A dagadó Nordis-botrány miatt az úgynevezett „szuverenista” szárny képviselői repülős ábrákkal a kezükben a pulpitus előtt tiltakoztak Marcel Ciolacu kormányfő ellen, elrugaszkodva némiképp a költségvetés témakörétől, ám a végszavazást ez különösebben nem befolyásolta. A költségvetés vitája során az USR vezérszónoka, Claudiu Năsui nemes egyszerűséggel hazugságok sorozatáról beszélt, de George Simion, az AUR elnöke is hozta a formáját, mondván, a jelenlegi kormány romba döntötte az országot. Egyszerű szavak, hogy értse minél több indulatos, dühös ember.

A Tánczos Barna vezette pénzügyminisztérium által készített tervezetet végül 254 szenátor és képviselő támogatta, 192 pedig ellene szavazott, ez kényelmes többség, e számok tükrében a jelenlegi kormánykoalíció aligha tekinthető ingatagnak. A vita során a kormányfő emlékeztetett: rekord összeget, mintegy 150 milliárd lejt különítettek el beruházásokra, 35 százalékkal több pénzt fordítanak kórházakra és egészségügyi szolgáltatásokra és tíz százalékkal nő az oktatásra fordított összeg. „A költségvetés nem tud annyit adni, amennyit szeretnénk, de nem vesz el senkitől. Biztosítjuk a bérek, nyugdíjak kifizetését, folytatjuk a fejlesztéseket, diétára fogjuk az államot” – írta közösségi oldalán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.

E megnyugtató hangok ellenére mind a gazdasági elemzők, mind a vállalkozók szkeptikusak, lehet is rá okuk éppen elég, de e pillanatban az is eredménynek tekinthető, hogy február elején végre „felelős költségvetése” van az országnak. Persze lehetne, sőt, kellene is többet vitázni a büdzsé sarokszámairól; el lehetne, el kellene azt jóval hamarább fogadni, de a december eleji példátlan zűrzavar után a mostani eredmény sem tekinthető feltétlenül rossznak.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet egy irracionálisan felépített államszerkezetet karcsúbbá, hatékonyabbá tenni. De érdemes látni azt is, ahogy Tánczos Barna pénzügyminiszter rutinos kötéltáncosként próbál egyensúlyozni a szakadék fölött, kiállása, kommunikációs készsége egyaránt figyelemre méltó, hiszen minden oldalról támadások érik, nem könnyű efféle kereszttűzben helyt állni. Persze lehet, sőt, kell is elégedetlenkedni, ám jó túllépni a szokványos zsörtölődésen, érdemes megpróbálni kritikusan, de tisztán, tisztábban látni, azaz földközelben maradni. Ennél is lényegesebb, hogy az erdélyi, székelyföldi magyar közösséget e kérdéskör kapcsán az is foglalkoztatja, joggal, milyen haszna származik abból, hogy végre magyar ajkú pénzügyminisztere, illetve fejlesztési tárcavezetője lehet az országnak? Bármennyire kényes témakör, minderről maguknak az érintetteknek is be kellene számolniuk. Egyelőre Markó Attila parlamenti képviselő tett egy erre utaló megjegyzést közösségi oldalán: „jelentős összegeket sikerült elkülöníteni a Beszterce-Naszód, Fehér és Brassó megyei magyar szórványközösségek fontos beruházásaira, ugyanakkor szintén jelentős összegekkel tudjuk támogatni a moldvai csángó közösséget is, Gajcsána és Gyimesbükk tud komoly fejlesztéseket megvalósítani.”

Számokra, konkrét adatokra is várnak tehát a Székelyföldön, hogy érzékelhetővé váljék: 2025-ben valóban más szelek fújnak, mint korábban. Hogy láthatóvá váljék a különbség, hiszen eddig a pénzügyminiszter udvariasan, némiképp sajnálkozva, mi több, kockázatmentesen közölhette a támogatást kérő székelyföldi önkormányzati vezetőkkel: járni jár, csak éppen nem jut...

Fotó: Facebook / Tánczos Barna