Tavaly több kiállítást nyitottak a múzeumban, ilyen volt Jakabos István faragászati kiállítása születésének 100. évfordulója tiszteletére, valamint a csernátoni születésű Székely Géza grafikus, festőművész Múzeumi őrjárat című tárlata. Kiemelt jelentőséggel bírt a csernátoni múzeum életében is az október 15-én a budapesti Néprajzi Múzeumban megnyílt, idén augusztus 31-ig látogatható Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítás, ahol a csernátoni múzeumból húsz kisebb-nagyobb tárgy, többek közt egy Fordson traktor és egy székely kapu is látható, amely a Csernátoni Népfőiskola műhelyében készült. Ez a kapu, amelyet Bagoly Zoltán ácsolt-faragott, interaktív részét képezi a kiállításnak, többszöri bemutató alkalmával ott kapja meg a végleges díszítését, ezáltal is élővé varázsolva a kiállítást.

– A múzeumok is összegeznek év végén, egyúttal megfogalmazva a következő naptári év fontos célkitűzéseit, terveznek, mérlegelik a lehetőségeket. Az ismert szólást, miszerint addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér, szeretjük egy kicsit mindig felrúgni, feszegetni a határokat. És ez nem nagyravágyás, hanem inkább remény arra, hogy mindig megsegít a Jóisten, a legmerészebb álmaink mellé is segítő barátokat, jó szándékú támogatókat, érdeklődő látogatókat rendel. Tervezni csak így érdemes, ha merünk nagyokat is álmodni. Édesapám is mindig azt tartotta, hogy be kell hozni a pusztulásra ítélt tárgyakat, még akkor is, ha azoknak abban a pillanatban nincs helyük a tereinkben. Mindig bízott abban, hogy ha ott lesz a tárgy, elkészül a tető is a feje fölé. Az ő konok kitartásával és erős hitével felvértezve indulok neki mindig én is egy-egy újabb évnek – osztotta meg érdeklődésünkre gondolatait Dimény-Haszmann Orsolya.

A híres Burrogtató. Fotó: Iochom István

– Tavaly rendre megtartottuk jól bejáratott programjainkat – mondta el a múzeumvezető –, márciusban tojásírással vártuk az érdeklődőket, amelynek számszerűsíthető eredménye közel 500 résztvevő volt, illetve több mint 1000 megírt, megfestett tojás. Diákcsoportok az Iskola másként vagy a zöld heti programjaikba illesztve gyakran választják a múzeumot. Tavaly a zöld hét alatt 16 diákcsoportnak (Bukarest, Budapest, Dálnok, Felsőcsernáton, Kézdialbis, Kézdivásárhely, Kovászna, Páva, Pécs, Sepsiszentgyörgy), mintegy 410 gyereknek tartottunk múzeumpedagógiai tevékenységet a környezettudatos nevelés jegyében. De volt gyermeknap az Ika Ifjúsági Egyesülettel közösen, Csernáton Község Helyi Tanácsának támogatásával, helyet adott a múzeumkert a 9. Huszár- és Katonadal-találkozónak, és nagy érdeklődésnek örvendett a 12. Csernátoni BuRRogtató is, ahol 75 veterán traktor vonult fel Kovászna, Maros, Hargita megyéből és Magyarországról is. Közel 3000 résztvevője volt a rendezvénynek. A múzeum évi látogatottsága mintegy 15 ezer fő, ez sem elhanyagolható tény, amikor a megye turizmusáról, a megyébe látogatóknak kínált programokról beszélünk” – sorolta.

Idei események

A múzeumpedagógiai évet idén is a Maszkások családi nap nyitja február 15-én, aztán március 10-én a Beporzók napját szintén családi programként hirdetik meg, a tojásírásra április 8. és 18. között kerül sor. Idén is lesz gyermeknap közösen a csernátoni polgármesteri hivatallal és az Ika Ifjúsági Egyesülettel, a helyi tanács támogatásával, majd június 21-én megtartják a múzeumok éjszakáját.

Idén is folytatják a Nemzeti Művelődési Intézet által kezdeményezett Szakkör programot két műhellyel: a nemezelés és a tojásírás rejtelmeiben, táji sajátosságaiban, technikáiban mélyülhetnek el a „szakkörösök”. Ez egy olyan tartalmas program, ahol három nemzedék alkot, tölt értékes időt együtt. A műhelymunkát Haszmann Gabriella és Dimény-Haszmann Orsolya irányítja. Az elkészült alkotásokból június 1-jén, a gyereknapi rendezvényen nyitnak majd kiállítást.

