Nemrég még egy kisebb lopás borzolta idehaza a kedélyeket, valaki három amputált lábat lopott el az egyik bukaresti kórház hulladéklerakójából, de most már egy jóval nagyobb lopás (rablás) körül forrong a hazai közélet, amikor is Romániából származó aranykincseket lovasítottak meg egyelőre ismeretlen tettesek. A lábak megkerültek, a lába kélt aranykincsnek viszont (egyelőre) bottal ütik a nyomát.
A lábakat lopó tettes azt mondta, hogy italcsomagolást akart gyűjteni, és azok darabjait 50 banis áron visszaváltani. Ezzel csak menteni akarhatta magát, mert arra is gondolhatott, hogy azokat a lábakat esetleg még újra lehet hasznosítani, és nem ötven baniért, hanem jó pénzért: tán hallhatott arról, ami megtörtént, hogy véletlenül a páciens jó lábát vágták le a rossz helyett.
A hollandiai Drents Múzeumból ellopott géta aranysisak és dák karkötők elrablói biztosak voltak abban, hogy az ellopott tárgyak nagy értéket képviselnek, és ha nem sikerül eredeti formájukban értékesíteni, akkor esetleg beolvaszthatják, és úgy is nagy pénzt kapnak értük.
Most a tettesek mellett azokat a felelősöket is keresik, akik kiengedték a kincseket Romániából, és ahogy várható volt, az aranysisak miatt most fejek hullanak, a kinccsel együtt ellopott karkötők miatt egyesek acél karpereceket is osztogatnának ketteseknek. Hát hogyne, amikor az „aranyosok” is megmondták, hogy az eset „támadás a nemzeti identitás ellen”. Egy bűnbakocskát máris találtak, aki nem akart lemondani, ezért aztán szándéka ellenére a kulturális miniszter menesztette a Román Nemzeti Történelmi Múzeum igazgatóját. A miniszterelnök, Ciolacu tisztán közölte, hogy a kincsek külföldre engedéséről még kormányhatározat sem volt. Ebből arra következtethetünk, hogy ha lett volna, nem lopják el a kincseket. Biztosan küldtek volna honi őrző-védőket, akik nem olyan tetentókok, mint a hollandok, akik egyértelműen hibásak a történtekért. Ciolacu megmondta: „Határozott üzenetben közöltem a holland hatóságokkal, hogy a nyomozás a tolvajok elfogásához és a dák kincsek visszaszerzéséhez kell hogy vezessen, mert ez nekünk életbevágóan fontos. A holland államé a teljes felelősség ebben a helyzetben.”
Ha rajta múlna, biztosan leváltaná az egész holland kormányt. Ha a kincseket nem is találták meg, de egy nagy kalapácsot, amelyet a betöréskor használhattak, igen.
Különben Ciolacu azt is kijelentette: „a hollandoktól hatalmas kártérítést fogunk kérni”. Nem mondta, de mi gondoljuk: ki lehetne velük fizettetni például a román államadósságot. Van, aki azt mondja, hogy vissza kellene vásárolni a tolvajoktól a kincseket. Egy volt európai parlamenti képviselő, Vlad Gheorghe (az alig létezett Drept párttól) azt javasolta, hogy a külügyi hírszerző szolgálat, a SIE küldjön „tartalékosokat” Németországba tárgyalni a rablással gyanúsított klán, a Remmo vezetőjével a visszavásárlásról. Azzal kellene licitre menni, aki megrendelte a lopást, és ha többet ígérnénk érte, lemoshatnánk a gyalázatot.
A környezetvédelmi miniszter, Mircea Fechet például egy listát tett közzé az országos erdőgazdálkodási társaság (Romsilva) kapcsán, amelyen azok szerepelnek, akik hatalmas jövedelmeket zsebeltek be nyugdíjazásukkor. A miniszter bejelentése szerint az utóbbi két évben közel 23 millió eurónyi bónuszt kaptak az onnan nyugdíjba menők. Majdnem 1300 alkalmazottról van szó, akik fejenként körülbelül 90 000 lejt kaptak.
De vannak még más munkahelyek (különféle ügynökségeken, hivatalokban, hatóságoknál) is, ahol jó dolgozni, és az alkalmazottak elégedetlenkednek, ha azt találják mondani nekik, hogy befagyasztják a fizetésüket. Így a Nemzeti Energiaár-szabályozó Ügynökség (ANRE) dolgozói is háborognak, meg is mondták: nem igaz, amit róluk állítanak, nem 61, hanem csak 28 igazgatóság és részleg működik náluk, és nem 9000 euró, hanem „csak” 23 000 lej a havi bruttó átlagfizetésük. Vannak még más ilyen sóhivatalok is. De a kormány most összevonta a szemöldökét, és össze akar vonni néhány ilyen intézményt, hatóságot, mint az ANRE, a Versenytanács, az országos távközlési hatóság (ANCOM). Sajnos, így sok jó állás veszhet el.
Fotó: Facebook / Drents Museum