Dienes Andorra, Hollywood sztárfotósára emlékeztek

2024. december 20., péntek, Kultúra

A Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében szerdán egy különleges vetített képes előadással idézték fel a kereken 111 esztendővel ezelőtt Kézdivásárhelyen született Ikafalvi Diénes Andor György (1913–1985) alakját, aki nem eredeti nevén, hanem André de Dienesként vált világhírű fotóművésszé. A fotóművész rendkívüli, kalandos életét, munkásságát és a holly­woodi sztárfotózás megreformálását a Vigadó Művelődési Központ színháztermében Imreh István, az intézmény igazgatója mutatta be a zömében középiskolás közönségnek. Objektív okok miatt Kincses Károly budapesti fotótörténész, a Kézdivásárhelytől Hollywoodig – André de Dienes élete és fényképei című könyv szerzője nem tudott eljönni a céhes városba, a kiadványból azonban többször is idézett Imreh István. Azt is elárulta, hogy André de Dienes gazdag hagyatékát az amerikai MUUS Collection kezeli, akikkel sikerült felvenniük a kapcsolatot.

  • Vargyasi Levente és Imreh István a kiállításmegnyitón. Iochom István felvétele
    Vargyasi Levente és Imreh István a kiállításmegnyitón. Iochom István felvétele

Kiállítás a Vigadóban

Délután háromszéki fotóművészek munkáiból nyílt kiállítás a Vigadó dísztermében, akik André de Dienes nyomdokain haladva reagáltak ikonikus képeire, így tisztelegve a nagy előd művészi öröksége előtt. A Kovászna Megyei Művelődési Központ azzal a felhívással fordult a megyénkbeli fotósokhoz és fotóklubokhoz, hogy reagáljanak három, André de Dienes által készített fényképre: A Pueblo indián harcos, Marilyn Monroe forgatókönyvet olvas a Beverly Charlton hotelben és az Éjszakai Párizs címűekre. A kiállító fotósok – Nagy Lajos, Márton Ildikó Antónia, Hlavathy Károly, Steigerwald Tibor, Vántsa Judit, Kovács László Atttila, Toró Attila, Palkó-Gyöngyösi Tibor, Székely Szabolcs, Gál Zoltán, Dimény Attila, Márk Attila, Vargyasi Levente, Huszár Szilamér, Sánta István Zsolt, Grigorescu Tünde és Barti Levente – összesen negyven művészfotót állítottak közszemlére.

A jövő év január közepéig látogatható kiállítást Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója és Vargyasi Levente fotóművész, a művelődési központ munkatársa nyitotta meg. Utóbbi felkérésére Nagy Lajos és Hlavathy Károly, a Kézdivásárhelyi Fotóklub, illetve a sepsiszentgyörgyi Mohos Fotóklub vezetője is felszólalt.

 

Kézdivásárhelytől Hollywoodig

André de Dienes 1913. december 18-án született Kézdivásárhelyen, Ikafalvi Diénes Andor György néven jegyezték be az anyakönyvbe. Apja Diénes Kálmán (1879–1936) könyvelő, az Agrár Takarékpénztár sepsiszentgyörgyi fiókjának igazgatója volt, anyja, Zayzon Piroska (1884–1925) volt. A Diénes család anyai ágon torjai, Andor dédnagyapja Uzoni Zajzon István (1810–1886) feltorjai református lelkipásztor volt, dédnagyanyját Karatnai Könczey Ágnesnek hívták. Hétvégi házuk ma is áll Feltorján az 511-es szám alatt. A családnak a feltorjai református vártemplom cintermében több sírja is van: a nagyapa, Diénes Andor sírja mellett Diénes Kálmánné Uzoni Zayzon Piroska, a fotóművész anyjának sírja is itt található.

André de Dienes alig tizenkét évesen maradt félárva. Édesapja a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött a család nagyobb gyermekeivel, s bár ott sem jött össze számukra a jobb élet, nem sokkal később, 1925-ben Andor is utánuk ment, és előbb kifutófiúként, majd egy selyemüzlet alkalmazottjaként tengődött. Az ott közvetve megtapasztalt luxus, no meg a nők világa, amelybe belecsöppent, annyira felcsigázta fantáziáját, hogy már 18 évesen nyakába vette a nagyvilágot, és – rengeteget gyalogolva – Olaszországon átutazva meg sem állt Tuniszig. A fáma szerint itt pillantotta meg azt az egyik bank előtt alvó kisfiút, akit a közeli fotósüzletből kölcsönkért Kodak Retinával kapott lencsevégre. Az azon nyomban előhívott felvétel olyan jól sikerült, hogy az addig a festészettel kacérkodó Andor örök éltre elkötelezte magát a fényképészet mellett.

