Fehér nyirokgomba (Cuphophyllus virgineus)

Az egész termőtest egységesen fehéres vagy krémszínű. A kalap átmérője ritkán éri el a 4–5 centimétert, előbb domború, majd ellaposodó, olykor bemélyedő, felülete csupasz, esetleg enyhén tapadós (nem nyálkás), higrofán, széle áttetszően bordás. Lemezei ritkán állnak, a tönkre mélyen lefutnak, vastagok, a kalap széle felé köztes lemezkékkel tűzdeltek. A tönk hengeres, üregesedő, lehet hosszú (például magasabb fűben) vagy tömzsi, egyenes vagy görbült, felülete száraz. Húsa vizenyős, puha, enyhe ízű, nincs különösebb illata. Főleg réteken, legelőkön, erdei tisztásokon, gyakorta seregesen terem. Korhadékbontónak volt sokáig elkönyvelve, de ma már valószínűnek tartják, hogy lágyszárúakkal képez gyökérkapcsolatot.

Elmondhatjuk róla, hogy nem egy igazi urbánus faj, a gyakran bolygatott területeket kerüli. Inkább a természetközeli élőhelyeket részesíti előnyben. Egyes években seregesen jön elő a Sepsiszentgyörgy nyugati felét ölelő legelők, erdőszélek nyirkosabb, mohás részein. Késő őszi faj, de enyhébb időjárás esetén olykor még decemberben is megjelenik. A szakirodalom több (barnás, okkeres stb.) színváltozatát is megemlíti, ezekkel azonban nem találkoztam sem Sepsiszentgyörgyön, sem környékén.

A város területén nagyon ritka, alig négy alkalommal figyeltem meg kisebb, 2–4 példányból álló csoportjait. Kétszer a város szélén, a Farm, valamint az Erdő utcával határos legelőkön, s ugyancsak kétszer az Erzsébet park területén (a templomkertben, valamint a Mikó-szobor közelében).

Ehető, de ízletesnek nem mondható, kis termetű faj. A gombában szűkölködő hideg szezon néha rávesz, hogy egy maréknyit konyhára vigyek belőle. A tojásrántottát érdemes vele feljavítani. Főleg a fehéres színű, kisebb termetű csigagombákkal (Hygrophoraceae) téveszthető össze. Szerencsére ez nem jelent különösebb veszélyt, mert csigagombáink egyike sem mérgező.

Farkas János