Április elején Uzon község hegylábi részét, a Szeredőponk vidékét szólítottuk meg, pedig a Feketeügy nyugati peremvidéke sem szegényebb történelemben, mesékben, legendákban, érdekességekben, látnivalóban. A két település közös látnivalói ugyancsak csalogatóak, megpróbáljuk felsorolni, hisz minden templom látnivalókkal, emléktáblákkal vár, a szomszédban a Szépmező rónasága, a monda szerinti Rézhíd, a Kőkecske, a Kupán-tó, a Béldi-tó, a Fenketlen- és a Harangos-tó, a Málmartja gyurgyalagkolóniája, a szépmezői Nagykő, a Csere.
Séta a földfelszínen és a föld alatt
A nagyközség címre rég megérett a községközpont Uzon, a tőle északra elhelyezkedő Szentivánlaborfalva, a déli fekvésű Uzonfüzes faluközösségeivel együtt rég megteremtették a vidék helynévhálózatát, felszínre kerültek régészeti kincsei, nem kevésbé helytörténeti hagyományai. Legszorosabban a vidék régészeti múltja és földtörténete kapcsolódik a földfelszínéhez.
Dr. Székely Zsolt sepsiszentgyörgyi régésztől tudjuk, hogy kedvező fekvésének köszönhetően már az ókorban lakott volt ez a vidék. Nincsen olyan részecskéje, melyhez ne kapcsolódna valamelyes régészeti-történeti tudnivaló. A római korban e vidék közvetlen közelében haladt át az a jelentős kereskedelmi útvonal, amely az Ojtozi-szoroson át a sztyeppei világig és a Fekete-tenger partvidékén lévő görög kereskedelmi városokig tartott. A 18. századból ismertek az első régészeti szórványleletek. A községközpont a Barcaságban élő úzok révén kaphatta az Uzon nevet – találkozik időnként a képzelet, mert hely és helységnév dolgában ugyancsak adósok az olvasóinknak az entomológia szakértői, helynévgyűjtés dolgában az 1929-ben megjelent Bogáts Dénes-féle adatokra alapoznak. A 18–19. század folyamán több jeles régész, köztük a Székely Nemzeti Múzeum volt régész-igazgatója, Székely Zoltán révén a leletek többsége (a késő bronzkor, késő vaskor, a népvándorlás korának leletei) az említett múzeum tulajdonába került. Uzun néven a település elsőként az 1332-es pápai tizedjegyzékben bukkan fel.
Valamivel ismeretlenebb Uzon-vidék földjének mélye s az annak rétegeiben rejtőzködő ásványkincsek: agyag, mészmárga, homok, kavics, lignit, épületkövek stb. Ezekre főleg a vidéken lemélyített geológiai kutatófúrások adataiból következtetünk, illetve a Háromszéki-medence nyugati részén a 20. század elején működő illyefalvi szénbánya adataiból. Bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat az a földtani átmetszet, amely medencénk mélyét ábrázolja, s amely a Háromszék Vármegye Kiadó Uzon c. kötetében látott napvilágot 2022-ben. Mint ezen látható, az Alsó-háromszéki-medence mélytalapzatát az a kb. 150 millió esztendővel ezelőtt kialakult krétakori homokkőhegység alkotja, amely az illyefalvi szénbánya felett és az Uzoni Csere tetején került napfényre. A mélyben látható az illyefalvi széntelep, amely folyamatosan Szépmező és Uzon alatt is kimutatható, utóbbiak már a jégkorszakot megelőző pliocén korszakban, „alig” 3 millió esztendővel ezelőtt alakultak ki.
Az Uzoni Csere alatt lemélyített 48 méter mély fúrásban, sárga homokos-agyagos telep felett megkövesedett és megszenesedett özönfákat (uszadékfákat) fedezett fel néhai Antal Béla uzoni természetbúvár. Aránylag nem nagy mélységben találhatók az Uzon és Szentivánlaborfalva alatt megjelenő óriáskövek, de mert vörös andezitből vannak, feltételezhető, hogy súlyuk miatt ezeket csak jégbe fagyva szállíthatta le a jégkorszak idején Sepsibükszád környékéről az akkor a vidéket uraló gleccser.