 

André de Dienes Rolleiflex fényképzőgépével 1948-ban. Fotó: Dienes Andor / Muus Collection

 

Hogy a legenda igaz-e, nem tudni, az viszont biztos, hogy észak-afrikai tartózkodása idején kezdett komolyabban foglalkozni a fotózással, Tunéziában vásárolta meg első fényképezőgépét. Párizsban történt, hogy utcai tekergés közben egy hölgy megkérdezte tőle, Rolleiflex kamerájával készítene-e róla és társáról pár felvételt, háttérben a Palace de la Concorde Pe­gasus-szobraival. Természetesen igent mondott, és innentől kezdve áttért a divatfotózásra – immáron André de Dienes néven.

Újszerű technikát, látásmódot tükröző munkáival csakhamar olyan hírnévre tett szert, hogy 1938-ban az Esquire magazin szerkesztőjének meghívására Amerikába mehetett, követve korábban áttelepedő két bátyját, Kálmánt és Istvánt. Hollywoodban elsőként Fred Astaire állt a lencséje elé, de nemcsak sztárok sokaságát fotózta – Ingrid Bergmantól Elisabeth Taylorig, Marlon Brandótól Henry Fondáig –, hanem például őslakos indiánokat, de a harlemi életbe is betekintést engedett munkái révén. 1944-ben, a film fővárosába, Hollywoodba való végleges átköltözése után döntött úgy, hogy a divatfotózás helyett inkább az aktfotózásra összpontosít, ami akkoriban még Amerikában jórészt ismeretlen műfajnak számított, André de Dienes így ebben a műfajban is korszakalkotót hagyott maga után.

A Blue Book ügynökség ajánlotta számára modellül a 19 éves, barna hajú Norma Jeane Bakert, akit nem sokkal előtte, 1945 augusztusában szerződtetett. A 16 éves kora óta férjnél lévő, de a házasélet kötöttségeit kerülő lány akkoriban gyári munkásként dolgozott, és korábban a légierő megbízásából dolgozó David Conover és barátai már fotózták őt, ám André de Dienes képei révén robbant be a köztudatba, és vált – kiszőkített hajjal, Marilyn Monroe néven – az 1950-es évek egyik legismertebb szexszimbólumává.

 

Marilyn Monroe. Fotó: Dienes Andor / Muus Collection

 

A székely fotográfussal egy jó hónapon át tartott a közös munka, miközben végigautózták a fél Vadnyugatot. Dienes gyakorlatilag már az első nap beleszeretett, de még sok álmatlan, külön hotelszobában eltöltött éjszakának kellett eltelnie ahhoz, hogy végül megkérhesse a kezét. Arra csak tippelni lehet, hogy Marilyn Monroe-t milyen mértékben érintette érzelmileg ez a románc, de ha hagyott is benne nyomot, nagypályás pasikra hajtva jól leplezte azt. Legalábbis amikor öt hónappal később, egy hosszabb munka elvégzése után a Hollywoodba visszatérő fotósunk telefonon hívta őt, lakonikus tömörséggel rázta le magáról: „André, kérlek, ne gyere. Ne vegyél feleségül. Bocsáss meg nekem.”

Addigra már hivatalosan is elvált férjétől, és kezdte magába szippantani az a világ, ahol a baseballcsillag Joe DiMaggio, az ünnepelt drámaíró Arthur Miller, az énekes Yves Montand, a Kennedy fivérek és hasonszőrűek versengtek kegyeiért. André de Dienes megbocsátott neki, de elfejteni nem tudta. Mondhatni barátok maradtak, később is készített róla (többnyire meg nem jelentetett) sorozatokat, az utolsót 1953-ban Beverly Hills egyik sötét völgyében, autójának fényszórói mellett. Utána még sok modelljébe belehabarodott, kétszer meg is nősült (gyereke nem született), de Marilyn Monroe örökre kiváltságos helyet bérelt a szívében. Igaz, legbelül bántotta, hogy a díva sosem hivatkozott rá mint első mentorára, viszont ő sem verte nagydobra intim kapcsolatukat.

