Demeter László örömét fejezte ki, hogy a Tortoma Kiadó többedszer is bemutatkozhatott a múzeumban. Elmondta, hogy tizennyolcadik éve működik a kiadó, de ez az esztendő volt a legeredményesebb, hiszen több mint negyven könyvet sikerült megjelentetni a Tortoma égisze alatt. Majd tucatnyi frissen megjelent kiadvány rövid tartalmi összefoglalóját hallhattuk.

Kinda István néprajzos muzeológus méltatásában kitért arra, hogy „a néprajzkutatás Zsigmond Győzőt úgy tartja számon, mint aki kutatja a gomba és az ember kapcsolatát, a gomba étrendben, szokásokban, gazdálkodásban, gyógyításban betöltött szerepét az erdélyi magyar néprajztudományban a leghangosabban ő ajánlotta kutatásra érdemesnek, és a terepmunkát megkönnyítő kérdőívet is ő dolgozta ki. Az azóta eltelt évtizedekben számos dolgozatot közölt néprajzi folyóiratokban, amelyeken keresztül az erdélyi és az egyetemes magyar néprajztudomány fogalmat alkothatott és gazdagíthatta tudástárát népi kultúránk eddig rejtetten működő területéről. Nem mondhatnánk azonban, hogy a kezdeti felhívás óta sokat bővült volna a kutatók köre, viszont az megállapítható, hogy Zsigmond Győző elszántsága és kitartása máig töretlen. Tudományos munkásságáért a szerzőt 2009-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díjjal tüntette ki.”

Kinda István szerint a korondi toplászatról írt könyve is számot tarthat a tudomány érdeklődésére. Korondon a taplófeldolgozás jelentős népi mesterségnek számít. A szegénység, a páratlan találékonyság, a kézügyesség, az új iránti fogékonyság alakította ki ezt a mesterséget is, mint sok másikat a 19. század végén, a 20. század elején. Ez a foglalatosság évtizedekkel ezelőtt 50–60 családnak biztosított megélhetést. Napjainkban legfennebb tíz család ha foglalkozik vele. A néprajzos ezután részletezte a tapló megmunkálásának technikáját. Ma taplóból többféle tárgyat is készítenek: sapkát, párnácskát, falvédőt, kefetartót, tűpárnát, öveket, virágdíszeket és másokat. Vannak, akik magas művészi értéket látnak benne, mások tömény giccsnek tartják. A lényeg, hogy van felvevő piaca és hozzájárul a székely családok megélhetéséhez. Majd részletezte, hogy a kiemelkedő nemzeti értékek egy procedúra során gyűjteménybe kerülnek, jelenleg 92 értéket tartanak nyilván. Székelyföldről hármat: a csíksomlyói pünkösdi búcsút, a kürtőskalácsot és a székely kaput. Elmondta, hogy a toplászat még nem hungarikum, „szikulikumnak” azonban tekinthető és rendkívül ritka. A könyv bemutatja a korondi taplófeldolgozás történetét, technikáit és kulturális jelentőségét. Kiemeli, hogy a taplóművesség egyedülálló módon maradt fenn Korondon. Tárgyalja a taplógyűjtés és tárolás folyamatát, bemutatja a mesterség fortélyait és eszközeit. Színes képanyaggal illusztrálja a toplászat hagyományait, bemutatva a mesterek munkáit és a készített tárgyak sokféleségét. A könyv forrás lehet mindazok számára, akik érdeklődnek a népi mesterségek és a székely kulturális örökség iránt.

Zsigmond Győző pontosított, hogy a tíz család kicsit sok, már annyian sincsenek, legfennebb tíz személy foglalkozik vele, és van, ahol a családtagok is bedolgoznak. Mindenképpen különleges és egyedinek számít. És azzal is egyetértett, hogy giccs is akad közte, mint ahogyan a fazekas kerámiában is. A könyv hátlapján egy 19. századból, Csereyné gyűjteményéből ránk maradt dohánytartó látható, illetve egy nemzetközi gombászkonferencia toplászbemutatóját ábrázoló fotó és egy, amely az erdőből való gyűjtés folyamatát illusztrálja. Zsigmond Győző felhívta a figyelmet, hogy a kötetben vannak történetek, elbeszélések, amelyek többnyire megtörtént dolgokat mesélnek el. Majd kifejtette, reméli, sikerül taplót dugni a jelenlevők fülébe, azaz felkelteni az érdeklődést. Megtudhattuk, mi a rikkantyu: egy rejtőzködő életmódot folytató állat, mondják a korondiak, annyira rejtőzködik, hogy senki más nem találkozik vele rajtuk kívül, és annak a bőréből készülnek a taplótárgyak.

Így a tréfa, a humor sem hiányzott a bemutatóból. Majd képek sokasága és a szerző színes magyarázatai által bepillanthattunk a toplászat rejtelmeibe, hiszen a könyv értékét a Kakas Zoltán néprajzos által készített fotók is emelik. A gombaszakértő beszámolt arról is, hogy télen fűt, nyáron hűt a taplóból készült fejfedő. Beszélt továbbá arról is, hogy a taplógomba-feldolgozás mestersége és művészete témájában több kiállítást is szervezett erdélyi és magyarországi városokban az évek folyamán. Befejezésül egy archív kisfilmet is láthattunk a tárgyalt népi mesterségről (operatőr: Petrovits Győző).