A gond nem új keletű, de most már túlcsordulni látszik az a bizonyos pohár: az Erzsébet park több sétányán is vannak olyan szakaszok, ahol csak guanóba lépve vagy a zöldövezeten kerülve lehet átjutni, de a lakónegyedekből is sok panasz érkezik a madárseregre, amely a tömbházak mellett és a családi udvarokon, kertekben is jól érzi magát. Arról, hogy mit lehet a nem kívánt vendégek ellen tenni, Kelemen László elmondta: az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében a Rara Avis egyesület emberei újból riogatni és hajtani kezdik a varjakat, megnyesik azokat a fákat, amelyekre előszeretettel telepednek rá, és még a költési időszak kezdete előtt leszedik a fészkeket (utána már tilos ezt megtenni). Mivel a vetési varjú védett állat, nem irtható, de megpróbálják őket kiköltöztetni a városból, erre a célra az önkormányzat kijelölt egy területet a Borvíz utca végén, ahol magas fák vannak. Ebbe a zöld zónába műfészkek, élelem, fészekrakáshoz szükséges gallyak kihelyezésével próbálják fokozatosan átcsalogatni a madarakat, az első feladat azonban a belvárosból, főként a parkból való elijesztésük; a második lépésben a város más közterületein folytatják, a kiskertekbe azonban az egyesület emberei nem tudnak bemenni.

A madárvédelmi szakember szerint nincs jobb módszer a varjak elriasztására: egyedül az embertől félnek, illetve tanulnak meg félni. A Rara Avis egyesület tagjai korábban is riasztottak a parkban, 2023 őszén azonban az önkormányzat lézeres-ultrahangos riasztókat szerelt fel, ám ezek hatékonysága rövid ideig tartott, a szárnyasok hozzászoktak, és az idén óriási létszámban lepték el a várost. Négyféle madár jár ide telelni: kisebb csapatokban a dolmányos varjú és a csóka, a legnagyobb számban pedig a vetési varjú és alfaja, a kormos varjú. Utóbbiak öt–tíz éve jelentek meg tájainkon, Ukrajna és Oroszország felől jönnek, és van, amelyik tavasszal sem távozik, hanem itt költ; már minden településen megjelentek, urbanizálódtak, és az áttelepítésük sem egyszerű, mert nincsenek út menti nagy fák és a mezőrészeket elválasztó erdősávok. Kelemen László egy tanulmányt is készített a varjúinvázió elleni védekezésről, amelyet egy németországi madárkutató intézettel tárgyalt meg; korábban onnan vették a síppal-dobbal történő riogatás módszerét is, és a fészkek elköltöztetését is ők ajánlották. Tavaly majdnem száz varjúfészket távolítottak el a parkból, muszáj volt, mert ha ott maradnak, használhatatlanná válik a lakosság közkedvelt pihenőhelye. Jelenleg az a cél, hogy a 40–50 ezer madárból kétezernél több ne maradjon a városban; ehhez három-négy személy riogató munkájára van szükség, a fák nyesésére, fészkek leszedésére pedig szakcéget kérnek fel.