Ungvári Barna András református lelkipásztor
Nyolc vendégfogadó
Uzon község területén nyolc vendégfogadó működik az önkormányzat nyilvántartása szerint – tudtuk meg. Magyarázatra nem szorul a kijelentés, ugyanis a nyári idegenforgalom idején ezek is mind a kényelem legmagasabb fokán kínálják ajánlatukat. A községközpont Uzonban működik a Méhecske (Albinuța) névre hallgató, Szentivánlaborfalván a Pakucs és a Magdolna, Lisznyóban a Lizno elnevezésű. Az elsősorban építészeti értékeiket felmutató és megőrző kúriák-udvarházak miatt Bikfalván négy panzióba térhet be az ide érkező vendég, ezek nevei: Téglás, Zöld diófa, Huszár és Mókus.
Bordás Enikő polgármestertől a bikfalvi Kúriák útja program alakulása felől érdeklődtünk. Mint elmondta, idén a programban összesen nyolc objektum szerepel. „Van olyan, amelyet már befejeztünk: a Szentgyörgyi Zsombor-féle családi ház. Nyolc helyszínből jelenleg kettőnél megkezdődtek a munkálatok. Nem túlzás elmondani, hogy a Kúriák útja program és a település infrastruktúrájának befejezése miatt lassan megváltozott Bikfalva település arculata, a tulajdonosok tudják, hogy a jövőre vonatkozóan meg kell őrizni a felújítás előtt álló udvarházak eredeti arculatát.”
Nemcsak az uzoni önkormányzat gondoskodása révén működik megyénkben a kúriaprogram, létezik egy, a megye szintjén működő, hasonló tevékenységgel foglalkozó egyesület is, az új kezdeményezést Várallyai Réka művészettörténész jelentette be. Nem kell túlságosan hangsúlyozni, hogy a kúriaprogram nemcsak Bikfalván bontakozik ki, befejeződött Uzon községközpontban is, az egyik legértékesebb és az önvédelmi harccal kapcsolatos története miatt nagyra értékelt Pünkösti-kúria teljes felújítása. Egykori tulajdonosa Pünkösti Gergely (1820–1912) őrnagy volt, aki az 1848. május 30-i alsócsernátoni népgyűlésben, katonarendű és jobbágy népek jelenlétében kihirdette a jobbágyterhek megszűnését. Nevét emlékkopja őrzi Uzonban (Lengyel László munkája, 1999).
A turisták a látványos műemlékeket keresik
Uzon főtéren áll a reformátusok temploma. Régen tojásdad alaprajzú, 15. századi várfal övezte, a századok folyamán viszontagságokon ment keresztül. Báthori Gábor idejében Géczi András hadai ostromolták, majd Weiss Mihály brassói bíró csapatai foglalták el. Feljegyezték, hogy: „14 április – elégett drága, szép és ritka ékességű sz. templomunk s egész falunk.” 1706-ban labancok uralják, kurucok ostromolják az uzoni várat. A régi várfalat le kellett bontani. A templom időközben lemázolt padelőkéi a zabolai (1772) és a mátisfalvi (1802) padmellvédfestmények mellé sorolhatók. Az oldalbejárat fölötti emléktáblán a szabadságharc uzoni mártírjainak, valamint Sükösd Sámuel (1816–1849) helybeli református lelkipásztornak, a tömösi csatatér tábori lelkészének állít emléket a hálás utókor. Sükösdöt Hétfalu (a mai Szecseleváros) határában ölte meg az ellenség. A templomkertben álló millecentenáriumi emlékművön Erdély címere áll.
Pünkösti kúria
Uzoni kúriák
A több mint egy tucat építészettörténeti értékhez történelmi emlékek sora, személyiségek élete és munkássága kapcsolódik. Ilyen a központban levő Gábor Áron utcában a szakirodalomban is gyakran emlegetett Béldi–Mikes-kastély (a Mikes család tulajdona). Nagy, árkádos tornáca, tulipános stukkódíszes és boltozatos termei a reneszánsz kései emlékévé avatják.
Az Ujvárossy–Ágoston-kúriának franciás manzárdteteje van, az erdélyi empire építészet jegyeit hordozza magán. Az egykori Temesváry-kastély a 19. század végi eklektika egyetlen képviselője. A sort a Páljános Adolf-féle házzal zárjuk, amely egykor huszárkaszárnya volt.
