Annyi rossz államelnöke volt Romániának a rendszerváltozás óta, hogy teljesen érthető, ha nagyon sokan szeretnének valami újat, valaki olyant, aki kilóg ebből a szürke középszerűségből, aki mást mond, mint a többiek, aki szakítani akar az elmúlt évtizedek gyakorlatával. Sokan egy romániai Orbán Viktort keresnek – olyan vezetőt, akinek van víziója, kiáll a keresztény-konzervatív értékek mellett, nemet mond az éppen legdivatosabb, a valóságtól azonban elrugaszkodott, a mindennapi emberek gondjaitól igencsak távol eső ideológiai irányzatoknak. Alighanem e vágyvezérelt gondolkodással magyarázható, hogy néhányan afféle romániai Orbán Viktort látnak a romániai elnökválasztás első fordulójában élen végzett Călin Georgescuban. Ez azonban óriási tévedés.
Igazi értelmiségi vs. félművelt sarlatán
Orbán Viktortól megszoktuk, hogy igazi értelmiségiként elemzi és próbálja értelmezni a körülöttünk zajló folyamatokat. Mi, székelyföldiek legtöbbször Tusványoskor kapunk ízelítőt abból, milyen is az, amikor egy államférfi a megfelelő műveltség, tudás, a korunkban zajló világpolitikai folyamatok aktív szereplőjeként szerzett ismeretek birtokában reflektál Európa sorsának alakulására.
Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, Călin Georgescu is szeret ilyenszerű elméletekbe bocsátkozni – azonban kilóg a lóláb. Georgescunak ugyanis szemmel láthatóan nincs meg az a képzettsége, műveltsége, mint Orbán Viktornak, és ez hamar ki is ütközik, ráadásul nem aktív szereplője a világpolitikai folyamatoknak, „ismerősi körében” nincsenek ott államfők, miniszterelnökök, a világ leghatalmasabb emberei, az általa mondottak nem állnak össze koherens értelmezéssé és cselekvési stratégiává. Georgescu voltaképpen egy félművelt sarlatán, aki össze-vissza halandzsázik, a szép szavak mögött legtöbbször vagy nincs valódi tartalom, vagy teljes összevisszaság rejlik. „Románia semlegessége meg van írva a csillagokban, amelyek őrködnek e nép fölött” – hasonlítsuk össze az ilyen ködös szentenciákban csúcsosodó miszticista blablát azzal a konkrét, pragmatikus cselekvési stratégiával amit például Orbán Viktor az idei Tusványoson felvázolt, és egyértelművé válik a különbség: a két politikust nem lehet egy lapon emlegetni.
A semlegesség hamis mítosza
A Georgescu mellett egyik sokat hangoztatott érv az ukrajnai háború kontextusában értelmezendő: érthető módon sokan félnek attól, hogy Románia is belesodródik valamiképpen a háborúba. Eme aggodalomra játszik rá és ezt a félelmet aknázza ki kíméletlenül Călin Georgescu, aki Románia semlegességéről mond a fentihez hasonlóan kusza, de hangzatos-zengzetes mondatokat. „Románia semlegessége kozmikus elhívás nemzeti szellemünk védelmére” – hangoztatja, majd elmondja: a NATO a leggyengébb katonai szövetség, és ezért nincs is értelme benne maradni.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete jelenleg a világ legerősebb katonai szövetsége, amely minden eddiginél nagyobb, stabilabb és kiszámíthatóbb védelmet nyújt tagjainak. Orbán Viktor maga is gyakran hangoztatja azt, hogy Magyarország helye a NATO-ban van, a szövetség sokkal erősebb, mint Oroszország, és Putyin éppen ezért nem akar háborúzni NATO-tagállammal.
Románia és Magyarország tehát soha nem volt nagyobb biztonságban, mint most a NATO ernyője alatt – Orbán Viktor tudja ezt, Georgescu nem, és a tűzzel, illetve a mi sorsunkkal játszik a NATO-ból való kilépés lehetőségét felvetve. Orbán Viktor a szövetségen belül maradva szorgalmazza a tűzszünetet és az ukrajnai háború tárgyalásos lezárását – Georgescu kivezetné az országot a NATO-ból. Orbán Viktor keleti nyitásról és gazdasági semlegességről beszél – Georgescu „kozmikus küldetésről” és katonai különállásról szónokol, ami azonban védtelenül hagyná az országot egy szemmel láthatóan terjeszkedni kívánó Oroszországgal szemben.
Európa-kritika vagy elfordulás Európától
Hasonlóságot vélnek fölfedezni egyesek Orbán és Georgescu között abban, hogy saját államuk érdekét helyezik előtérbe Brüsszellel, a nemzetközi tőkével, a multikkal szemben. Georgescu elhibázott privatizációról beszél, válaszként pedig államosításról, ami teljes mértékben összeférhetetlen az európai uniós tagsággal – Orbán Viktor az Európai Uniót belülről próbálja irányváltásra kényszeríteni, soha nem vetette fel Magyarország kilépését az EU-ból, sőt, azt hangoztatja, hogy a magyarok lesznek az utolsók, akik elhagyják azt. Orbán Viktor amúgy néhány kérdésben sikerrel is térítette jobb útra az Európai Uniót: a migráció kérdésében például ma már legtöbben ugyanazt mondják Brüsszelben is, mint Magyarországon. Orbán Viktort komolyan veszik Európában és a világban, Georgescutól rettegnek. Magyarország élen járt abban, hogy elősegítse Románia schengeni csatlakozását – Georgescu meglebegtetett intézkedései pedig törölnék az uniós tagság minden olyan előnyét, amelynek köszönhetően jobban élünk ma, mint 1989-ben vagy az 1990-es években. Orbán Viktor azért bírálja az EU-t, hogy jobb útra térítse, Georgescu kivezetne minket az EU-ból.
