Évértékelő beszélgetés Nagy Istvánnal, Barót polgármesterévelNehéz esztendő után az erdővidéki kisváros — Hecser László

— Polgármester úr, tavaly úgy fogalmazott, hogy Barót szempontjából 2008 mozgalmas, küzdelmes évként lesz jellemezhető. Beigazolódott sejtése?

— Sajnos, beigazolódott, amit mondtam. Mozgalmas, mert születtek olyan megvalósítások, melyek kicsit kimozdították a várost a holtpontról, illetve növelték a barótiak életszínvonalát, ám küzdelmes is, hiszen nap mint nap azért kellett harcolnunk, hogy a hivatal és az alárendeltségébe tartozó intézmények semmiben ne szenvedjenek hiányt. Higgyék el, nem egyszerű dolog elérni ezt, ha a fizetések és a szolgáltatások költségei nőnek, viszont az adók és illetékek nemhogy a régi szinten maradnak, hanem tíz százalékkal csökkennek is, a magukat városépítőnek tartó tanácstagok pedig azon vannak, hogy miként akadályozzák az életképes terveket, a megyei tanács pedig nem segít a kormánypénzek megszerzésében.

— Használta a harc kifejezést. Tényleg folyamatos harc, netalán háború dúl az önkormányzatban?

— Nézze, az RMDSZ tanácstagjai még mindig nem tudtak belenyugodni vereségükbe, így igencsak frusztráltan élik meg a mindennapokat. Vannak köztük, akik egész nap azért taposnak a megyei tanács környékén vagy a parlamenti választások előtt a minisztériumoknál, hogy Barót ne kapjon semmit, illetve hogy hiteltelenítsék a polgármestert. Ez a csoport állt többek közt a Goscom háta mögött is — emlékeztetném: olyan papírok vannak birtokunkban, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy jogi hátterüket az Albert Álmos vezette sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal biztosította —, s miattuk érkezett nehézkesen az új iskolaépület kivitelezésére a pénz. Valójában nem tudom, mivel magyarázni ezt a láthatóan végkimerülésre tervezett harcot, hiszen Baróthoz semmilyen különleges pénzügyi érdekek nem köthetőek... Itt csak az őszinte munka szükséges.

— És mikor lesz béke, nyugalom?

— Amikor az RMDSZ megérti, hogy engem nem tudnak leváltani — hisz nem ők választottak —, s majd úgy döntenek, hogy Barót város többet érdemel, mint önző bosszút. Remélem, rájönnek, hogy békességre lenne szükség, olyanra, ahol nem a megyei pártérdekek, hanem a kisváros sajátos célkitűzései győznének.

— A város történetében lezárult egy fejezet: megszűnt a Goscom...

— Igen, megszűnt a Goscom, de a vele járó harc nem: az RMDSZ-es tanácstagok úgy döntöttek, folytatják a küzdelmet. Azt akarják elérni, hogy bár közel esztendeje már nem a Goscom szolgáltatja a vizet, mi mégis fizessük ki az általuk elmaradtnak vélt béreket. Nem az ő tanácsi illetményeikből, fizetésükből, hanem a város kicsi vagyonából. Mintha mi lennénk a felelősek, amiért hatalmas adósságot halmozott fel a Goscom, vagy mert képtelen volt behajtani az elmaradásokat, azaz mert vezetői életképtelenné tették.

— A polgármesteri hivatal mellett működő vízszolgáltató igazgatóságnak sikerül ellátnia a feladatát?

— A rosszul értelmezett politika őket is sújtja. A magukat felelősségteljesen gondolkodónak tartó tanácstagok nemrég úgy döntöttek, nem járulnak hozzá a víz- és csatornázási díjak növeléséhez, ami szélsőséges esetben oda is vezethet, hogy kénytelen leszek a szolgáltatást felfüggeszteni, hiszen a díjként befolyó összegek nem fedezik a kiadásokat, vízszolgáltatási támogatást pedig nem szavazott meg a tanács. Az RMDSZ ténykedését csak szabotázsakcióként tudom értelmezni, hiszen szántszándékkal megpróbálják ellehetetleníteni a szolgáltatás fenntartását. Észérveik nem lehetnek, hiszen a szolgáltatások árának két lejről három lejre való növelése nem elviselhetetlen teher a polgároknak. Hargita és Kovászna megye településeinek árait tekintve is a legkisebbek közé tartozna a baróti. Egy három-négy személyes család megközelítőleg hét-nyolc köbmétert, esetleg kicsivel többet fogyaszt havonta, így legtöbb tíz lejjel kellene többet fizetniük.

