E megható, emelkedett pillanatokban sörödet kortyolgatva nem gondolsz arra, jaj dehogy, talán utoljára látsz ilyesmit, mert ha hétfőtől vasgárdista-legionárius-szuverenista irányba tolódik ez a jobb sorsra érdemes ország, akkor az efféle közösségi ünnepléseknek vége, egyik napról a másikra tiltólistára kerülhetnek. Mert államellenes cselekedet lehet székely ruhásan dalolni, táncolni. Persze, lehet majd ünnepet mímelni, ám úgy, ahogy azt a vasgárdista-legionárius-szuverenista hatalom diktálja: csak és kizárólag román népviseletben, román táncokat ropva, román népdalokat énekelgetve, vezényszóra. Elképzeled így a gyermekedet, az unokádat?

Nézed, hallgatod a jobbnál jobb, változatos koncerteket a Szent György Napokon. Sört kortyolgatsz, barátaiddal koccintasz a borudvarban. Örömmel hallod a Vama román nyelvű, híres slágereit is, lehet, csodálkozol kissé, amikor a frontember, Tudor Chirilă elmondja, miféle retorziók, támadások érték amiatt, hogy kiállt a demokratikus értékek mellett, és talán csodálkozol, amikor erős szavakkal bátorít, menj szavazni, de tovább tapsolsz nekik, hiszen jó zenét játszanak, románok, magyarok egyaránt szeretik. És derülsz a Mirigyek paródiáin, a legvégén pedig elvarázsol a Gipsy Kings cigány és katalán gyökerekből táplálkozó fergeteges zenéje. Több kultúra, több zenei stílus találkozik hát, belekóstolhatsz szinte mindenbe, és úgy gondolod, mindez adott, mindez természetes minálunk itt, Sepsiszentgyörgyön.

És miközben újra kortyolsz a sörödből, nem gondolsz arra, hogy mégsem a világ legtermészetesebb dolga, hogy efféle zenés kavalkádban részesülhetsz. Mert 1989 előtt tiltott volt az efféle zenei sokadalom mifelénk, csak a vezényszavas felvonulásokat engedélyezték. Jó zenét csak rejtetten, magányosan, szűk körben lehetett hallgatni, s bár elvétve itt-ott felléptek főként hazai rockzenekarok, az az élmény más volt, mint a mi megszokott szentgyörgyi mulatságaink. És ha hétfőtől vasgárdista-legionárius-szuverenista irányba tolódik ez a jobb sorsra érdemes ország, akkor megeshet, ezentúl csak hazafias dalok csendülhetnek majd fel a tereken, azokból is a nacionalista indíttatásúak. Hiányozni fog, de a nagyszínpadok szabadsága múltbéli emlékké válik. Minden szabadság múltbéli emlékké válik.

Nézed a Szent György Napokon örvénylő embereket, a tömeget. A találkozások ünnepén magad is összefutsz ismerőssel, barátokkal. Békésen beszélgettek, bárki, bármit mondhat, következmények nélkül. Azt gondolod, a szólásszabadság a világ legtermészetesebb – alanyi jogon járó – dolga. Ám ha hétfőtől vasgárdista-legionárius-szuverenista irányba tolódik ez a jobb sorsra érdemes ország, akkor véget érhetnek, legalábbis átalakulhatnak az efféle találkozások. Ha lesz is majd valamiféle gyülekezés – nem igazán remélhető, mert a diktatúrák tartanak a tömegtől –, ha lesz is valamiféle csoportosulás, az szigorúan ellenőrzött lesz majd. Miként rég, 1989 előtt, visszaszivárognak a besúgók, el is lephetik az efféle csoportosulásokat, és ha valami hangzatosabbat mondasz, netán elégedetlenkedsz, el is vihetnek majd. És igen, akkor már nem Szent György Napok lesznek, hanem Sfântu Gheorghe Napok.

Hát így éltünk 1945 és 1989 között: félelmekkel, fázva, éhezve, megalázottan, eltiltva szép magyar anyanyelvünktől, székely ruhánktól, színpadjainktól. Eltiltva közösségünktől. Besúgók szorongatásában. Ne kívánd vissza: szavazatoddal utasítsd el a vasgárdista-legionárius-szuverenista diktatúrát! És ami még fontos: ne hidd el a külhonból érkező, hamis és megtévesztő hangokat se, mert ha te nem is, családod, szüleid, nagyszüleid pontosan tudják, mit jelent diktatúrában élni. Hát ne kívánd vissza!...

Éneklő, táncoló gyermekek a Szent György Napok közösségi színpadán. Fotó: Facebook / Szent György Napok