Kőrösi Csoma Sándor közelebbi-távolabbi családjának egykori hajlékai – gondoljunk a csomakőrösi Csoma-emlékházra vagy a gelencei Csoma-kúriára – nevükkel Orbaiszék leghíresebb szülöttjének emlékét hirdetik. Amint a történelemben a felejtés, akként a műemlékvédelemben az idővel járó amortizáció az épített örökség ellensége. Gelencén a primor Csoma család egyik udvarháza a kilencvenes években az enyészeté lett, s Csoma Sándor kőrösi szülőháza még korábban leégett. Ez utóbbit viszont sikerült közösségi összefogással újra életre hívni, hogy betöltse emlékhelyi szerepét. Egy új, tervezett házat 1999-ben adtak át, éppen olyat, amilyen az eredeti volt, és éppen az eredeti pótlásának céljával: hogy szimbolikus szerepet kapva válaszoljon a közösségi igényre. A példa jól mutatja, hogy az értéket hordozó épületeink pusztulása néha elkerülhetetlen, de közösségi akarattal, értékteremtő összefogással létrehozhatóak, ha pedig időben cselekszünk, megmenthetőek kulturális jelentőségű történelmi helyszíneink.

A családja révén zágoni kötődésű Kőrösi Csoma Sándornak nem csak szellemi öröksége él ma a faluban. Zágon Középtízes nevű központi részének egy szegeletében található egy kétszáz éves ház, amelyről kevesen tudják, hogy egykori lakói is a tudós nevét viselték. A háromosztatú lakóházat 1816-ban építette lófő Csoma József (1754–1839) református megyebíró, s e jelentőségteljes eseményt a mestergerendába vésve örökítette meg: L. K. (lovas katona – szerk megj.) ÉPITETE TSOMA JOSEF ALBU SUSANNA PARIAVAL AO. 1816 ME. BIROSAGABA. A generációkon át megőrzött korabeli családi dokumentumok segítségével lehetőségünk nyílik a birtok és a ház történetének részletes tanulmányozására, de mindenekelőtt fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az ősbirtok a falu egykori vásárterétől a Zágon vizéig húzódott – ekként a Mikes–Szentkereszty-birtok szomszédságában –, s már a 18. század elején a család lakhelyéül szolgált. A legtöbb székely kisbirtokhoz hasonlóan a Csoma-birtok is felaprózódásnak indult, és a megözvegyült családanya, Szigethi Rebeka 1865-ben úgy döntött, hogy két fia között felosztja a területet, s a kiskorú fiának maradt részt – rajta a ma is álló ,,öt osztállyos” házzal – elcseréli a falubeli Kóréh István Hosszútízes utcai házával. A ház történetének ezt követő két évtizede homályba merül, és csak későbbi tulajdonosainak beköltözésével kezdődik új fejezet: a kézdivásárhelyi származású Vajda Teréztől korábban elvált Barti Géza és második felesége alapítanak itt családot. A mezőgazdásági gépész és iparos Barti Géza és a papi családból származó Antal Jusztina (Antal Lajos sepsiszentgyörgyi református segédlelkész lánya) lakóházuk reprezentatív jellegének növelése mellett döntenek, amely során a ház udvari homlokzatát a kor divatjának megfelelő oromfalas tornáccal bővítik. Valószínűleg ugyanennek az építkezésnek az eredménye a tornácból csapóajtón keresztül elérhető pincelejáró, valamint nem kizárt, hogy a lépcső kialakításával megoldott padlásfeljáró is ekkor került kiépítésre. Ez utóbbinak érdekessége, hogy a konyha falát áttörve emelkedik a padlásra. Mindezek a megoldások fokozzák az épület különlegességét, egyediségét. Ezzel kapcsolatban az uzoni székhelyű Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesületének elnöke, zabolai gróf Mikes Zsigmond a következőképpen nyilatkozott: ,,A Barti–Csoma-ház történetének eddig feltárt adalékaiból úgy tűnik, hogy mind a ház építtetője; a kisnemesi-értelmiségi rétegéhez tartozó egyházfi, mind pedig a későbbi iparos-birtokos tulajdonosok Zágon társadalmának prominens alakjai voltak. A korabeli tűzkárbiztosítási jegyzőkönyvek azt is elárulják, hogy a Csoma-ház 1843-ban a zágoni kisbirtokokhoz tartozó ingatlanok között az egyik legértékesebb lakóház volt. Ugyan további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk, valóban a népi kuriális építkezés egy korai példájával van-e dolgunk, de egyesületünk álláspontja az, hogy az épületnek és tulajdonosának méltó helye lenne a kastélyok és kúriák tulajdonosait tömörítő szervezetünkben.”

