Balázs Éva egykor rendkívül népszerű volt a háromszéki közönség körében, de tehetségét a szakma is elismerte, nagyon sok emlékezetes alakítás kötődik a nevéhez. Maximalista lévén sosem rutinból játszott, művészszínházi törekvései voltak, de nem csak a nagy drámai szerepeket kedvelte, örömmel fellépett vígjátékokban, kabaré-előadásokban is.

Balázs Éva Székelyudvarhelyen született 1950-ben, 1974-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a sepsiszentgyörgyi színházhoz szerződött és 1992-ig az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője volt a társulatnak. Akkor férjével, Csíky Csaba zeneszerzővel, a színház zenekarvezetőjével együtt Marosvásárhelyre költözött.

Kedvelte a költészetet, fontos pódiumműsorokat is készített Sepsiszentgyörgyön, amelyek hanglemezen is megjelentek. Az Apáink arcán című szavalóestjét Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, néhai főszerkesztőnk verseiből állította össze, az Anyám, anyám, édesanyám című egyéni produkcióját székely népballadák alapján.

„A nyolcvanas évek sepsiszentgyörgyi kabarédömpingjében is a lelke legmélyéből, a zsigereiből volt színész, legkisebb szerepében is a legnagyobb igényességre törekedett. Állandó nyugtalanság gyötörte, hogy vajon elég jó volt-e az éppen aktuális szerepében, és a magánéletben is ugyanilyen odaadó, lelkiismeretes kolléga volt. Igazi közösségi emberként az erdélyi magyarság sorskérdései is mindig foglalkoztatták, nemzetiségi küldetésnek is tekintette a hivatását. Lelkes támogatója volt a színház iránt érdeklődő fiataloknak, örömmel segített nekik felkészülni a pályára. Ezt tette később a marosvásárhelyi színiakadémia tanáraként is, mélyen beoltva tanítványaiba a színház szeretetét” – méltatta Balázs Évát a Tamási Áron Színház.

Nyugodjon békében, emléke legyen áldott.