Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Minden új év elején célok és vágyak fogalmazódnak meg, legyenek akár régiek vagy új célkitűzések. Új év, új lendület – megmozdul mindenki bensőjében az elhatározás, hogy majd más és jobb lesz idén.
1764. január 7-e a madéfalvi veszedelem vagy vérengzés, székelyöldöklés, latinul siculicidium néven íródott be a történelembe. Mária Terézia királynő (1740–1780) a Habsburg Birodalom török fenyegetettség elleni védelmére délvidéki mintára 1761–62 során elrendelte, hogy Erdélyben is szervezzenek határőrséget. A székelyek régi szabadságjogaikra hivatkozva lázongtak a sorozás ellen. 1764. január elején Madéfalván gyülekeztek. Siskowich tábornagy utasítására Caratto ezredes 1764. január 7-én hajnali négy órakor ágyúval lövetni kezdte a falut, több házat felgyújtatott, az utcára tódulókat a kivezényelt katonaság lemészárolta. Január 7-e tájékán a vérengzés történetéről többször jelentettünk meg írást lapunkban, ezúttal Imreh István Látom az életem nem igen gyönyörű, 1994-ben a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál megjelent, a madéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyzőkönyveit bemutató forrásanyagának bevezető tanulmányából közöljük az előzményeket.
