A tavaszonta rám szabaduló Morchella-láz egy olyan állapot, amit nem lehet benn, az ágyban kiheverni, mielőbb ki kell menni a szabadba, kucsmagomba után kutatva bejárni a város zöldövezeteit, az Olt lankáját vagy a Pacé (Orotvány) oldalát. Ez a különleges láz ugyanis a kucsmagombaféléket tömörítő, híres Morchellaceae családról kapta nevét. Ezek a titokzatos lények valamikor áprilisban bukkannak fel, azonban május végén már se hírük, se hamvuk.
Ráncos tárcsagomba (Disciotis venosa)
Akár 10–15 cm szélességet is elérő termőteste lapos csésze, tányér vagy korong alakú, széle gyakran hullámos. Belső oldala, ahol a termőréteg található, sárgás-, szürkés-, gesztenye- vagy sötétbarna, idősen felülete főleg középen sűrűn ráncos, redős lesz, gyakran a talajszemcséktől piszkos. Külső oldala világosabb, piszkosfehér, krémszínű, korpaszemcsékkel jellegzetesen pettyezett, töve felé kissé erezett. Rövid tönkszerű képződménnyel rögzül a talajba. Általában belesimul az avarba, alig emelkedik ki belőle. Húsa törékeny, szúrós klórszagú, íze enyhe, sérülésre tejnedvet nem ereszt. Lombos erdőkben, erdőszéleken, cserjésekben, tisztásokon, folyópartokon terem tavasszal, de találtam rá utalást, hogy bolygatott területeken (parkban, kertben) is megjelenik. Összetéveszthető hasonló színű, fogyaszthatatlan csésze- és serleggombákkal.
A környékünkön nagyon ritka, alig két alkalommal botlottam bele. Tiszta véletlenül medvehagymagyűjtés közben, lápos helyen, mogyoróbokrok alatt. A város, Sepsiszentgyörgy területén még ritkább, itt csak egyszer sikerült megfigyelnem.
Ahogy már említettem, az áprilisi kucsmagombaláz minden évben az Olt-partra vezényel. Hajlékony vesszővel a kezemben pásztázom az avartakarót a folyópart fái, bokrai alatt. Mikor a kucsmások nagy kedvencét, a nyárfát ejtem útba, figyelmem fokozódik. Alaposan körbejárom, s ha cserje veszi körül, be is furakodom ágai közé. Minden igyekezetem ellenére kucsmagombát idáig csak egy alkalommal találtam, de nem panaszkodom, mert egy-két meglepetésben azért volt részem. A ráncos tárcsagomba felfedezése is egy ilyen szerencsés eset volt. Nemcsak azért, mert a híres Morchellaceae család teljes jogú tagjaként ritka trófeagomba, hanem főleg azért, mert kucsmagombajelző faj! Közelében nagy az esély arra, hogy kucsmagombát találjunk. Nekem még nem adatott meg, de tavaszonként visszajárok. Hátha egyszer...
A ráncos tárcsagomba ehető, kellemetlen szaga állítólag főzés közben eltűnik, de konyhára én soha nem vittem belőle. Csak egyetlen példányát szakítottam le, ahogy lelkiismeretemet próbáltam akkor nyugtatni: „feláldoztam a tudomány oltárán”. Magyarországon védett, több európai országban vöröslistás gomba. Romániában is védendő faj, ha megtalálnánk, fotózzuk le, de hagyjuk a termőhelyén!
Farkas János
