Nem, nem kell szorozni. Ez csupán ténymegállapítás, s ha elárulom megfejtését a két számnak, sok olvasóban, de lehet, mindenkiben megfogalmazódik a jókívánság. Ugyanis három városbelinkről szólok, akikről egyébként egy esztendővel ezelőtt is megemlékeztem egy kurta jegyzetben.
Igaz, akkor még csak 3 × 88 került a címbe, mostanra azonban 3 × 89-re változott, s az eltelt esztendő olyan gazdaggá sikeredett, hogy tényleg párját ritkítja. Persze, idén sem maradhatott el a hármasban minden évben megrendezett vendéglői kiruccanás.
Balázs Antal az új esztendő elején töltötte a 89-et, a szentivánlaborfalvi Kányádi Mihály a napokban lépi át ezt a küszöböt, a háromból a legfiatalabb pedig Kisgyörgy Zoltán, aki az esztendő második felében jut ebbe az életkorba. Nem árulok el titkot azt kibeszélve, hogy ezek a koros férfiak még most is fiatalokra jellemző hévvel és szenvedéllyel esnek neki nap mint nap a munkájuknak, s teszik ezt úgy, hogy közösségük javára, örömére válik minden, amihez hozzálátnak.
Közülük a legidősebb Balázs Antal, a kopjafadoktor, de doktora ő mindazoknak is, akik orvoslásért hozzá fordulnak, hisz gyönyörű faragványaival vigaszt hoz a szenvedőknek, bánatosoknak. S időnként, méltóságot követelő helyen szóban is megerősíti azt, amit a fába beleálmodik. A középső, Kányádi Mihály a minap lepett meg egy gyönyörű emléklappal, amellyel Gábor Áron előtt tiszteleg. Igaz, nem városi lakos, de amit szülőfalujában épít, az ide is kisugárzik. Jegyzetei, naplószerű írásai majd évek múlva lesznek biztos támpontjai a településkutatóknak. És ott van mindenütt most is, ahol nemzeti összetartásról, igazságkeresésről esik szó. Hármuk közül a legfiatalabb az a Kisgyörgy Zoltán, aki – írásai alapján legalábbis – nem öregedik, igaz, én amikor megismertem Baróton, olyan hatvan évvel ezelőtt, már Zoli bácsi volt az akkori koros emberek számára is, imigyen juttatva kifejezésre az iránta táplált ragaszkodást, bizalmat. Munkájáról mostanában keveset beszél, de szólnak helyette a megyei lapban megjelenő ragyogó írásai. Ezek nélkül jóval kevesebbet, hadd fordítsam meg: vajmi keveset értenénk meg vidéki településeink múltjáról, jelenéről, s arra is rákényszeríti az olvasóit, hogy egy kicsit a jövőbe is belepillantsanak. A keresztrejtvény-sorozat pedig minden lapszám talán legközkedveltebb része, rejtvényfejtők mindennapi kenyere.
Isten éltesse hát őket, s jelzem, egy esztendő múlva megírom a 3×90-et, de ha úgy lesz, akár a 3×100-at is!
Péter Sándor