A református templom a község központjában látható. Háromszék egyik legnagyobb műemlék épülete napjainkig megőrizte eredeti formáját. A falu első, később átépített temploma a 13. században, az egykori vár belsejében épült. A mai kisebb módosításokkal, de a jelenlegi méretekben a 15. század óta áll.

A gótikus stílusban, jellegzetes csúcsíves ablakokkal épült istenháza hálóboltozatos mennyezetét egy földrengést követő javítás során cserélték ki a jelenlegi, festett, kazettás mennyezetre. A boltíves mennyezetre emlékeztetnek viszont azok a faragott gyámkövek, amelyek a szentély falába beépülve, épségben megmaradtak. Ezek közül négy emberfejet ábrázol, jól felismerhetően keleti, tatár vonásokkal. A tatárfejek, az ajtó- és ablakkeretek, valamint a szentségtartó fülkék még az épület legrégebbi korából származnak.

Az 1600 körül reformátussá vált templom falait lemeszelték, a szárnyas oltárt kitették, de megőrizték, így az a Székely Nemzeti Múzeumban ma is látható.

Az eredeti épületen számos módosítást végeztek a néhány évtizedenként megismétlődő erős földrengéseket követő javítások során. Egy-egy földrengéshez köthető a torony többszöri újraépítése (1777-ben, 1802-ben, 1847-ben), a két bejárat előtti portikusz építése (1803-ban) vagy az 1978-as templomfelújítás. Az 1802-es földrengés az épületben jelentős károkat okozott, a már többször újjáépített és magasított tornyon a bajor származású Müller Ignác dolgozott. A 19–20. században épülhetett a templom új tetőszerkezete, mely ma már vélhetően nem létezik.

Az 1977-es földrengést követően Csatlós Huba vezetésével a templomot jelentősen átalakították, az ívsoros párkány középtengelyében vasbeton pánttal fogták össze a falazatot, a keleti bejáratot befalazták, ahogyan a keleti, külső karzatfeljáró és ajtó is elbontásra került, az épület vakolatát leverték, a hajóban álló keskeny bordák vélhetően vasbeton pillérek.

A templomnak ma is három bejárata van, a szószék mellett található az egykori sekrestyeajtó, a férfiak azon járnak be.

Az épülettel nem volt kíméletes az árvíz és a tűzvész sem, ezért az évszázadok során szükség volt a folyamatos felújításra. A rendszerváltás utáni időszakban a felújítási tervek kivitelezése kissé elhúzódott, a legelsőt ugyanis még 2006-ban rendelték meg, ennek végső változata 2009-re készült el. A Vallásügyi Államtitkárságtól ezek a tervek átkerültek a Kulturális Minisztériumhoz, ahol továbbfejlesztették őket. 2012-ben a templom bekerült egy országos műemlékfelújítási programba, ám a kormányváltás miatt sokat halogatták a finanszírozást, míg végül a terv meghiúsult, de az egyházközség gyülekezeti adományokból, helyi, illetve megyei forrásokból oldotta meg a templom külső és belső, valamint a várfal, a torony és a villámhárító javítását. A legújabb felújítás végül 2018-ban került újra terítékre, amikor Magyarország Kormánya – több más templom rendbetételével együtt – felkarolta azt. A munkálatok 2019-ben zajlottak: régészeti feltárás történt kívül-belül, megerősítették az alapot, új padlót raktak, ekkor készül el a templom padlására a védőpadló, az esővíz-elvezetés, tereprendezés történt és új járda került a templom udvarára, a villanyhálózatot teljesen kicserélték. A tetőszerkezetet a 2019-es javítás során teljesen újraépítették az eredeti arányaival, más dőlésszöggel, vagyis megmagasították, ahogyan korábban volt.

2015. szeptember 27-én ünnepi istentisztelet keretében összegezték az elmúlt időszak törekvéseit, és tűzték ki Kovászna megye zászlóját az egyházi és a magyar nemzeti lobogó mellé. 2020-ban a templom belső bútorzatát javították, 2021–2022-ben az orgonát.

A felújított templomáért adott hálát a Zabolai Református Egyházközség gyülekezete 2023. május 2-án. A hálaadó istentiszteleten Beke Tivadar István lelkipásztor köszönetet mondott azért is, hogy egyházkerület, egyházmegye és egyházközség együtt ünnepelhetett a Generális Vizitáció során.

A befalazott sekrestyeajtó kőkerete

Bejáratok

A templom cintermének hátsó kapuja fölötti oromfal bemélyedésében a „Millennium 1896 Millecentenárium 1996 emlékére” szöveg olvasható. A nyugati bejáratot 1836-ban vágták a várfalba, kétszárnyas kaput nyitottak.