Múzeumok éjszakája. Fotó: Dimény-Haszmann Árpád

A Múzeumok éjszakája rendezvényen a Jókai 200 évfordulóhoz kapcsolódnak, ősszel pedig kúria- és családtörténeti állandó kiállítás nyílik a múzeum főépületében, a Damokos-kúriában, megmutatva azt, hogyan élte egy csernátoni nemesi család a mindennapjait a 19. század végén, 20. század elején. Ezt a Damokos családdal és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel közösen készítik elő  – mondotta Dimény-Haszmann Orsolya, aki a múzeum nyári programjai közül kiemelte még az alkotótáborokat, ahol múzeumi környezetben lehet hagyományos mesterségeket tanulni, gyakorolni.

Az alkotómunka mellett gyakran felcsendül a népi muzsika, idén nyárra is terveznek egy-két táncházas alkalmat a kúriában, várják a szegedi, pécsi alkotó barátaikat, és ősszel a gépészeket, akik, mint egy nagy család, évről évre hozzájárulnak a BuRRogtató sikeréhez, amelynek időpontja mindig szeptember harmadik szombatja, idén szeptember 20-a lesz. És ha már ősz, akkor meg kell említeni még a BuRRogtató előtt, szeptember első vasárnapján sorra kerülő katona- és huszárdaltalálkozót is, amely a község kiemelt rendezvénye, főszervezője Ágoston József, és idén a tizedik kiadásához érkezik, ennek is mindig örömmel ad otthont a múzeum.

Háttérmunka és gyarapodás

A múzeum nem csak rendezvények tere, habár mindig kiemelt helyet kaptak benne a közösségi események, hanem a régi tárgyak, a múzeum arculatába és gyűjtői szándékaiba illő hagyaték „lakhelye” is. Ezeket a tárgyakat megfelelően karban kell tartani, ami folyamatos háttérmunkát igényel. A múzeum munkatársai, unokatestvéreim, Haszmann Lajos és Haszmann László nagybátyáimmal, Józseffel és Lajossal együtt folyamatosan dolgoznak a műtárgyak állagmegőrzésén, a kéthektáros udvar rendben tartásán. 

A Csernátoni Népfőiskola műhelye jól felszerelt, a gépeket pályázati források segítségével vásárolták meg. Megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező szakembereik vannak házon belül. Hivatalosan négy személy dolgozik az intézményben, de ez mindig kiegészül önkéntes segítőkkel. A háttérmunka is jelentős, ezt sem győzné egy ember, a rendezvények plakátjait, az információs pannók, kiállítások kísérőanyagainak összeállítását, nyomtatásra való előkészítését önkéntesen Dimény-Haszmann Árpád végezte az elmúlt több mint 15 évben.

Tojásírás. Fotó: Dimény-Haszmann Árpád

Az elmúlt időszakban is gyarapodott a gyűjtemény, nagyobbrészt felajánlásokból, ezek a tárgyak a technikatörténeti gyűjteménybe (rádiók, lemezjátszók, bakelitlemezek, televíziók) és a néprajzi részlegre (szőttesek, kisebb-nagyobb néprajzi tárgyak) kerültek.

Zárásként Dimény-Haszmann Orsolya tavalyi beszámolójából idéznék, hiszen a megfogalmazott gondolat, mondhatni, örök érvényű, a küldetésük lényege. „Közönség nélkül a múzeum egy élettelen helyszín lenne, elefántcsonttoronyba zárt tudással. Hogy ne így legyen, egész év során a múzeum miliőjébe illő programokkal szólítjuk meg az érdeklődőket. A színes kulturális palettán az egyre szélesedő és egyre magasabb ingerküszöböt elérő programkínálatok között a múzeumok éppen gyűjteményeik által tudnak többletet vagy mást kínálni. Volt, van, amire építkeznünk, hiszen az öt évtized alatt mindvégig egy lüktető, élő intézmény volt a múzeumunk, és ez köszönhető annak a ténynek is, hogy a családunk gyakorlatilag egy térben éli mindennapjait az intézménnyel. Ezenkívül pedig a programokat, terveket úgy tudjuk megvalósítani, hogy sok önzetlen ember, önkéntesek, vállalkozók, barátok segítenek anyagi támogatással, de tényleges munkával is a kivitelezésben. Anyaintézményünk, a Székely Nemzeti Múzeum fenntartó intézményünkkel, Kovászna Megye Tanácsával együtt mindig biztos hátterünk. Mindemellett pályázati forrásokat (Bethlen Gábor Alap, Csoóri Sándor Alap, Csernáton Község Helyi Tanácsa) is mozgósítunk a programok, rendezvények gördülékeny létrejöttének érdekében” – összegzett Dimény-Haszmann Orsolya, aki munkatársaival együtt 2025-ben is nyitott kapukkal, szép környezettel, tartalmas programokkal várja az érdeklődő látogatókat.