Az év legsötétebb időszakában vagyunk, amikor még mindig egyre rövidebbek a nappalok. Ez hatással lehet hangulatunkra, teherbíró képességünkre, akár egészségi állapotunkra is. A napfény és a világosság hiánya, illetve a hideg miatt kevesebb időt töltünk a szabadban, a természetben – ami természetes feltöltődést biztosítana. Ezért mi magunknak kell gondoskodnunk arról, hogy ezt a sötét időszakot „átvészeljük”.
Az, hogy ki milyen eszközökkel és módszerekkel javít hangulatán, illetve mivel tölti idejét, személyes dolog. Mégis, ha megnézzük a természetes ciklusok ütemét, nem lehet nem észrevenni, hogy ez az időszak éppen arra „irányít” bennünket, hogy több időt töltsünk bent, otthonainkban és „nézzünk szét” házunk táján. Vegyük szemügyre, hogy egész évben mit „gyűjtöttünk”, mi vesz körül. Takaríthatjuk, csinosíthatjuk lakásunkat, igazításokat végezhetünk rajta, de ez egy év végi számadás időszaka is, amikor mérlegelni tudjuk, hogy hová jutottunk, mit értünk el.
Természetesen nem csak a külső világ dolgait kell felleltározni. Magunkba fordulva, befelé is végezzünk leltárt, számadást: hogy volt-e iránya, célja ennek az évnek, kitartottunk-e mellette, milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal és szeretteinkkel/környezetünkkel, mit csináltunk jól, illetve miben kell irányt váltani, fejlődni. Sok-sok kérdés mentén lehet válaszokat keresni, eredményeket felülvizsgálni, illetve új utakat tervezni. Éppen erre adott ez az időszak, a sötétség, amikor visszavonulva, begubózva, talán kissé lelassulva rendet tehetünk belső (lelki) világunkban. Ez a munka (önismereti munka) legyen alapos és őszinte, hiszen mindennapjaink és egyben életünk minősége múlik rajta.
Ez az időszak a karácsonyi várakozás, az advent ideje is. Várakozásunk Jézus születésére, a fény születésére, egy meghitt belső utazás, felkészülés, hogy legyünk képesek árnyékos/sötét részeinket, tulajdonságainkat átminősíteni fényes értékké.
Nagy ellenpólusként ebben a sötét időszakban itt van a díszes-színes áruk és portékák kavalkádja, melyek mind arra csábítanak, hogy vegyük, fogyasszuk, csillogó-villogó fényük kápráztasson el. Vigyáznunk kell velük, ugyanis a belső hiányainkat nem képesek pótolni.
A megváltó fényt csak úgy fogadhatjuk be, ha végigjártuk a sötétséget, megismertük annak minden zegét-zugát, mert így tudja a fény elhozni számunkra a megújulást, az új erőt, az új kezdetet. Ezért bízhatjuk magunkat az adventi gyertyák fényére, melyek megvilágítják hétről hétre a követendő utat: hit, remény, öröm, szeretet.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
