2020-ban a húsvétra alig készülődtünk, zárva maradtak a templomok, otthonainkba rekesztve, szeretteinktől, barátainktól távol ünnepeltünk, ha ünnepeltünk… Sötét, félelmetes időszak volt, feszültséggel, rettegéssel telített, bő két évig bénította életünket kisebb-nagyobb mértékben. Aztán tovatűnt, de következményei maradtak.

Fél évtized múltán látszik igazán, milyen mély nyomokat hagyott a járvány a világban, és nem (csak) egészségügyi szempontból. Mi, emberek, nem toleránsabbak, odafigyelőbbek, megértőbbek lettünk, hanem épp ellenkezőleg, önzőbbek, türelmetlenebbek, agresszívebbek. A világ minden pontján, de főleg azokban az államokban, ahol hosszú és szigorú lezárásokkal próbáltak védekezni a koronavírus ellen, nőtt a szélsőségesek aránya, az intolerancia, új messiások, álpróféták, az elégedetlenséget, kiábrándultságot és az „új irányt” meglovagoló politikusok kerülnek hatalomra vagy annak közelébe, valami mást akarnak az emberek az őket bezáró, betegséggel, halállal fenyegető rendszer helyett. Mást, amiről nem is tudjuk pontosan, mi, de rendet ígér, érdekeink képviseletét, minket, nemzetünket, gazdagodásunkat, fejlődésünket nevezi legfontosabbnak, akár mások háttérbe szorítása, elnyomása árán is.

Ez az új irány jól tetten érhető Romániában, az erdélyi magyarok körében is. Az önmagát szakmai és civil tömörülésként meghatározó Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom legutóbbi (március végén, április elején) készült felmérése sok érdekes tényre világít rá. A politikusok, intézmények támogatottságán, a szavazási kedven túl az is kiderül a kolozsvári magyar szociológusok kutatásából, hogy a Covid előtti állapothoz, 2019-hez képest az erdélyi magyarok között jelentős mértékben nőtt az intolerancia. 70 százalékunk nem szeretne meleget, 66 százalékunk bevándorlót, 60 százalékunk romát szomszédjának. 2019-ben a homoszexuálisok elutasítottsága még 49 százalék volt, a romáké 52, a bevándorlóké 54 százalék. A kirekesztés, a homofóbia, az intolerancia ugyanúgy nőtt falun, mint városon, a fiatalok és idősebbek, de az értelmiségiek körében is. Miközben hüledezünk a románok fokozódó magyarellenességén, aggódunk a szélsőséges pártok, jelöltek előretörése miatt, mi is egyre erősödőbb vehemenciával utasítjuk el a nálunk „gyengébbeket”, kiszolgáltatottabbakat.

Sok mindenre megtanított bennünket a koronavírus-járvány, egy rövid ideig úgy tűnt, talán jobbak, érzékenyebbek, odafigyelőbbek leszünk, de ez az illúzió gyorsabban tovatűnt, mint a vírus. Jobban pusztítjuk környezetünket, mint azelőtt, önzőbbekké, türelmetlenebbekké váltunk, beköltöztünk a közösségi háló álhíreket, téveszméket terjesztő buborékaiba. Mind többet akarunk és minél gyorsabban, az sem számít, ha más kárára. Pedig akár jó is kisülhetett volna az egész szörnyűségből.

Fotó: Pixabay.com