A húsvéti ünnepek e két közösségben nem csupán a templomi szertartásokról és a családi összejövetelekről szóltak, hanem arról is, hogy a helyiek hűséggel őrzik és továbbadják ezt az ősi hagyományt.

A húsvéti szánozás eredete a régmúltba nyúlik vissza. A kommunizmus éveiben elhallgattatták ugyan, de a rendszerváltás után újjáéledt – Székelytamásfalván például az onnan elszármazott Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztőjének kezdeményezésére. Azóta a helyiek minden évben őrzik, ápolják és továbbadják ezt a különleges szokást.

A szánozás lényege, hogy a fiatalok egy fenyőágakkal, színes szalagokkal, székely és nemzeti színű zászlókkal feldíszített „erdőlőszánt” húznak végig a falun. A szánon a „cigánynak” nevezett fiú ül elrejtőzve, aki a házaknál kínált adományokat gyűjti össze. A menet élén a bekérő és a zenészek haladnak, őket követi a hajtó, aki ostorcsattogtatással tereli a szánhúzó csapatot. Ahol nyitott kaput találnak, ott betérnek: rigmusokkal, húsvéti jókívánságokkal köszöntik a ház népét, majd az asszonynépet kölnivel, a lányokat friss kútvízzel locsolják meg.

Bár Székelytamásfalván és Szörcsén a húsvéti szánozás részletei kissé eltérnek egymástól, a lényeg ugyanaz: a locsolás. Székelytamásfalván kizárólag fiúk vesznek részt a szánozásban, és az esemény tisztán a locsolásra korlátozódik: itt nem táncolnak a portákon. Szörcsén viszont lányok is részt vesznek a szánhúzásban, a szánosok párokat alkotnak, és ahol vendégül látják őket, ott a tánc sem marad el: a házigazdák gyakran maguk is bekapcsolódnak a vidám táncolásba.

A székelytamásfalvi fiatalok húsvétvasárnap este reggelig tartó bált szerveztek, amelyet másnap, vízbevető hétfőn követett a szános locsolás. Mint Péter Szabolcs, a szánhúzó csapat vezére elmondta, a legények már a megelőző héten előkészítették a szánt: fenyőágakkal, szalagokkal és zászlókkal díszítették fel, hogy vízbevető hétfő reggelén végigjárják vele a falu utcáit. Minden nyitott kapunál szíves fogadtatás várta őket: a házigazdák a hagyományok szerint piros tojással, kaláccsal, üdítővel, házi pálinkával kínálták a szánozókat és kísérőiket. A locsolás során az idősebb asszonynépet kölnivel, a fiatal lányokat pedig friss kútvízzel öntözték meg húsvéti rigmusok és vidám köszöntők kíséretében.

Az idei szánozás különösen sikeres volt: míg korábbi években előfordult, hogy emberhiány miatt nehezebb volt összeszervezni a menetet, most lelkes, népes csapat húzta a feldíszített szánt végig a falun. A közös éneklés, a jókedv és a hagyomány iránti tisztelet áthatotta az egész napot.

Szörcsén a hagyományőrző csapatot korábban Benedek József falufelelős vezette, aki két évvel ezelőtt adta át a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. Most már az ifjak viszik tovább a szánozás szép szokását, de a felnőttek – köztük Benedek József is – szívesen segítették őket a szervezésben. „Öröm látni, hogy bár évről évre fogy a fiatalság, még mindig vannak lelkes ifjak, akik szeretettel vállalják a hagyomány továbbvitelét” – mondta a falufelelős. Szörcsén a szánosok minden portán táncra is perdültek: a ház népe és a vendégek együtt élték át az ünnepi közösségi élményt.