Már év elején tudni lehet, Erdővidék Múzeumában idén nem lesz hiány képzőművészeti kiállításból: több elismert festőművésszel egyeztettek arról, hogy mikor lesznek munkáik Baróton megtekinthetőek. Készülnek Kertai Zalán a tájegység híres személyiségeit megörökítő portréi is, amelyekből az Erdővidéki Közművelődési Napok alkalmával nyílik kiállítás.
Bő éve, 2023 őszén mutatták be Kertai Zalán erdővidéki arckép-sorozatának első darabjait. A felkért anyaországi művész Csereyné Zathureczky Emília, Keserű Mózes, Benedek Elek, Nagybaczoni Nagy Vilmos, Baróti Szabó Dávid, Benkő József és Egyed Ákos akadémikus portréit készítette el. Az eltelt időszakban Apáczai Csere János, Gaál Mózes, Baróti Lajos, Beke József, Bölöni Farkas Sándor, Kálnoky Dénes, Keöpeczi Sebestyén József és Kriza János arcépét örökítette meg.
Az első „sorozatnak” különlegessége az volt, hogy Egyed Ákos egyedüli kortársként kapott helyet abban. Az Erdővidéki Közművelődési Napokat szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület – talán nélkül – nemcsak a szülőfalu, Bodos, hanem a kistérség jelenkori legismertebb személyisége számára meglepetésnek szánta. Az idős akadémikus sajnos nem tudott részt venni az eseményen.
A most elkészült festmények közt is található egy különleges darab. Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője elmondta, hogyan jött létre Apáczai Csere János új portréja. Az erdővidéki születésű enciklopédista az utókor emlékezetében úgy él, ahogy Gy. Szabó Béla a huszadik század közepén megrajzolta. Csakhogy az a kép valójában a képzelet műve, hiszen Apáczairól nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Kertai Zalánt így azzal bízta meg, kezdjen olyan kutatásba, melynek eredményeképpen, kiderül, hogyan jelenítették meg kortárs portrékon a 17. század derekán élt tanult embereket, Apáczai portréját pedig a korabeli ábrázolásokból „ihletődve” alkossa újra. „Erdővidék Múzeuma nagyon fiatal intézmény, nincsen régi képzőművészeti gyűjteményünk, mint például a Székely Nemzeti Múzeumnak, ahol gazdag portréanyag is van. Viszont Erdővidéknek az egyik fontos kincse, hogy mennyi híres, kultúránkat gazdagító személyiség született itt – nekik kívántunk emléket állítani. Most nyolc új portrénk kész, de őszig továbbiak fognak megszületni, amit ismét kiállításon mutatunk be. Terveink szerint összesen bő negyven alkotásból fog állni az erdővidéki arcképcsarnok” – nyilatkozta Demeter László.
A múzeum egyébként jelenleg is képzőművészeti kiállításnak ad otthont: Csomortáni-Gál László Rózsakinyílásra… című kiállítása látható a kiállítóteremben. Ezt követően szintén Csomortáni-Gál-alkotásokat akasztanak a falakra: a csíkcsomortáni képzőművész neje, Csomortáni-Gál Judit nemezelt munkái kerülnek a műértő erdővidékiek elé. A márciusi eseménysorozat ünnepségének részeként 14-én nyílik meg a zalatnai Legendi Géza festőművész kiállítása.
Az október 6–12. közt sorra kerülő Erdővidéki Közművelődési Napok programja is körvonalazódik, az idén húsz esztendeje elhunyt Dénes István geológus (1954–2005) munkásságát helyezik előtérbe. Hagyatékából kis kiállítást állítanak össze, újra kiadják Székelyföldi barlangvilág című könyvét, sepsiszentgyörgyi régészek részvételével könyv készül gyűjteményéről, munkásságát pedig előadás-sorozat keretében mutatják be.
Apáczai Csere János portréja, Kertai Zalán festménye
Ne csak csata legyen
A múzeum ólomkatona-kiállítását 2014-ben hozták létre. Homoki Gyula szentendrei modellkészítő elsőként az 1848–49-es szabadságharc és forradalom néhány Székelyföldhöz kapcsolódó pillanatát elevenítette fel modelljei által. Az első terepasztal a második kökösi csatát mutatja be, ahol Gábor Áron hősi halált halt, egy kisebb dioráma azt mutatja be, miként rakják szekérre az ágyúöntő holttestét, meg lehet tekinteni a Tömösi-szoros Kiss Sándor ezredes vezette védelmét, a piski csata egy részletét és a bodvaji ágyúöntést is. Az elmúlt években tovább fejlesztették az országos szinten is egyedinek számító kiállítást. A fejedelemségkori Erdély termében az 1660-as szászfenesi ütközet, a madéfalvi veszedelem, az 1568-as, a vallásszabadságot a világon elsőként kimondó tordai országgyűlést, Brandenburgi Katalin menyasszonyként Gyulafehérvárra való megérkezésének pillanatát, török sereg felvonulását az erdélyi fejedelemség területén, Kinizsi Pál 1479-es kenyérmezei diadalát, egy földvár védelmezését, de meg lehet szemlélni Kolozsvár 1840-es főterét vagy éppen a Szent László-legenda eredetét adó Beszterce melletti cserhalmi ütközetet bemutató terepasztalokat és diorámákat is.
