Demeter J. Ildikó
Jobb- vagy baloldali, reformista vagy konzervatív, felkészült vagy sem, rokonszenves vagy sem, ortodox vagy sem, szoknyát hord-e, vagy kalapot (igen, szép számban vannak, akiknek az a legfőbb kifogásuk ellene, hogy nő), nem számít már: jelenleg Elena Lasconi államfővé választása az egyetlen esélyünk arra, hogy Románia ne nullázzon le 35 évi keserves átmenetet a legsötétebb kommunizmusból a gazdagabb, szabadabb, jobb élet felé.
Bár a mai Európa sem az, ahová vágytunk, és a mi „eredeti” demokráciánk is meglehetősen bicegős, nincs jobb alternatívánk, és ehhez elég megnézni a tőlünk keletebbre levő volt szovjet tagállamokat. Ezt kívánjuk vissza? Tíz éve abban a reményben választottuk meg Klaus Iohannis nagyszebeni polgármestert államfőnek, hogy közelebb húzza Romániát a fejlett Nyugathoz; felkészültnek látszott erre, és lám, tízévi regnálása után nemhogy nem vagyunk előbb, hanem legalább 25 évvel hátrább kerültünk: abba az időszakba, amikor az akkori PSD szélsőséges pártokkal alkotott koalíciót. Erre most is van esély, a lemondása ellenére pártelnöki tisztségben maradt Marcel Ciolacu kormányfő kétkulacsos játékot folytat. Teheti, mert a szociáldemokraták gyenge választási eredményeik dacára királycsinálók lehetnek, hiszen a parlamentbe bejutott hét pártból ez az egy választhatja meg, hogy a „demokratikus” vagy a „szuverenista” oldalhoz csatlakozik-e – és ettől függ, hogy ki alakít kormányt, azaz merre fordul Románia és a benne élők sorsa. A PSD szavazótábora pedig (még ennek európai uniós pénzektől függő rétege is) közelebb áll Călin Georgescuhoz, mint Elena Lasconihoz.
Ám a jelenlegi helyzet messze nem a két párt(csoport), ideológia vagy személy közötti választásról szól: irányt kell választanunk, és minden sopánkodás fölösleges. Persze hogy elejét lehetett volna venni a szélsőségesek térnyerésének, ha felelős vezetői lettek volna az országnak, ha jobban kormányoznak, ha nem tűrik és bátorítják a szélsőségeseket egyetértésből, kényelemből, számításokból, vagy azért, hogy Ciolacu egy szélsőséges jelölttel kerüljön a második fordulóba, megismételve a 2000-es elnökválasztás kimenetelét. Csakhogy túllőtt a célon a PSD, és a jelek szerint nem is tanult belőle: most, hogy vissza kellene hálálni azt a szívességet, amit a jobboldal tett 2000-ben, megszavazva a (távolról sem makulátlan) baloldali Ion Iliescut Vadim Tudor ellenében, egyszerűen nem hajlandó odaállni az egyetlen demokratikus elnökjelölt mögé, s mi több, a talpára visszaesett Ciolacu a nemzeti kultúra és örökség letéteményeseinek nevezte a szélsőségeseket. Reméljük, hogy nem sokan hallgatnak rá, mert nem fogta fel, hogy ha ők nyernek, mindenki más veszíteni fog.
Elena Lasconi nyilatkozik. Fotó: Facebook / Elena Lasconi
