Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... – általában így kezdődnek a népmesék. Igen, volt egyszer két osztálynyi kisgyerek, akik vándorútra indultak. Előállt a négykerekű vasparipa, melyre vidám zsibongással fölszállt mind a 46 gyerek és kísérőik. Mivel a mesében üres tarisznyával nem lehet elindulni szerencsét próbálni, hát finom kiflit csomagoltak a közeli pékségből, ahol láthatták, hogyan készül mindennapi kenyerünk is.
A négykerekű jármű gyorsan repítette a jókedvű vándorokat kedvenc mesemondójuk faluja felé. Kisbaconban, Elek apó házában megilletődve hallgatták Bíró Béla tanár bácsit, aki lelkesen magyarázta, mutatta a Mari-lak kincseit, gyűjteményeit, majd mesét olvasott a figyelmes hallgatóságnak.
A 46 vándor ellátogatott a falu még mindig működő vízimalmához is. A molnárok bemutatója, a mondókázás, népdaltanulás közben a malom is vígan őrölt, így lehetőségük volt ezzel a népi mesterséggel is ismerkedni.
A bibarcfalvi forrás vize a vándorok szomját csillapította, és csapatépítő népi játékok tanulására is sor került a verőfényben fürdő tavaszi mezőn.
A Székely Mikó Kollégium 1. A és 0. C osztályos kisdiákjai köszönik ezt a kirándulást, mely a Háromszéki Közösségi Alapítvány Nem térkép e táj támogatási program keretében valósulhatott meg.
Mi, pedagógusok, valljuk, hogy anyanyelvünk, közösségünk fennmaradásához csak ezek az utak vezetnek: a népmesék, népdalok, hagyományos mesterségek megismerésével tágul gyerekeink látásmódja a környező világról, a térségről, ahol élnek.
Köszönjük szépen!
Kiss Annamária, Szakács Ágnes, a Székely Mikó Kollégium tanítói