A befalazott hátsó, késő gótikus, kőkeretű ajtó 15. századi. Az ajtóról nem tudni, hogy mi volt a funkciója és mikor, miért falazták be. A most használatban levő sekrestyeajtó is volt befalazva. Mária Terézia királynő rendelete idején a szentélyben volt egy ajtó, azt az 1977-es földrengés után befalazták, akkor nyitották meg a szószék melletti, addig valóban befalazott sekrestyeajtót.

A templomban két majdnem egyforma kőkeretes ajtó található.

A déli portikusz alatt 48, a harangtorony alatt pedig 49 kisebb méretű táblakép látható, melyek Mátyásné Csekme Ida tanítónő és fia, Mátyás József jelenkori alkotásai 1980-ból, amelyben felhasználták a régi ornamentikát.

Az 1803-ban épült déli portikusz feliratai: „AZ. N. ZABOLAI REF. SZ. EKKLEZIA TEMPLOMA FÖLDINDULÁS ÁLTAL ELROMOLVÁN 1802: 8ber 26 RENOV Ano 1803 Zabola jun.” És „PSAL CXIII V. 3 NAPKELETTŐL FOGVA NAP NYUGOTIG DICSÉRTE AZ ÚR NEVÉT”.

A nyugati portikuszon nincs felirat.

A templom öt kifelé szélesedő, magas, csúcsíves déli ablaka gótikus stílusú, a tabernákulum és a déli portálé a gótika és reneszánsz közötti átmenet jegyeit hordozza.

Karzatok, úrasztala, szószék

A templom szentélyének keleti szegletében 1764-ben építették a karzatot, melynek most is látható kazettái a millennium tiszteletére 1895-ben készültek, formavilága gyökeresen eltér a nyugati karzat stílusától.

A nyugati karzaton az orgona található, építési idejét nem ismerjük, de a mellvéd mintái egyértelműen a 18. század második felére utalnak. Virágos kazetták láthatók a hajdanán leányok által használt karzaton, kazettáin semmiféle felirat nincs. Mihály Ferenc festőrestaurátor azt feltételezi, hogy a zabolai mennyezetet és a templom nyugati karzatmellvédjét, elsősorban szembetűnő hasonlósága alapján, ugyanaz az oklándi Asztalos József készíthette, aki a köpeci templom régebbi felét festette 1767-ben. Kutatásai alapján állapította meg, hogy a zabolai, köpeci, homoródoklándi és a töredékesen fennmaradt homoródszentpéteri táblák ugyanazon műhelyben készülhettek.

A fehér márványlapú, szecessziós stílusú asztalt 1860-ban a svájci származású gróf Mikes Benedekné Moser Zsófia adományozta a templomnak egy vörös bársony szószéktakaróval együtt.

A diadalív északi oldalára helyezett, hangvetős szószék szervezi a liturgikus teret, tőle keletre van a Mózesszék, tőle nyugatra pedig a lelkészi család széke. Gróf Teleki Krisztina és fia, gróf Toldi Zsigmond költségén készült el a zabolai templom egységes belső festett bútorzata az 1770-es évek elején: a templomhajó és szentélyének festett új kazettás mennyezete, az új hátas templomi padok, a papi szék, a szószék és koronája.

A torony egyik harangja

A kazettás mennyezet

A műemlék templom legnagyobb értékét az 1772-ben készült, festett kazettás mennyezet képviseli. A 124 kazettán látható önálló festmények – egy kivételével – növényábrázolások. Gyakoriak a koszorúba vagy csokorba rendezett virágminták. A kazetták értékét növeli az a tény, hogy újrafestés, restaurálás nélkül, még mindig jól láthatóak az ábrák. Festő-asztalosának nevét nem ismerjük, de minden valószínűség szerint a megrendelők elsősorban kőhalmi és barcasági szász mesteremberekkel dolgoztattak. A hajó mennyezetét olyan antropomorf napmotívum ékesíti, melynek a szélein körbefutó felirat a patrónusokról tanúskodik: „Az egész menyezetel egybe csináltata gróf Teleki Krisztina aszony N(agy): M(éltoságos): Toldi Ad(a)m H(itves): Társa.” A kazettatükör feltűnően nagy kiterjedésű, az ábrázolások gazdag rajzolatúak, igen erőteljes a minták kontúrozása, színviláguk változatos és élénk. Hasonló festett mellvédkazetták díszítik az orgonakarzatot is. A templom kazettáinak egységes összképe, a színes részletek és az általános jó állapot az erdélyi virágos reneszánsz legmagyarosabb változatát képviselik, ugyanakkor a magyar festett kazettakincs egyik leglátványosabb emlékei.

A szentélyt és a hajót elválasztó csúcsíves diadalív fölötti felirat a mennyezet készítésének évét örökíti meg: „DEO TRIUNO ANNO 1772 DIEBUS AUGUSTI CSINALTATOT”.