Tényleg annyira haragudnánk Brüsszelre vagy az Európai Bizottságra, hogy lemondanánk uniós tagságunkról? Az áru, a tőke, az emberek szabad mozgásáról? Arról, hogy az EU bármely tagállamában szabadon vállalhatunk munkát, arról, hogy Hollandiában, Németországban tanulhatunk, hogy szabadon utazhatunk a kontinens egészén?
A keresztény értékek védelméről
Sokak számára szimpatikus az is, ahogyan Călin Georgescu a maga istenhitéről beszél és a keresztény értékek védelmében szól – ebben is rokonságot vélnek felfedezni Orbán Viktorral. A különbség azonban, hogy amikor Orbán Viktor azt szorgalmazza, hogy Európa térjen vissza a zsidó-keresztény értékekhez, akkor civilizációs alapról, társadalmi berendezkedésről és működésről beszél, államférfiként, vezetőként szól erről és hoz intézkedéseket ezen eszmék védelmében. De nem halljuk Orbán Viktort prédikálni, nem bocsátkozik teológiai-spirituális okfejtésekbe – politikusként nem ez a dolga, feladata. Ezzel szemben Georgescu eszmefuttatásairól sokszor nehéz eldönteni, hogy ezek társadalmi-politikai programot jelentenek-e, vagy pedig valamiféle miszticista-spirituális tan részeként hagyják el egy önjelölt próféta száját.
Fontos különbség az is, hogy amikor Orbán Viktor miniszterelnökként egyházakról szól, akkor ezalatt az összes felekezetet érti – nem véletlenül a zsidók ma Magyarországon érzik a leginkább biztonságban magukat Európában. Georgescu világképében azonban csak és kizárólag az ortodox egyház szerepel. Sőt: görögkeleti teológusok szerint azokat a tanokat is meglehetősen furcsán elegyíti panteista, New Age-szerű és mindenféle más ideológiai, spirituális irányzatok eszméivel. De ne legyenek illúzióink: Georgescu kereszténységképébe aligha fér bele Dávid Ferenc öröksége, és vélhetően abban is hiába bíznánk, hogy mondjuk Kató Bélával érdemi tárgyalásokba bocsátkozna a szacsvai műemlék templom felújításáról...
Az ortodox egyházzal különben nem lenne semmi bajunk – de azért azt látni kell, hogy ezen egyház egyes képviselőinek jelenlétében és aktív közreműködésével zajlott például az úzvölgyi katonai temető meggyalázása, ezen egyház a levezénylője a „hagymakupolás honfoglalásnak”, és bizony jó néhány ortodox pap támogat szélsőséges eszméket hirdető mozgalmakat. Keresztény hívőkként éppen ezért fatális tévedés lenne Georgescura bízni hitünk védelmét.
Orbán Viktor leszámolt a szélsőségesekkel – Georgescu szövetkezik velük
Miközben a nemzeti értékek védelméről szóló diskurzus kapcsán egyesek ismét hasonlóságot vélnének felfedezni Magyarország miniszterelnöke és Georgescu között, érdemes tisztázni a szélsőségesekhez fűződő viszonyukat. Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülését követően a lehető leghatározottabban lépett fel azon félkatonai szervezetek ellen, amelyek például az utcán masírozva igyekeztek megfélemlíteni a cigány kisebbség tagjait, és 2010 óta gyakorlatilag nem engedett teret szélsőjobboldali erők előretörésének, még ha ezt az az áron is tette, hogy némely „témájukat” átvette és megszelídítette a Fidesz.
Ezzel szemben a szeretetet, békét, megbocsátást hirdető Georgescu nem átallja nyilvánosan csodálni a több százezer ember haláláért felelős legionáriusokat, vasgárdistákat (lásd a lapunk történelem rovatában megjelent cikket). Orbán Viktor nem cseresznyézett egy tálból a régi Jobbikkal – Georgescu szövetségesei azok, akik magyar katonák sírja fölött táncoltak az úzvölgyi temetőkben, akik Sepsiszentgyörgyön vonulnak minden december elsején és június 4-én, akik a lelátókon torkuk szakadtából üvöltik, hogy Ki a magyarokkal az országból.
Teljesen nyilvánvaló mindezek alapján, hogy bárki bármit mondjon, Călin Georgescu nem a romániai Orbán Viktor. Sőt: akár azt is megkockáztatom, hogy Georgescu az, aki miatt Romániában esély sincs arra, hogy a közeljövőben feltűnjön egy Orbán Viktor-szerű karizmatikus, vízióval rendelkező államférfi. Ugyanis Georgescu annyira lejáratja ezt a profilt, hogy Romániában élő épeszű embernek alighanem évtizedekig nem jut majd eszébe kísérletezgetni mindenféle szuveranista eszmével.
Higgyük el: itt, Romániában tényleg jobb, ha az országot Brüsszelből, Németországból, Washingtonból kormányozzák, mint ha Bukarestből teszik azt félig vagy teljesen őrült imposztorok.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