Már oda jutottak, hogy a néhai ipartestület székházát „kinőtte” a gyűjtemény és helyhiány miatt nem tudnak mindent megmutatni. Ez nem azt jelenti, hogy a bővítést leállították volna – Erdélynek még sok a megmutatni valója. Legutóbb az 1944. szeptember 15. – október 7. közt zajló tordai csatát (amelyen a magyar-német egységek tartóztatták fel sokáig sikeresen a benyomuló szovjet-román csapatokat) bemutató terepasztal készült el.
Demeter László úgy véli, nemcsak csatákat kell megjeleníteni, hanem a kultúra alakulását, társadalmunkra gyakorolt hatását is, sőt, a kiemelkedő román és szász eredményeket sem szabad feledni, hiszen azok gyakorta összekötik közösségeinket. „Kiállításunk címe szerint Erdély történetét mutatjuk be az őskortól a második világháborúig. Éppen ezért keressük azon eseményeket, amelyekre nemcsak a magyarok, hanem a románok, szászok is büszkék lehetnek. Ilyennek vélem a Szászvárosi Ószövetség, ismertebb nevén a Palia de la Orăștie tizenhatodik század végén történt kiadását, mely az első román nyelvű nyomtatott könyv. A kötetet Geszthy Ferenc dévai várkapitány anyagi támogatásával nyomtatták ki. A tervezett új terepasztal ezen eseménynek emléket állítva fogja az erdélyi román nyelvű könyvnyomtatás kezdeteit bemutatni” – mondta Demeter.
Lakatos Csilla bemutatja a masztodont
Csatlakozni az eseményekhez
Lakatos Csilla muzeológusnak is számos közeljövőre vonatkozó terve van. Fontosnak tartja, hogy minden jelesebb néphagyományhoz, egyházi és közéleti eseményhez – például húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és farsangkor – valamiképpen kapcsolódjon intézményük is.
Hogy június 21-én pontosan mivel csatlakoznak a Múzeumok Éjszakája országos eseménysorozathoz, még nem tisztázott, de az bizonyos, nem maradnak ki, élménnyel fognak gazdagodni, akik felkeresik őket – ígérte.
Most, farsang idején gyermekek és felnőttek bevonásával arra készülnek, hogy a valamikor Erdővidéken élő népszokást, a kecskejártatást felelevenítsék. A szokást Jánosi József gyűjtötte, az Erdővidéki Hírlap közzétette, úgy annak felhasználásával tanulják újra, hátha többeknek megtetszik, s kedvet kapnak éltetéséhez.
Izlandi tanulmányút előtt
Egy fiatal muzeológusra tapasztalatszerző időszak vár. A Kulturális Minisztériumon keresztül egy Norvég Alap által támogatott pályázat keretében március 9–16 közt Izlandban nézheti meg, miként lehet a helyi adottságokat figyelembe véve a múzeumi tevékenységet jobbá és érdekesebbé tenni.
A hetvenezernél kevesebb lakosú városok múzeumi dolgozói vehetnek részt a programban. A tanulmányi út alkalmával természetesen jelentős intézményeket keresnek fel, kiállításokat tekintenek meg, de Lakatos Csilla leginkább a kis szigeteken élőkre kíváncsi: látni szeretné, miként lehet a természettel összhangban élni s családokat eltartani úgy, hogy vendégfogadóként nem ételt és szuveníreket, hanem szellemi táplálékot szolgálnak fel a turisták számára, azaz helyi történeteket és legendákat mesélve vagy azokat megfestve. „Három esztendővel ezelőtt a Múzeumok Határok Nélkül program keretében tölthettem egy hónapot az Országgyűlési Múzeumban, aminek azóta is hasznát látom. Mert bár Erdővidék Múzeuma nem olyan hatalmas, de igenis sok olyant lehetett tanulni Budapesten, ami a kicsiben is megvalósítható. Ezt várom a reykjavíki és a kis szigeteken tett látogatásainktól is: olyan tapasztalatot gyűjteni, ami itthon is gyümölcsöztethető” – mondotta Lakatos Csilla.