Se szeri, se száma a községközpontban elhelyezett emléktábláknak, emlékműveknek és emlékkopjáknak. Az önkormányzat székházának homlokfalán bronz domborműves emléktábla emlékeztet arra, hogy Jókai két kortesútján látogatott el Uzonba: 1881-ben és 1884-ben. Itt is elmondta választási programbeszédét. Második útja alkalmával felkereste a Temesváry családot és Ujvárossy Józsefet (1838–1919), aki erdészmérnök, földbirtokos, királyi tanácsos volt, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka és a Székely Mikó Kollégium jótevője, közéleti személyiség. Ugyanott látható egy másik emléktábla, amely tudtunkra adja, hogy „Uzonban tört ki Háromszék önvédelmi harca 1848 áprilisában”. Emléktáblája van Uzonban az iskolaalapító Tatrangi családnak is, egy márványemlék a haláltáborokba deportált uzoni zsidóság szenvedéseit örökíti meg.
Uzonban több jeles embernek ringatták bölcsőjét. Ilyen volt Uzoni Jankó Boldizsár 18. századi református egyházi író, Uzoni Béldi Mátyás (1707–1804) latin nyelvű elégiaszerző, Kelemen Lajos (1888–1968) a Bukaresti Magyarság című újság társszerkesztője. A Pünkösti családból származott Pünkösti Ferenc (1835–1898), akinek az a megtisztelő szerep jutott, hogy személyesen fogadhatta a községbe érkező Jókait, fényképfelvételt róla Orbán Balázs készített, amikor Uzonnal és környékével ismerkedett. Pünkösti László (1912–1940) mártírhalált halt vezérkari százados volt. Itt élt és alkotott a kiváló székely ezermester, Széplaki Károly, s itt ringatták bölcsőjét az író Beke Györgynek (1927–2007), Uzon díszpolgárának.Síremléke a helybeli temetőben áll.
Beke-emléktábla az iskola falán
Múlt és jelen nyomdafestéken
Hiánypótló volt az a közel 250 oldalra rúgó Székelyföld települései könyvsorozat, amely a Háromszék Vármegye Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2020-ban, zömében szakemberek és közismert szerzők csoportja foglalta össze mindazt, amit az idő és pénz szabta keretek tettek lehetővé. Egy csokorba sűrített anyaga magában foglal majdnem mindent, amit hétköznapiasan Uzon-bibliográfiának neveztek az olvasók: régészek-történészek és helytörténészek, közéleti személyiségek értekeznek benne az Uzon községgel kapcsolatos legváltozatosabb tudnivalókról.
Túl Beke György író teljes életművén és hagyatékán, ezt követné az Uzoni Hírlap 21 évet felölelő tájékoztató anyaga, amely úgymond a jelent rögzíti Ráduly István és egy sor szerző szerkesztésében.
Nagytiszteletű Ungvári Barna Andrást református lelkipásztort kerestük fel, akinek az uzoni református egyházközséggel kapcsolatos anyaga elektronikus mentésen van, legutóbb a Fogság, Zaklatás, Emlékezés c. kötetben jelent meg A kegyeletápolás kezdetei a barcaföldvári fogolytáborban című beszámolója a Polis Kiadó gondozásában. „Nehéz, hitet és emberpróbáló időszakon mentünk keresztül – nyilatkozta, mint aki a részletekbe menően emlékezik a kegyeletgondozás részleteire. – Csendesen mellém szegült Istennek egy Igéje, a Zsidókhoz írott levél 10. részének 39. verse, amely azóta is elkísér a földi úton: De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Ambrus Lászlóné, Imreh Anna helytörténész
Hosszan tartó párbeszéd során ismerkedtünk az uzoni református egyházközségben zajló lelki, erkölcsi és kulturális nevelőmunkával. Ambrus Lászlóné Imreh Anna helytörténész több éve felhalmozott és közölt helytörténeti, részben néprajzi kutatásainak nyomtatásban megjelent anyaga következne, melyből különálló tanulmányként jelent meg Uzon monográfiája (Csorvás, 2008) és az Uzoni népszokások (Sepsiszentgyörgy, 2022).
Lapozgatom az Uzoni Hírlapot, Uzon község önkormányzatának időszakosan megjelenő ingyenes tájékoztatóját. Ismert pedagógusok, lelkészek, közéleti személyiségek neve bukkan fel. Miért ne kukkantanék bele a 2025-ös eseménynaptárba: május 25-én tűzoltó versenyt szerveznek, május 30-án gyereknapot, május 30. – június 1. között a 20. Uzon Községi Napokat tartják.