 

Norma Jane. Fotó: Dienes Andor / Muus Collection

 

Erre csak a fotóművész 1985-ben – rákbetegség folytán – bekövetkező halála után derült fény, amikor a szőke bombázó fanatikus rajongói betörtek a lakására, és mintegy kétezer, addig nem közölt felvétel mellett titkos naplójára és leveleire is rábukkantak. Levelezésükből megtudhattuk, hogy milyen problémákkal küzdött Marilyn Monroe, a fotós tapintatosságára utal az, hogy az anyagot rejtegette, még volt szerelme halálát követően sem akarta, hogy azokról a világ tudomást szerezzen. Végül ebből az anyagból született meg a Szerelmem, Marilyn című nagy sikerű, több kiadást megért könyv.

A világhírű fotós Amerikába költözése után egyetlen egyszer járt még Európában: 1936-ban édesapja temetésén Budapesten, amikor egy fotót is készített a magyar fővárosról. Testvérei ellenben több alkalommal is jártak Háromszéken, Kézdivásárhelyen és Torján.

 

Elnapolták az emléktábla-állítást

Az eredeti program szerint szerdán egy domborműves plakettet is szerettek volna elhelyezni a Petőfi Sándor utca 14. szám alatti épületre, ott, ahol egyes források szerint a fotográfus egy ideig élt, mielőtt végleg elhagyta volna szülőföldjét, de az utolsó pillanatban a szervezők jövő évre napolták el annak felavatását. Addig eldől, hogy a három lehetséges hely közül – kézdivásárhelyi Petőfi Sándor utca, Kossuth Lajos utca vagy Torja 511. szám – hová helyezik el a Vetró András szobrász által készített domborműves táblát, melyet Hodor Levente helyi vállalkozó kezdeményezésére készített el a művész.

 

Ebben a házban született a világhírű fotóművész. Iochom István felvétele

 

 

Áda Magdolna emlékezik

E hét elején egy torjai nyugalmazott tanítónő, a jelenleg Kézdiszentléleken a leánya családjánál élő Áda Magdolna a sajtóból szerzett tudomást a tervezett eseményről, és furcsállta, hogy miért a Petőfi Sándor utca 14. szám alatti házat akarják megjelölni, holott a Diénesek családi háza a Kossuth Lajos utcában áll, az ingatlant napjainkban Bucs-féle házként ismerik. A 92 éves, kitűnő szellemi frissességgel megáldott Magdika néni azt is pontosította, hogy Torján, az 511-es szám alatti otthona, az 1811-ben épült gerendás, emeletes ház egykoron nem a Diénesek családi háza, hanem a Dienesek hétvégi háza volt, ahol a fotós testvérei több alkalommal is meglátogatták őt a 60-as, 70-es években, és vele együtt voltak több ízben Kézdivásárhelyen a Kossuth Lajos utcai házban is, ahol a nyolc testvér született, és amit 1942-ben adtak el. A házat a nagybátyjuk, Diénes Jenő (1876–1946) adta el, erről van egy adásvételi szerződés is a kézdivásárhelyi telekkönyvi hivatal archívumában. A 2268-as számú, 1942. április 4-én kibocsátott dokumentum szerint az ingatlant Bucs József és neje, Pál Mária vásárolta meg.

 

A 92 éves Áda Magdolna emlékezik. Iochom István felvétele

 