— Maradjunk a vizes témánál. Hogy halad az új vízhálózat kiépítése?

— Tavaly októberben aláírtuk a szerződést a kivitelezővel, s nekifogtunk a munkának. Megjegyzem, nem csak vízhálózatról van szó, a tizenhatmillió lejes beruházás magában foglalja a csatornázást, az esővíz befogását és az új derítőállomás építését is. Jelen pillanatban az új csöveket helyezik el, ezzel egy időben pedig a tervezés egy része, illetve az engedélyek beszerzése folyik. Utóbbihoz Demeter János alelnök is segítséget ígért, így talán kicsit gyorsabb lesz az ügyintézés. Amennyiben idejében érkezik a minisztérium támogatása, illetve a dokumentáció rendezése nem csúszik, remélhetőleg tartani lehet a szerződésben foglaltakat, év végére befejeződik a munka, s Barótnak végre minden tekintetben megfelelő vize lesz.

— Évek óta téma a középiskola új részeinek építése. Történt érdemi előrelépés ez ügyben?

— Az iskola újnak nevezhető épülete — elvégre már húsz esztendeje készül... — 2006 végén került a város kezelésébe. Két esztendőt azon dolgoztunk, hogy pénzügyileg és műszakilag megfelelően előkészítsük, majd tavaly a kivitelezésnek is nekifogtunk. Jelenleg két épületrészen harmincöt munkás dolgozik. Eddig elkészült az étkező alapozása, az alagsor és a földszint, illetve a régi/új épületet felújítottuk, a sérült részeket pedig újjáépítettük. Bent a vakolás jóformán kész, az alagsorban a villanyszerelést is befejezték. Idén szeretnénk teljesen befejezni az étterem építését, az osztálytermeknek otthont adó rész tetőzetét, és beszerelni a nyílászárókat.

— Mit tart a tavalyi év sikerének?

— Bár az elmúlt öt esztendőben a legkevesebb pénzből kellett gazdálkodnunk, mégsem lehetetlenedett el munkánk, sőt, néhány tervünket is meg tudtuk alapozni. Előtanulmány készült a Rózsák terének aszfaltozására és zöldövezeteinek rendezésére, elkészült a városrendezési terv, Felsőrákos és Bibarcfalva csatornázási terve, felszereléseket és gépeket vásároltunk a vízszolgáltatónak, folytatódott a város kataszteri feltérképezése. Örvendek, hogy befejeztük a Román Szociális Fejlesztési Alap által támogatott ifjúsági központot. Még nem működik, ahogy szeretnénk, de remélhetőleg hamarosan megtaláljuk a megfelelő végzettséggel rendelkező személyt, aki tevékenységét megszervezi.

— Kudarcaként mit tart számon?

— Sikerült ugyan tető alá hozni a miklósvári kultúrotthont, de képtelen voltam a minden fejlesztési kísérletnek ellenálló RMDSZ-t meggyőzni arról, hogy jóváhagyja a befejezéshez szükséges kormánypénz megszerzését célzó határozattervezetet. Megértem, hogy politikai ellenfélként tekintenek rám, de hogy a város érdekei ellen cselekednek, azt már nem. Döntésük azt jelentette, hogy intézményünket később tudjuk a miklósvári közösségnek használatba adni, ráadásul a helyi költségvetésből kell kifizetni. Másik kudarcomnak azt tartom, hogy a helyhatósági választásokon a polgári oldalnak nem sikerült tanácsi többséget szereznie — ebben mások nagyobb szerepet játszottak, de így is fáj —, s így az RMDSZ-nek megadatott, hogy olyan döntéseket hozzon, melyeknek súlyát nem ő érzi.

— Mely tervek élveznek elsőbbséget idén, mire fog kiemelten odafigyelni?

— Legfontosabbnak azt tartom, hogy a már elkezdett terveinket folytassuk, illetve befejezzük. Remélem, pályázataink önrészét sikerül előteremteni, azaz folytatni tudjuk a víz- és csatornahálózat kiépítését, a középiskola épületegyüttesének fejlesztését, a miklósvári kultúrházat, a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal közösen végzett házi beteggondozást, az erdővidéki településekkel a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozó közös tervünket. Ha valamilyen váratlan akadály nem támad, akkor az állami pénzalapokból készülő, huszonnégy lakrészes tömbházak építését is meg kellene kezdeni.