A szentély jóval szerényebb ornamentikájú kazettái 1759-ben készültek Csutak Ferenc lelkészsége idején.

A keleti karzat mellvédjének közepén, színes keret belsejében a nagyszalontai Tholdy család címerének ceruzarajza látható. Szekeres Attila István heraldikus leírása szerint reneszánsz pajzsban szembenéző ökörfej, fölötte kivont szablyát tartó, könyökben hajlított, jobbra fordult kar helyezkedik el. A pajzson szembenéző pántos sisak nyugszik, csúcsáról sisaktakaró (foszlányok) omlik alá, a sisakkorona fölött sisakdíszként megismétlődik a szablyát tartó kar. A pajzsfőben a következő felirat olvasható: „Millen(n)iumi emlék 1896. máj. 10.” A címer jelenléte a református templomban azzal magyarázható, hogy a helybeli katolikus főúr, zabolai Mikes Árpád gróf (1835–1899) felesége, Horváth-Tholdy Róza grófnő (1836–1923) református volt.

A templom belső falán látható a latin nyelvű felirattöredék és a tatárfejes gyámkő. Az épület egykori gótikus stílusú boltozatának maradványai az oldaltámpillérek, amelyeknek egy része, négy darab, emberfejes faragású gyámkő, amik az eredeti, boltíves mennyezetet tartották. A négy gyámkő jól felismerhető tatárfejet ábrázol. A hiedelem szerint egészen a 20. századig az emberek azt vélték, hogyha egy áldott állapotban lévő asszony hosszasan ránéz ezekre a tatárfejekre, akkor mongoloid gyermeke fog születni, vagy holtan fogja megszülni. Ez a hiedelem is arról tanúskodik, hogy nagyon hosszú ideig ezen a vidéken féltek a tatár betörésektől, ezért is volt ilyen erődített a templom, hogyha jönnek a tatárok, a lakosság meg tudja védeni magát.

Az 1977-es földrengés nyomán a templom külső falának mészrétegei alól középkori faragványok és 17. századi felirattöredékek kerültek elő. Helyreállításukat 1980-ban fejezték be.

A helyiek emlékezete szerint a 19. század végén tűzvédelmi szempontból a szentély keleti részén egy újabb ajtót vágtak a férfiak számára, és a diadalív bal lábánál helyezték el a falból előkerült kő szentségtartót. Annak egyes építészeti elemei – például: fülkéje szamárhátíves záródású – még a gótikára emlékeztetnek, de a felső részét díszítő egyik karéjt már reneszánsz rozetta tölti ki, ugyanakkor a négy karéjt befogó körív is reneszánsz levélformában végződik. Entz Géza kutatásai szerint ez a mívesen faragott emlék még a 15. század második felében készülhetett, s az alján olvasható „H. DE TORIA AN. 1602” csak utólag kerülhetett rá.

A templom falába beépített rácsos tabernákulum a karzat alatt látható. Ez is be volt falazva, az 1977-es földrengés után találták meg, a rácsot később helyezték el rajta.

Templombelső a szentéllyel és keleti karzattal

A 2019-es régészeti feltárások a mostani templom falain belül tárták fel az előző, kisebb templom alapköveit. Ennek a régi templomnak az építését a 13. század végére és a 14. század elejére teszik, a 16. században bontották le. A kiállított faragott kövek az előző templomból származnak.

A református egyházközség 2003. november 9-én emlékezett meg arról, hogy a falu református templomában négyszáz évvel azelőtt hirdették először magyarul az igét, ugyanakkor leleplezték a Zabolai Református Egyházközségben 1602 óta szolgált 27 igehirdető nevét megörökítő, Erdély címerével díszített emléktáblát. „Verbum Domini Manet in Aeternum!” (Az Úr beszéde megmarad örökké!) (Péter 1:25) – olvasható a tábla alján latinul.

A Gróf Mikes Hanna (Zabola, 1911. december 12. – Washington, 2008. március 10.) fiatalkori fényképével ellátott emléktábla a templom belső falán található. A nagy múltú és történelmi jelentőségű erdélyi grófi család kiemelkedő alakjának hamvait, végakarata szerint hazahozták Zabolára. A gróf Mikes Hanna hamvait tartalmazó urnát 2008. augusztus 2-án ünnepi istentisztelet keretében helyezték el a református vártemplomban.