A házhoz tartozó csűr

Az egyesület elnöke a 19. századi Háromszék rendi tagolódásával és a vagyoni különbségekkel kapcsolatban kiemelte:

,,Háromszéki történelmünkhöz hozzátartozik, hogy felmenőink 1848-ig egy feudális társadalomban éltek, amelyben a nemességhez tartozó családok – így a Csoma család is – a rendjéhez méltó, reprezentációra alkalmas házban kellett hogy lakjon. Háromszéken azért van viszonylag sok kúria és kastély, mert a személyes nemességgel rendelkezők szám­aránya más vidékekhez viszonyítva magas volt.”

Mára szemmel látható változás tapasztalható a tulajdonhoz való viszonyulásunkban, különösen a felmenőink egykori tulajdonában lévő épületekkel kialakított kötődésünkben. Ami az építészetben egykor a vagyoni-rendi megkülönböztetést szolgálta, ma a közös történelmünk, családi és kulturális identitásunk kifejezője. Urbanizálódó társadalmunkban a „szülői házak” fokozatosan kiüresednek és funkciójukat elveszítve hamar romlásnak indulnak. Sokan egyetértenek azzal, hogy ezt a folyamatot vissza kellene szorítani, de az örökségmegóvást gyakran csupán a műemlékvédelmi intézményektől remélik. Ne feledkezzünk meg azonban a közösségi vagy egyéni szinten jelentkező kulturális önszervezés jelentőségéről sem, hiszen a közösségi értékek feltárása és megmentésének ügye minden faluközösségnek érdeke. A kulturális szakember feladata, hogy alkalmanként felhívja a figyelmet olyan értékekre, amelyek a kollektív emlékezet fakulásával elveszítik karakterüket. Ferencz Éva, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola elnöke úgy véli: ,,Háromszék kulturális életében fontos szerep jut a művelődésszervezőknek, de néha az alulról jövő kezdeményezések nagyban segítik az értékmentést és értékteremtést. A kultúránk ápolásában lényeges lépés az épített örökségünk megmentése, ami a tisztázatlan birtokviszonyok és jogi útvesztők kavalkádjában néha bizony nehézséget okoz, viszont szükség van a közösségi akarat kifejezésére és az összefogásra. A zágoni Barti–Csoma-ház megmentésének kérdése éppen ilyen közös ügyünk, annál is inkább, hiszen az épület nemcsak helytörténeti jelentőségű, de közvetett módon kapcsolódik Kőrösi Csoma Sándor kultuszához is.”

Szebeni Zsuzsát, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetőjét, aki a nyár elején nyitotta meg Zágontól Csíkdánfalváig című, Nagy Anna grafikus-festő élete és munkássága köré épített kiállítást, erős családi kötelék köti Zágonhoz; és néhány éve ő is gondozásba vett egy sokat megélt házat a faluban. Az intézetvezető-kurátor Csutak Mózes presbiter, a múlt századi Zágon kulturális-társadalmi életének alakja szellemiségében fogalmazta meg a közös küldetésünket: ,,A Barti–Csoma-ház Zágon egy gyönyörű épülete, ami önmagában kulturális érték. Ráadásul frekventált környezetben fekszik, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben felújítva kulturális térként is működhessen. Javaslom, legyen a cél egy ehhez hasonló távlati gondolat, hiszen a Kovászna megyei falvak kulturális életének fejlesztése örökérvényű feladat, és ebbe igazán beleillik egy megmentett műemlék azáltal, hogy új funkciót adunk neki.”

Láthatjuk, hogy számos szemlélet szerint ragadhatjuk meg a Barti–Csoma-ház példáján keresztül háromszéki székely kultúránkat, s az épület jövőbeni funkcióját tekintve is megannyi eltérő lehetőséget ismerhetünk fel. Ez a fajta diverzitás valójában egyetértés. Egyetértés abban, hogy örökségünk ápolása mindannyiunk érdeke, amelyben a legkisebb alkotóerő is hozzájárul a sikerhez. A cél: a kétszáz éves zágoni lakóház megóvása és műemléki értékének továbbörökítése a jövendő számára.

Dima-Csoma Endre

(a szerző az ELTE Kulturális örökség tanulmányok MA hallgatója)