A kiállítás az emeleti kiállítótermeket és az előteret foglalja el, ízelítőt nyújt az építész eredeti terveiből, a nyomdász, grafikus rajzaiból, kiadványaiból, az elbeszélő, regény- és drámaíró, politikus tárgyaiból, továbbá kortárs fényképek jelennek meg és épületei saját rajzokon, valamint mai nagy méretű képeken. A tárlat kurátora Anthony Gall Ybl-díjas építész, egyetemi tanár, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, társkurátora Simon Magdolna művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi kiállítás menedzsere Tóth-Bartos András történész, muzeológus.

A zsúfolásig megtelt, korszerűsített Bartók Béla-teremben tartott megnyitó műsorvezetője Prezs­mer Boglárka, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma tagozatának vezetője volt, kalotaszegi dalokkal közreműködött Deák Anett, az iskola végzős diákja.

Fáklyavivő ember

Köszöntőjében Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, az első világháború végén, a trianoni döntést követően konokul kitartó, fáklyavivő embereket küldött Isten Erdélybe, hogy az itt ezer éve kialakított magyar kultúrát és sorsukra hagyott, emberöltőkön keresztül határokat védő, derék, dolgos népet megvédjék. Egyikük Kós Károly volt. Szívéhez legközelebb álló épülete, a székelyek legrégebbi múzeuma, egyszerre imádságos szent hely és javainkat őrző várkastély. Bármire, ami Kós Károllyal kapcsolatos, felkapjuk fejünket és mindent megmozgatunk, hogy a róla szóló kiállítások, kiadványok, mozgóképek eljussanak hozzánk, háromszékiekhez, erdélyiekhez, mondotta az igazgató. Hozzátette, az elmúlt közel húsz esztendőben kilenc olyan kiállítást szerveztek vagy fogadtak, amelyek Kós Károlyhoz és családjához köthetőek, és tizenegy esetben vitték el ezeket a kiállításokat szerte a Kárpát-medencében.

Nekünk Kós Károly az apostolunk – ismételte meg Vargha Mihály a lapunknak adott interjúban márciusban tett kijelentését. Nemcsak nekünk, hanem minden erdélyi magyarnak. A Kiáltó szó című 1921-es írása pedig a mi evangéliumunk, melynek ezekben a vészterhes politikai időkben időszerűbb az üzenete, mint valaha.

Aki az emberi léleknek épített otthont – Kós-kiállítás

Kós Károly felemelt fővel, nemes lélekkel, kitartó hittel és kemény munkával mutatta az utat. Most nekünk feladatunk, sőt, erkölcsi kötelességünk ebben a törekvésben a Kós útját követni, az ő szellemiségét közvetíteni közösségünk felé, emelte ki. Hozzátette: büszkék vagyunk arra, hogy ezt az egyedülálló tárlatot sikerült éppen ebbe az épületbe elhoznunk, ebbe a városba, ahol a legtöbb Kós-terv valósult meg. De büszkék vagyunk arra is, hogy sikerült elkészítenünk azokat a Kós-tervezte épületdíszeket, amelyeket a történelem viharai miatt eddig nem sikerült kiviteleznünk, és amelyek kis rajzok formájában közel száz évig a fiókban lapultak.

A kiállítás szeptember 1-jéig tekinthető meg, de egy része itt marad, mert a második emeleten, a toronyban Kós Károly-emlékszobát hoznak létre, Erdélyben az elsőt. Kell egy hely, ahol Kós szelleme állandóan jelen van. Hol lenne ez méltóbb helyen, mint a Székely Nemzeti Múzeum tornyában? Hisz Kós Károly építészetében a torony főmotívum: egyszerre Istenre mutató jel és vigyázó állás – mondotta az igazgató.

Vargha Mihály Kós-idézettel zárta szavait: „A történelem tanúsága szerint az igaz művésznek (...) mindenütt a világon, minden körülmények között a Sors által rendeltetett kötelezettsége (...), hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja, és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja.”

„Valóságokat akartam láttatni”

Tamás Sándor, a Székely Nemzeti Múzeumot fenntartó Kovászna Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta, Kós Károly nemcsak építészként, nemcsak képzőművészként, nemcsak irodalmárként emelkedett ki kortársai közül, hanem a nemzetét, az erdélyi magyarokat féltő, óvó, nekik – nekünk – politikai jövőt vázoló politikusként is. Három nappal a sorsunkat eldöntő választás előtt mi lenne aktuálisabb itt, Erdélyben, mint megidézni az akkor is, most is hátborzongató nemzetpolitikai gondolatait a Kiáltó szó című manifesztumából. „A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom! Valóságokat akartam láttatni; igazságokat akartam kiáltani.

Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót. Amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek. Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltó szó leszek a pusztában… Mégis kiáltok!”

Anthony Gall, a kiállítás kurátora

Hit, a közdelem és kitartó munka

Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke méltatásában elmondta, Kós Károly kutatta, ismerte és rajongásig szerette a népművészetet. Számára a nemzet volt az ihlet. A tárlat középpontjában a hit, a közdelem és a kitartó munka hármas egysége áll. Köszönetet mondott Anthony Gallnak a kiállítás létrehozásáért, a Kós Károly-monográfiáiért, azért, hogy Kós Károly munkáját élővé, hozzáférhetővé teszi, ezzel is hozzájárulva halhatatlanságához. Majd Makovecz Imre 1983-ban elhangzott, Kós Károly jelentőségét méltató szavaiból idézett: „Itt mindent csak folytatni lehet: munkásságát, felfogását és életvitelét is. (…) Itt, Európa közepén nekünk, magyar értelmiségieknek éltetnünk és ápolnunk kell azokat a gondolatokat, melyekre Európának szüksége van.” Végül a folytatás iránti elkötelezettséggel ajánlotta a közönség figyelmébe a kiállítást.

Kenyeres István, a legtöbb, mintegy ezerszáz Kós-tervet őrző Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója méltatta Kós Károly művészetét, felemlegetve az intézményük által vagy közreműködésükkel szervezett kiállításokat, melyek Budapestről Sepsiszentgyörgyön és Erdély más városain át eljutottak Törökországba, Isztambulba és Ankarába, majd Párizsba és Brüsszelbe is. Jelen kiállítás a Budapest Főváros Levéltárának 2021–2022. évi párizsi és brüsszeli Kós-kiállítására épült Anthony Gall főkurátorságával, jegyezte meg.

Anthony Gall egyfajta tárlatvezetést tartott. Kiemelte, Kós Károly két legfontosabb épülete a Székely Nemzeti Múzeum és saját háza, a Varjúvár, melynek rajza, fényképe és makettje is látható. Elmondta, a kiállításon belül kiemelt egy intézményt és két várost, a református egyházat, Sepsiszentgyörgyöt és Kolozsvárt, melyekkel 60–70 éven keresztül együtt dolgozott. A kiállítás mindannyiunkról szól, arról, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövő, de a jelenben kell élni, zárta szavait a Kós-kutató.