Százalékarányosan ugyanis a székelyföldi megyék lakosságának döntő többsége a bukaresti főpolgármestert támogatta, és egyértelművé tette, hogy az itt élők nem kérnek a sötétségből. A választások végeredményét tükröző számok szinte előzmény nélküliek: Hargita megyében a szavazatok 90,78 százalékát Nicuşor Dan kapta, ezzel az aránnyal e térség országos viszonylatban az első helyen szerepel, a második Háromszék, itt Dan a voksok 84,42 százalékát szerezte meg, és a rangsorban ezután következik Kolozs megye 70,16 százalékkal. De jóval az országos átlag fölött teljesítettek a Maros megyei támogatók is, a 67,02 százalékos eredmény szintén az élbolyban helyezi el az ott élőket. A szavazatokat tükröző, zöld-sárga térképen (a zöld Dan győzelmét jelöli, míg sárgával azokat a megyéket jelölik, ahol a szélsőségesen nacionalista George Simion kerekedett felül) szépen kirajzolódik egy olyan, huszonnégy megyét jelentő országrész, ahol az európai, nyugati irányultság erőteljesebb, mint a másik, vállalhatatlan irányvonal.

E térképeken, főként azokon, amelyeken a több, Nicuşor Danra leadott szavazat egyben sötétebb árnyalatot is jelent, egyértelműen kirajzolódik Székelyföld. Az a Székelyföld, amelyről oly nagy lendülettel és teljesen megalázóan harsogták: nem létezik. Hát íme, létezik, és erről immár román ajkú felebarátaink is elismerően szólnak, hiszen a székelyföldi magyarok szavazataikkal is mutatják: a jövő, az emberi méltóság oldalán állnak, az ország fejlődését kívánják és elutasítják a vasgárdista-legionárius-szuverenista diktatúrát. A székelyek szavazatai azt is megerősítik, újólag, hogy ezt a térséget józan ésszel gondolkodó, felelős emberek lakják, akik el tudják dönteni, mi jó és mi nem jó nekik. Önérzetes, büszke székelyek, akik értékrendjük, érdekeik mentén képzelik el jövőjüket, és e világnézetüket szavazataikkal is megerősítik. Arad kivételével a remény zöldje színez szinte minden olyan erdélyi megyét, ahol magyarok élnek: a már említettek mellett Bihar, Brassó, Fehér, Szatmár, Szilágy és természetesen a többnemzetiségű Bánság, azaz Temes megye.

E voksokkal a magyar közösség egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: ugyanazt akarja, mint az ország többsége, azaz kiszámíthatóbb jövőt, haladást, civilizáltabb világot. Nem vadságot, nem elvakultságot, nem elszigetelődést, nem orosz befolyást. Egyértelműen ez utóbbiak ellen is voksoltak, aggodalommal és félelemmel ugyan, de végül lélekben mégis számosan tudtak azonosulni azokkal a fővárosi fiatalokkal, akik Nicuşor Dan győzelmét ünnepelték. Nem a kisebbik rosszra szavaztak, hanem egy lehetőségre, amely a jobb világ reményét hordozza. És mivel mindezért számosan méltatják az erdélyi, székelyföldi magyar közösséget, ez talán egy új kezdet, egy új kiindulópont is lehet, amikor közös érdekeik mentén ismét egymásra találhatnak, összefoghatnak románok és magyarok. Ehhez az is szükséges, hogy a magyar közösség iránti bizalom és tisztelet a győzelmi mámort követően is megmaradjon.

Nicuşor Dan győzelmét ünneplő bukaresti fiatalok. Fotó: Facebook / USR