Árva Bethlen Kata, Bethlen Miklós unokahúga udvarházában készült a zabolai református egyház egyik értékes úrasztali abrosza. Adományozta 1715-ben Árva Bethlen Kata. Felületén tizenhárom recekocka változik sakktáblaszerűen, patyolatfehér négyszögekkel. A leheletfinom abrosz közepére Agnus Deit, vagyis Krisztust, a háló több kockájába pedig az evangélistákat és neveiket hímezték. A textília kompozícióját tudatosan tervezték: a zászlós bárányt körülvevő négy kockába Márk, kettőbe Lukács, négybe más evangelisták jellegzetes jelképeit varrták. Mindegyik alak feliratos szalagot tart, amelyen a saját neve olvasható. Palotay Gertrúd (1901–1951) néprajzkutató úgy véli, hogy a négyzetekben található minták azonosak az olthévízi, a gyulafehérvári és a debreceni úrasztali abroszok díszítményeivel.

Az orgona

Háromszék egyik legnagyobb orgonája látható a zabolai műemlék templomban. Az egyházközség jegyzőkönyve szerint az eklézsia 1773-ban új orgonát építtetett a maksai származású Kelemen János oskolamester szorgalmazására, aki maga is kiválóan játszott a hangszeren. Az 1835-ös vizitációs jegyzőkönyv örökítette meg, hogy 1828-ban már egy másik, nyolcmutátiós orgonát is készíttettek. 1930-ban Carl Einschenk (1867–1951) brassói mester kettős kézi billentyűzettel, sűrített levegővel működtetett új orgonát épített, amelyet 2021–2022-ben sikerült renoválni, ezt Kovászna Megye Tanácsa két alkalommal – illetve Zabola önkormányzata is – támogatta. A 2023. május 2-i hálaadó ünnepségen a felújított orgonáért is hálát adott a közösség, orgonakoncerttel is ünnepeltek, Sógor Sámuel kolozsvári orgonaművész fellépésével.

A hajó kazettás mennyezete

A torony és a várfal

A templom keleti oldalának bejárata felett barokk hagymakupolával fedett torony áll, amelyet Basa Tamás, Háromszék főkapitánya 1666-ban újraépíttetett, a 17. század végén pedig Bethlen Mihály tovább magasíttatott. Az egykori kaputorony helyére 1778-ban újat építtettek, akkor helyezték el a torony gombjába a templom épületére vonatkozó szöveget is. Azt az 1802-es földrengés romba döntötte. A mai, bádogsisakkal fedett, hangablakos, nyugati és keleti oldalán egy-egy kerek világosító ablakkal ellátott tornyot 1847-ben építették.

A templomot ovális alaprajzú várfal övezi. A védőfal a 16. század elején már készen állott, feltehetően a 15. század végén, esetleg a 16. század elején épített templom védelmére húzták fel. Eredeti állapotában a templomfedél csúcsáig magasodott, de 1838-ban megtörpítették, a várfal lőréseit, védőfolyosóját a lebontáskor megsemmisítették. A falakat kívülről vastag támpillérek erősítik, amelyeket utólag építettek a várfalhoz. Az északi oldal egy közel tízméteres szakaszának vékonyabb fala van, ez valószínű egy földrengés utáni javítás eredménye. A falak vastagsága az alapnál 1,80 méter, így méltán sorolható a vastagfalú háromszéki erődítmények közé.

A harangok

A toronygombban talált okirat szerint a templom legnagyobb, hétmázsás harangját Basa Tamás öntette 1644-ben az alábbi felirattal: „Haec campana fundi fecit Gen(erosus) Dom(inus) Tom(as) Bassa de Zabola, Judex supr. Trium Sedium Siculicali. Anno 1644”, vagyis „Ezt a harangot öntette kegyelmes Zabolai Basa Tamás Székely Háromszék főbírája 1644-ben”. Két év múlva a villám a harangot súlyosan megrongálta. Éppen ezért egy évszázaddal később, 1771-ben Teleki Krisztina és Toldi Zsigmond költségén azt újraöntették.

A kisebbik, kétmázsás harangot Johann Michael brassói szász mester öntötte 1716-ban. A református egyház Aranykönyvébe azt jegyezték be, hogy az első világháború idején a kisebb és a nagyobb harangot rekvirálták. A 235 kg-os kisebb, acélból készült harang felirata: „Isten dicsőségére öntették a zabolai református egyháznak Demes Mihály és neje, Butyka Mária 1923 évben”. Ezt a harangot rekvirálták a legkisebb haranggal együtt a második világháború idején, majd a magyarországi Biatonbágyról került haza 1971-ben, az akkori zabolai lelkésznek, Pásztori Tibor Endrének a közbenjárására. A bronzból készült 452 kg-os nagyharang felirata: „Istennek dicsőségére öntették a zabolai református hívek 1923 évben”.

Harmadik harang jelenleg nincs, de megvan a harangjárom. Beke Tivadar István lelkipásztor tudomása szerint a harmadik zabolai harang is Magyarországon található, valahol egy Balaton környéki falu templomának tornyában, de nincs róla pontos és megbízható információ.

Bartos Lóránt – Iochom István