Huszadik alkalommal szervezte meg a sepsiszentgyörgyi evangélikus egyházközség a barcasági evangélikus gyülekezetek kórustalálkozóját, amelyre idén fúvószenekarokat is meghívtak. A bensőséges hangulatú rendezvényt a Szent György Napok zárónapjára időzítették.
Egy ilyen eseményen minden a zenéről, az együtt éneklés öröméről szól, ám sajnos ez az öröm sem felhőtlen már. A házigazda Zelenák József lelkész köszöntőbeszédében elmondta: 22 éve azért hívta össze az első kórustalálkozót, hogy felmérje, hol tartanak zeneileg a gyülekezetek, s bár akkor nem gondolta, hogy ilyen messzire eljutnak (csak a járvány miatt maradt ki két év), a kerek évfordulót beárnyékolja, hogy most már fogyatkozik a résztvevők létszáma. Néhány kórus megszűnt, többen énekelnek már az örök kórusban, ezért idén az egyházi fúvószenekarokat is meghívták, akikre nem csupán az ünnepi alkalmakon és a temetéseken van szükség. Az elmúlt évtizedek munkája ugyanis nem volt hiábavaló, a közös éneklés összhangot is teremtett, és beigazolódott, hogy Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot – céljuk ugyanis nem az emberek szórakoztatása, hanem Isten szolgálata.
Az ének sok mindenre megtanítja az embert, és a közös éneklés különösen fontos a mai széteső világban – hangsúlyozta Simon Ilona apácai evangélikus lelkész. Az ének egy ősi kifejezési forma, aki nem énekel – és egyre többen vannak ilyenek, a mai édesanyák nem énekelnek gyermekeiknek, a fiatalok nem énekelnek a mulatságokban –, az sok mindent elveszít – fejtette ki, mielőtt megáldotta az egybegyűlteket.
Maga a zenélés a hétfalusi fúvószenekar fellépésével kezdődött. Utánuk a sepsiszentgyörgyi Jubilate Deo, a négyfalusi Polifónia, az apácai egyházközség kórusa és a Schola Augustana Barcense lelkészkórus énekelt az Úrnak új éneket, majd a székelyzsombori fúvószenekar zárta a sort. Végül természetesen együtt daloltak-muzsikáltak az egyházi karok és fúvósok.