„Én Torjára 1960-ban kerültem, és 1965-ben mentem férjhez. Anyósom és a férjem mesélte el, hogy azt a házat, amiben laktunk, ők a Diénes családtól vásárolták meg. A Diénes gyermekek Kézdin laktak, a torjai házban a nagymamájuk élt az emeleti részen. Az ingatlant Zayzon Lázár ügyvéd építtette hétvégi háznak. Mivel gyermektelen házaspár volt, örökbe fogadták Piroskát, aki férjhez ment Diénes Kálmánhoz. Legelőször 1960-ban jött haza Amerikából Laci bácsi (a második legidősebb Dienes fiú, Andor bátyja – szerk. megj.) angol feleségével. Nem voltunk otthon, szénát csináltunk, amikor üzentek, hogy valaki keresi a házban lakókat. Hazamentünk, egy férfi várt és azt mondta: be mertek-e engedni az udvaromra? Mondtuk, hogy persze, mire ő: nem akarom, hogy bajba kerüljetek. Nemsokára meg is jelent a milícia, a rendőrautó távolabbról figyelt minket. Laci bácsi bejött, átölelte a ház falát, sírt, mint a záporeső és elmondta: itt nőttem fel, itt éltem le életem egy részét. Így beszélt akkor. Ahányszor nálam jártak, mindig a Kossuth Lajos utcában lévő patinás polgári épületet emlegették, mint azt az otthont, ahol gyerekeskedtek. Soha nem esett szó a másik ingatlanról.

 

A Diénesek egyik látogatása Torján – Polaroid felvétel. Kedvenc ételük a feltűrt túróspuliszka volt. Fotó: Áda Magdolna gyűjteményéből

 

Jómagam is elkísértem őket, amikor a házhoz elmentek, Andor testvére, Klári még a lakásba is bement nosztalgiázni, mi Piroskával (Andor egyik húgával – a szerk. megjegyzése) az udvaron vártuk meg. Akkor a házban egy fiatal pár lakott. Utoljára 1974-ben vagy 1975-ben jártak Háromszéken. Az első, aki a jobb megélhetésért elment, az a Brassóban érettségizett Diénes Kálmán volt, a gyerekek közül a legnagyobb. Ő először Magyarországra ment, majd onnan Amerikába, és ahogy nagyobb pozícióba került, több tehetsége lett, vagyonos emberré vált, a kisebb testvéreit próbálta magához vagy Magyarországra kivillegetni. Így kerültek ki lassan, kivitte a testvéreit is, elsőként Laci bácsit, Lajos bácsit, Lilikét, Piroskát és így tovább. Gyuri (a fotóst ezen a néven emlegették a családban – a szerk. megjegyzése) valahogy más volt, ő próbált függetlenül megélni, a testvéreitől is eltávolodott emiatt. A Kossuth Lajos utcában lévő családi birtok kertje előre nyúlt az egykori mozi előtti parkig, határos volt az ottani gázkúttal. Körülbelül a mozi alatt található a házhoz tartozó egykori kút, abba ölte bele magát Uzoni Zayzon Piroska 1925. május elsején. A testvérei mindig mondták, hogy Gyuri itt van, ott van, ezt csinál, azt csinál, de én soha nem találkoztam vele. Felnőttként Torján nem járt” – mesélte Magdika néni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 437
szavazógép
2024-12-20: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Zene
ÜVEGHANG AKADÉMIA. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és a WeissArt Management közös szervezésében kerül sor az Üveghang Akadémia idei utolsó előadására. Ma 18 órától a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban fellép a Szerenád kamarazenekar és a Campanella gyermekkórus, akik több évtizedes hagyományaikkal és kimagasló nemzetközi eredményeikkel biztosítják a színvonalas zenei élményt. Az esemény ingyenes.
2024-12-20: Közélet - :

Karácsonyvárás Háromszéken

SEPSISZENTGYÖRGY
A karácsonyi vásár mai kulturális programjai: 13–15 óráig Ünnepre hangolódva – mézeskalács-díszítő műhely szervezett csoportok számára, 15–18 óráig szabad részvétellel a főtéri karácsonyi műhelyben; 16.10–16.20 óráig a főtéri kőszínpadnál a Mikes Kelemen Elméleti Líceum előkészítő A. osztályának előadása, felkészítő tanár: Puskás Bajkó Annamária; 16–19 óráig lovagoltatás az Erzsébet parkban; 17–19 óráig ünnepváró városnézés a kisvasúton (indulás a Bod Péter Megyei Könyvtár elől minden órában); 16.45–17 óráig az Aranyszívek Nyugdíjas Egyesület előadása a főtéri kőszínpadnál; 17 órától a sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda fellépése; 18–19 óráig a fényfestés díjátadója a főtéri kőszínpadnál; 19–21 óráig fényfestés a Tamási Áron Színház homlok­zatán.