Mi csak szemelgetünk az uzoni és szentivánlaborfalvi munkálatok-tervek között: folytatják az uzoni új iskola épültét és a gáz bevezetést Uzonban, tágas új kultúrotthon fog épülni Szentivánlaborfalván, bővítik az ivóvízhálózatot, Szentivánban épül a 300 köbméteres víztartály, felújítják az uzoni központi parkot, új sportpályát kap a központi iskola, folytatják az aszfaltozást Szentivánlaborfalván és Lisznyóban stb.
N. Kányádi Mihály helytörténész
Műhely az összeházasodott faluban
„Ferenc Károly bácsi kovácsmester volt a kollektív gazdaságban. Feketén a falusi építkezésekhez szükséges vasalatok közben ezt-azt megcsinált falusfeleinek is, kapa, kasza, fejsze fenése, nyelezése jól jött, különösen, ha a munkáért pénzecskét is kapott, mert a kollektív nem nagyon fizetett, a szivart, pálinkát fedezni tudta belőle. A dugipénzt mindig elrejtette felesége, Piroska néni elől. Volt a csűrben egy kidobott régi főzőkályha. A dugipénzt annak hamutartójába rejtette, és onnan gazdálkodott. Egy szép napon a halászatból hazajövet gondolta, hogy elmegy a szomszédba, Hidi Jancsi kocsmájába és megiszik egy féldecit. Megy, s hát látja, hogy a főzőkályha eltűnt. Kérdi Piroskát, hogy hova lett a kályha a csűrből. Eladtam, jött a válasz. Valami cigányok ócskavasat kerestek, én nekik adtam ötven lejért. Az öreg a fejéhez kapott. Hiszen a kályha hamutartójában több mint kétszáz lej volt! Szidta a feleségét, amiért eladta a rossz fűtőt. Nem tudta megállni, hogy meg ne mondja az igazat. Piroska néni errefel szinte elájult bánatában, nem tehetett semmit. A cigányok idegenek voltak, ismeretlenek, hiába is keresték volna őket. Se kályha, se pénz! – bucsálódtak még egy darabig.”
Tizenhat ehhez hasonló humoros esetet rögzített a 88. életévén túl levő N. Kányádi Mihály barátunk az Összeházasodott falvak c., mintegy 250 oldalra terjedő helytörténeti gyűjteményében. Tartott még a húsvéti ünnepek meghitt hangulata, amikor bekopogtattunk ajtajukon. No de álljunk meg, mert az asztalra rakott még vagy hat-hét kéziratot, melyek 1996 óta születtek, akkor jött nyugdíjba. Hogy bele ne feledkezzen az írásba, közbe-közbe küld egy-egy szókimondó közéleti témájú cikket a Háromszék napilapnak is. Misi bácsi az emlékkopják megrögzöttje: állított kopját az Úz völgyében, a Nyergestetőn, 36 darabot pedig a szentivánlaborfalvi temetőben nyugvó jeles személyek emlékére (közbeszúrta, hogy: „hamarosan kiegészíttetem negyvenre!”). Időközben elkészítette a szentiváni temető térképét. Olvassuk az asztalra helyezett kötetek címét: Összeházasodott falvak, Szentivánlaborfalva nevezetes személyiségei, A Kányádi család, Életem, sorsom története stb.
N. Kányádi Mihállyal egy esztendőben születtünk, őt 1936 februárjában keresztelték, jómagamat a nyári nap-éj egyenlőség napján, amiért olykor bátyámnak szólítom. Szülőfaluja jól ismeri, a felnövekvő fiatalság Misi bácsiként tiszteli, jelenleg ő Szentivánlaborfalva legidősebb férfiembere, sokfelé olvassák szókimondó újságcikkeit. Életpályáját kérésünkre ő maga foglalta össze röviden. „Szentivánlaborfalván születtem magyar földműves családban. Gyermekkoromat szülőfalumban töltöttem, ezt követte Kézdivásárhely, majd Bukarestben tanultam. Sepsiszentgyörgyre költöztem, ahol eleinte mezőgazdasági technikusként, közgazdászként dolgoztam. 1988 és 1996 között Kovászna Megye Tanácsának tervosztályán dolgoztam. 1996-os nyugdíjazásom után visszaköltöztem Szentivánlaborfalvára a családi házba, azóta ott gazdálkodom, aktívan részt veszek a falu művelődési és közösségi életében, jelenleg elkészítettem a szentiváni temető térképét. Házas vagyok, két gyermekem és hat unokám teszi örömtelivé hétköznapjaimat.”
