (Lehet, álruhában volt?) Azt mondta: Uram, nem! Mert ön be van rúgva, mint egy disznó, ez a zene nem egy keringő, hanem Peru nemzeti himnusza, és én nem egy hölgy vagyok, hanem a Limai Főegyházmegye püspöke.