Az est házigazdája Demeter Zoltán volt, aki elöljáróban a számos díjjal, többek között 2010-ben József Attila-díjjal, 2023-ban pedig Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntett költő, szerkesztő és műfordító életútját ismertette. Elmondta azt is, hogy Fekete Vince már régi ismerőse a barótiaknak, hiszen a jelenleg 611. kiadást megért önképzőköri rendezvényeknek legalább hétszer volt meghívottja.

Igen, de mi a helyzet az apokalipszissel? Honnan a cím, a Gyönyörű apokalipszis, és mi köze a kötetnek az apokalipszishez? – tette fel első kérdését Csog Orsolya. Kiderült, hogy a szerző értelmezésében az apokalipszis a mi életünket jelenti, azt, amit születésünkkel magunkkal hozunk, és mindent, ami életünkben benne van, de legfőképp a boldog pillanatokat. Úgy vélte, egy vers címének, ahogy egy kötet címének is, elgondolkodtatónak kell lennie. Weöres Sándor is ezt vallotta. Elkallódunk, megkerülünk, ez az életünk – fűzte hozzá. Megemlítette, hogy a 102 költeményt tartalmazó könyv témák sorát vonultatja fel, és továbbviszi több, korábban megjelent kötetének a témáit is.

„A versekben hétköznapi problémák jelennek meg, amik emberekkel megtörténtek, vagy megtörténhettek volna, és közös vonás bennük az őszinteség, amit nagyon fontosnak tartok” – mondta a költő. Nem hiányzik a versekből a „székely téma”, „a magukat a lakatlan szigeten is feltaláló, csavarintos eszű székelyek”, némi romantikával megfűszerezve, ugyanakkor súlyosabb témákat, mint például a halál témáját is érintik a költemények, vagy emlékeket, kézdivásárhelyi helyszíneket idéznek. „Ám a való életben nem minden úgy történt, ahogy le van írva. Ha kiengedünk valamit a palackból, onnantól kezdve a történet életre kel, de nem mint hiteles do­kumentum” – jegyezte meg.

Úgy összegzett: a kötetben jó és kevésbé jó vers is van, de csak így lehetett a kimondhatóság fonalát követni és megírni mindazt, amit az olvasónak üzenni akart a verseken keresztül az élet csodálatos játékáról, az „apokalipszisről”.