Május 13-án, kedden délután nagyszámú közönség jelenlétében nyílt meg Czilli Aranka Lélekexponálás című fotókiállítása a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa-termében. A rendhagyó tárlat minden fényképe mellé egy-egy vers is társul, így a fotográfia és az irodalom párbeszéde alkot egységes művészi világot. A kiállítás anyagát korábban a brassói Reménység Házában mutatták be a magyar költészet napja alkalmából.
Az esemény résztvevőit Konnáth Rita, a művelődési ház művészeti referense köszöntötte, a kiállítást pedig Borvíz Attila csíkszeredai fotóművész, a Prizma Fotóklub tagja méltatta. A megnyitón közreműködött a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada, akik az alkotó verseiből olvastak fel, valamint Czilli Samu, aki zongorajátékával emelte az esemény hangulatát.
„Ez alkalommal egy fotósként bemutatkozó alkotót köszönthetünk – fogalmazott Konnáth Rita. – Nagy öröm számomra, hogy a kovásznai közönség előtt mutathatom be őt, hiszen irodalmi munkája mellett magyartanárként is tevékenykedik, itt született, itt él és alkot közöttünk.”
Konnáth Rita ismertette: Czilli Aranka 1982-ben született Kovásznán, ahol jelenleg is él és tanít. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett néprajz–magyar szakon, tanári és irodalmi munkája mellett évek óta aktív tagja az Ignácz Rózsa Irodalmi Körnek. Írásai – próza, versek, tanulmányok – rendszeresen olvashatók romániai és magyarországi irodalmi lapokban. Három kötete jelent meg eddig: Nyitott ablak és A varázslatos szekrény (Széphalom Könyvműhely), Késsel és Villával (Irodalmi Jelen Könyvek). Munkáját rangos elismerések is övezik: elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját, a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János alkotói ösztöndíját, valamint megkapta Az év legsikeresebb szerzője címet is.
A továbbiakban Borvíz Attila beszélgetett a kiállító Czilli Arankával, akit néhány évvel ezelőtt egy fotótanfolyamon ismert meg. Amint elmondta: „már az első közös tanfolyami alkalmak során látszott, hogy Aranka nem hobbifotós, hanem tudatos, kérdező, kereső alkotó”. A kiállított képek között elsősorban természetközeli tájképek szerepelnek, de absztrakt részletek, városi hangulatok és makrofelvételek is helyet kaptak. Emberábrázolás csupán két felvételen jelenik meg.
A beszélgetésből kirajzolódott a tárlat alapgondolata is: a fotó és a vers egymásra felelő viszonya. Czilli Aranka elmondta, hogy számára a képalkotás és a költészet nem elválasztható tevékenységek, hiszen mindkettő a pillanat megragadásáról szól. „Akár képet készítek, akár szöveget írok, mindig ugyanazt keresem: valamit, ami csak ott és akkor történik meg. Egy csodát, egy varázst, amit meg lehet örökíteni egy kattintásban vagy egy sorban.”
Két fotó története különösen megragadta a közönséget. Az egyik, a Tánc című felvétel, amely Budapesten, az Országház melletti öröklángnál készült. A mozgás, a fény és a belső szenvedély pillanata sűrűsödik benne, s lett belőle önálló költői kép. A másik, a Napba öltözött fa című fotó egy pünkösdi hajnalon született. „Nem jutottunk el akkor Csíksomlyóra. Hajnalban, öt óra körül kimentünk a teraszra kávézni, és azt mondtam a férjemnek: menjünk inkább fotózni. Kőrös felé indultunk, talán el is hagytuk Kőröst, és egy mezőn megláttam ezt a fát. Leültem, megvártam a napfelkeltét. Ott, akkor valami beteljesedett. Ez lett az én pünkösdi zarándoklatom – képben megélve” – mesélte Czilli Aranka.
A Városi Művelődési Házban megtekinthető kiállítás célja messze túlmutat a vizualitáson: minden fotó egyúttal költői reflexió is. A Lélekexponálás nemcsak képek sorozata, hanem egy belső napló: fény és szó, táj és érzés szétválaszthatatlan egysége. Nemcsak megmutat, hanem kapcsolatot teremt néző és alkotó, múlt és jelen, kép és vers között.
